I. Évad 7. rész 08/30-31 L

.:: Zoe szemszöge ::.


Gyors bepakolás, után felmentem és felvettem a bikinimet majd megindultam a medence felé. Út közben a pezsgőt betettem a hűtőbe. Felkötöttem a hajam, hogy nem legyen vizes és fejest ugrottam a vízbe. Mondjuk nem értem minek kötöttem fel, amikor fejesre készültem. Nem baj ráfogjuk majd, hogy a pezsgő volt, ami fel sincs még bontva. Amúgy is nincs rajtam kívül senki. Max pár ízelt lábú az udvarba vagy rágcsálok azok meg nem azzal foglalkoztak, hogy én miért ugrok fejest a vízbe, ha meg igen akkor ott egy kis agy baj van. Egy darabig csak a vízen feküdtem, amikor meg kellően hidegnek találtam a pezsgőt bementem érte.
Felfeküdtem a matracra az italt kibontottam, hoztam epret és gondolkoztam. Milyen régen volt már barátom, lassan két éve, hogy újra szingli vagyok. Éppen ezen, elmélkedtem, amikor meghallottam, hogy csörgött a telefonom. Kieveztem nagyjából leráztam a kezemről a vizet, majd felvettem a telefont, de úgy, mintha bármelyik pillanatban robbanna.
– Szia – köszönt a vonal másik végén lévő illető.
– Szia, kit tisztelhetek meg a vonal másik végén? – szóltam bele unott hanggal.
– Harry – mutatkozott be.
– Tetszett a trükk?
– Igen jó, de hogy csináltad?
– Maradjon az én titkom.
– Mond meg – könyörgött.
– Talán, de nem jöttök el?
– Rendben megyünk.
– Hozzatok fürdő ruhát, meg pezsgőt.
– Viszünk fürdő nadrágot, pezsgőt is.
– Rendben – diktáltam le a címet. – Szia.
– Szia – tette le a telefont.
Mivel maradt még eper ezért gondoltam egyet elmentem a konyhába és belemártottam csokiba. Már csak egy marad mikor csengettek. Könyökig csokis voltam, gyorsan bekaptam a kezembe lévő epret és a lábammal ajtót nyitottam.
– Sziasztok – mondtam miután lenyeltem.
– Szia, mit csináltál? – kérdezte Harry, miközben a könyökömre mutatott.
– Csokis epret – invitáltam be őket, majd elkezdtem rágcsálni a kisujjam, mert már rászáradt a csoki.
– Van még belőle? – csillant fel Louis szeme.
– Igen.
– Akkor miért állunk még itt – indult meg befele.
– Másik irányba van a konyha.
– Rendben – tett 180 fokos fordulatot.
– Parancsolj – adta oda Harry a pezsgőt.
– Köszi, jössz te is eprezni.
– Persze – megindultunk befele, és tudomásul vettük, hogy az eper felét már meg ette Louis.
Kimentem a bontott pezsgőért töltöttem pohárba, hisz a pezsgő eperrel a legfinomabb finom. Mind a két üveg alkohol tartalmú buborékos italt elfogyott meg egy nagy tál csokis eper.
– Ez valami isteni volt – dőlt hátra Louis.
– Köszi.
– Harry találtam új szakácsot – ölelt át fél karral Louis.
– Ki mondta, hogy elvállalom? – néztem éretlenül rá.
– Én – húzta ki magát büszkén a bolond kalapos, de kicsit meg kellett támaszkodnia a pulton. 
– Sok szerencsét – veregette meg a vállam Harry.
– Majd csak ráveszem valahogy – vontam meg a vállam.
– Nem fogod, ha egyszer valamit a fejébe vett bunkós bottal sem ütöd ki onnan.
– Akkor kell a szerencse.
– Nagyon jó, most hogy meg van az összeesküvés ellenem, nem megyünk fürdeni? – kérdezte Louis, biztos már nagyon unta, hogy úgy beszéltük róla mintha itt sem lenne.
– Mehetünk – álltam fel.
– Harry? – kacsintott Louis Harry-re.
Hazza bólintott egyet majd felkaptak és megindultak velem, csak egyszer tévedtek el a házban, de akkor nagyon jót röhögtem rajtuk, nagy nehezen megtalálták a kertet és a medencébe dobtak, szerencsétlenek ez is nehezen ment, majd nem ők is velem együtt dőltek.
– Nagyon kedvesek vagytok – ültem ki a szélére.
– Tudjuk – öklöztek össze.
– Nincs kedvetek bele jönni, vagy lökjelek bele?
– Nem kell megyünk magunktól – válaszolt Harry, majd levették a ruháikat és beugrottak a vízbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése