I. Évad 5. rész 08/30 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Miután bezártam az ajtót megindultam bevásárolni, amint beértem elővettem a bevásárló listát, amit ide fele írtam. Mikor a zöldségeshez értem két műbajszot, sapkát és napszemüveget viselő embert, hippi... valamik ott veszekedtek. Ha nem lettek volna annyian akkor biztos, hogy szét röhögtem volna a fejem, így csak magamba nevettünk rajtuk.
 Add vissza a répámat  kiabálta a bolond kalapos.
 Nem adom vissza, mert velem soha nem foglalkozol  emelte magasba a kék sapkás.
 Ingyen cirkusz  röhögtem most már hangosabban, páran oda is fordultak, majd megint a hippiket nézték.
 De azok az én répáim  ugrált a kalapos, annyira, hogy elhagyta a bajszát.
 Akkor szerezd vissza  futott el a kék sapkás és közben ő is elhagyta a bajszát.
Figyelmen kívül hagytam a két örültet. Oda mentem, hogy vegyek répát, de láttam, hogy a bolond kalapos lógassa az orrát. Meg esett rajta a szíven. Minek vagyok ennyire jó szívű?
 Meséld el miért rohant el a répáddal?  kérdeztem miközben a vállára tettem a kezem.
 Szerinte keveset foglalkozok vele  ült le törökülésbe a sor közepére. Mindenki kerülgetett minket, de őt egyszerűen nem érdekelt hogy akadály a bevásárló központban.
 Visszaszerezzem?  guggoltam le.
 Megtennéd?  nézett fel rám csillogó szemekkel. Mint egy kisfiú aki hamarosan vissza kapja a rég elveszett játékát.
 Akkor nem kérdezném.
 Ez igaz, de hogy szerzed vissza?
 Csak mond meg a nevét.
 Harry.
 Fogd meg és maradj itt  nyomtam a kezébe a kosarat.
 Rendben.
Megindultam Harry után. Mondjuk, azt nem tudom, miért segítek, mindegy. Egyszer élünk. Éppen ezen gondolkoztam meg azon, hogy-hogy fogom belecsempészni a számom a zsebébe, annak az bolond kalaposnak. Ha már így alakult akkor használjam ki. Új város, új lehetőség. Itt senki nem ismer, még.
 Harry?!  kiabáltam oda, amikor megláttam a kék sapkáját, a borok között válogatva.
 Adok autógrammot, meg képet csak ne sikíts – nézett rám rémült tekintettel.
 Nem kell kép sem autogram és még sikítani sem fogok, mert mondjuk, nem látom az értelmét.
 Furcsa, akkor honnan tudod a nevem?  szűkült össze a szeme.
 Egy kobold mondta amikor oda adta a kincses vödrét  röhögtem azon amilyen fejet vágott.  Bolond kalapos mondta, mert fel ajánlottam neki, hogy vissza szerzem a kajáját.
 Milyen kedves vagy, de nekem mi a hasznom belőle?
 Nem tudom. Semmi.
 Kérek érte valamit.
 Mit kérsz?
 Egy puszit ide  mutatott az arcára, mosolyogva.
 Ismerem a trükköt, de jó  megfogtam a fejét nehogy el tudja fordítani és véletlenül csók legyen belőle.
 Okos és még szép is  mondta miközben elvettem tőle a répát.
 Köszönöm.
Mentem vissza a répátlanhoz, aki ugyan ott volt. Talán max annyi, hogy mellette volta a kosaram. Lógatta az orrát, és így nem látta, hogy megyünk felé. 
 Parancsolj  guggoltam le, mert a földet nézte.
 Köszönöm  ugrott fel úgy, hogy lesett a kalapja.
 Itt van  adtam oda neki a répát.
 Imádlak  ölet meg. Itt a megfelelő alkalom. A kezembe lévő papírt, amire fel volt írva számom betettem a farzsebébe. Fel sem tűnt neki. Harry, meg nem látott semmit, mivel folyamatosan figyelte a tömeget. 
 Azért ennyire nem kell örülni, mert meghiúsította a tervemet  mondta durcásan Harry.
 Igen ööö  kezdtem el.
 Louis  segített ki Harry.
 Köszi. Igen most már elengedhetsz mert alig kapok levegőt.
 Rendben, köszi még egyszer.
 Szívesen, de én megyek.
 Várj a telefon számod add meg, meg még a nevedet sem tudjuk.
 Zsebedbe nézted?  kérdeztem miközben elmentem a kaszához fizetni.
Kifizettem mindent, majd intettem egy taxi-nak és haza szállítottam magam, nem kockáztatok meg még egy bolyongást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése