I. Évad 10. rész 08/31 L

.:: Zoe szemszöge ::.

A plázában vettünk pár ruhát, Leila csak öt míg én négy táskával távoztunk a boltokból. Minden volt bennük, egybe ruha, amit a bulira akarunk felhúzni, meg cipők. Nekem jó pár kalap, Leila meg újságokkal is betankolt a kezdődő órákra.

– Kulcsot nem fénymásoltunk – mondtam, miközben ledőltem a kanapéra.

– Én lefénymásolom neked, de te azzal jársz – lökte le a lábaim, hogy oda tudjon ülni.

– Nincs kedved elmenni megcsinálni?

– Legyen?

– Igen.

– Jó szólok Niall-nak, hogy vigyen el.

– Szólj, ma még haza jössz vagy csak holnapra várjalak.

– Még nem tudom, tudod mit ha nem jövök haza akkor várj tovább.

– Rendben – mondtam, mire elment telefonálni.

– Szép álmokat – tudatta velem, miközben ment fel.

– Túl jól ismersz.

– Tudom – kiabálta.

– Fel kelen kelni – néztem fel. – Ááá túl messze van – akrobatának néznek. Nem ér annyit a szenny ami a Tv-be megy, hogy én felüljek, és elmenjek a távirányítóért.

– Kezdesz nagyon ellustulni.

– Két órát aludtam.

– Mi lesz veled majd Kedden meg Szerdán?

– Kedden bulizok Szerdán meg alszok. Az egész napot átalszom és nem leszek másnapom max harmadnapos – mondtam neki a csodás tervem.

– Szép is lenne, de nincs ekkor szerencséd. Szia – megindult, mert dudált a  szöszke lovagja.

Erőt vettem magamon és felmentem a szobámba, éppen dőltem volna az ágyba amikor csengettek. Pedig annyira hívogatóan puha volt. Szinte ordított, hogy feküdjek bele, mert annyira magányos nélkülem.

– Hogy én mennyire, de örülök – vánszorogtam le a lépcsőn.

– Örülök – utánzott Lucifer miközben lecsúszott a korláton.

– Legközelebb én is így fogok lejönni – dörzsöltem a nem létező szakállam, tetszett a gondolat, hogy nem kell ennyit gyalogolnom.

Odavánszorogtam az ajtóhoz kinyitottam és Louis-sal találtam szembe magam. Egy kicsit nagyon meglepett, biztos, hogy az arcomra íródott a meglepettségem, de ő nem mutatta.

– Szia – öleltem meg.

– Szia – viszonozta a gesztusom.

– Hogy-hogy eljöttél? – invitáltabb beljebb.

– A fiúk csajoznak és egyedül unalmas abba a nagy házba lenni, de amint látom te is egyedül vagy.

– Igen, Leila most ment pasizni.

– Akkor mit csináljunk? – ült le a kanapéra.

– Segíthetsz felvinni azt a doboz – mutattam arra a dobozra, amiben Lucifer helye van.

– Mi van benne?

– Szoba röpde.

– Minek az? – ráncolta a szemöldökét.

– Papagájnak.

– Rendben – kapta fel és indult meg az emelet felé. – Merre kell vinni?

– A szobámba.

– De az merre van? – tette le pont az ajtóm előtt.

– Pont előtte állsz.

– Rendbe.

Neki támaszozta az ajtónak, közben meg körbe nézett a szobába. Minden szegletet alaposan megvizsgált, mintha keresne valamit. Majd a szeme rajta állapodott meg.

– Nem is mondtad, hogy van macskád? – emelte fel Nejit, aki az ágyon aludt.

– Mert ő Leila-é. Nagyon aranyos de most ki megy mert az én szobám tabu neki.

– Hogy lehetsz ilyen gonosz – vitte ki, majd rácsukta az ajtót.

– Nem vagyok gonosz, csak korán volt a reggel.

Nem mondott semmit, csak leült mellém az ágyra. Figyeltük a dobozt amit kibontottam és apró kis darabokból állt össze. El sem tudtam képzelni minek kell ennyi apró darabka.

– Ezt különben, hogy kell össze rakni? – ráncolta a szemöldökét.

– Nem tudom, csak van benne valahol egy használati útmutató – kipakoltam belőle a nagyobb elemeket, de míg is így az egész olyan volt mint egy nagy legó játék.

– De minek ketrec? – fordult felém.

– Miért vagy ilyen kíváncsi?

– Mert mindent tudni akarok rólad.

– Rendben, de te is mesélj.

Elkezdtük összeszerelni Lucifer helyét közben elmeséltem majdnem mind magamról utána meg ő tartót élmény beszámolót. Egész végig nevettünk, nagyon jól éreztem magam vele.
Annak ellenére, hogy a papírkára az volt írva, hogy maximum 10 perc alatt össze szerlehető nekünk bele telt egy óra, ha nem többe. Fordítva tartozunk a darabokat vagy eltűnt az ajtó. Keressük meg, de közben egyre jobban megismertem az egyik jelöltek, aki megcsókolt.
Nagy nehezen sikerült megcsinálunk. Istenítettük magunkat is. Mintha egy martathon nyertünk volna meg. A kemény munka után meg is szomjaztunk.

– Kérsz valamit inni? – kérdeztem a hűtőbe hajolva.

– Igen, kóla van?

– Van – töltöttem két pohárral.