III. Évad 45. rész 08/28 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Szerinted le fogunk bukni? – könyököltem fel és úgy figyeltem Louis.

– Ha ügyesen csináljuk nem, nem fogják megtudni hogy itt töltjük a nászutunkat. Elvégre Taliát átvittük Amyhez még mielőtt indultunk. Mindenki azt hiszi, hogy vissza mentünk Bora Borára. De ne is foglalkozunk ezzel elvégre ez a mi nászutunk – túrt bele a hajamba, majd megint magára hozott és a nyakam csókolgatta.

– Igen és ha kérdezik milyen volt, mit láttunk, kár volt hazudni.

– Ha megmondod, hogy nem akarunk elmenni akkor itt lógnak a nyakunkon. Önző vagyok, ezen a héten csak is csak az enyém vagy. 

– Úgy csinálsz mintha nem látnál többet.

– Nem, de ki akarom élvezni, hamarosan úgy is el kell mondani, hogy terhes vagy, akkor meg mindenki ide fog csődülni és vége a mézes heteknek.
– De a ruhákat tegyük el – ültem fel.
– Ráérünk még azzal – feküdt rá a combomra. – Visszabújhatnál – adott egy csókot a combomra.
– Mi lenne ha eltennénk a ruhákat és a kádban folytatnánk – túrtam bele a kusza hajába, amit kicsit meg is húztam.
– Benne vagyok – ült fel, és húzott engem is a fürdő felé.
Kihúztam a kezem az övéből, majd felakasztottam a ruhákat a vállfára és átvittem a másik szobába, ahova betettem a szekrénybe. Visszamentem a szobába és a maradék ruhákat, meg a szennyesbe dobtam.
– Beszállsz? – kérdezte Louis a kádból, mire csak bólintottam és beültem mellé. -neki döntöttem a hátam, és az arcomat a nyaka hajlatába fúrtam. Ő a kezét a hasamon kulcsolta össze.
– Megsúgod nekem miért nem akartál Mrs. Tomlinson lenni?
– Olyan mintha alád lennék rendelve, tudom hogy hülyeség, de nem értettem soha hogy akkor végül is mi a nevel valakinek. Meg vannak elégé őrült rajongóid, meghagyom nekik a Mrs. Tomlinsont, hátha akkor nem ütnek le az utcán mikor átsétálok.
– Elsőt megértem a másodikra meg inkább nem mondok semmit. Azért nem ennyire őrültek, volt jó pár évük felfogni hogy nem fogunk szétmenni. De végül is ha ezt így megmondod nekik lehet, hogy ezért nem veszed fel a nekem lehet, hogy megkímélik az életed – nevetett fel és végig csókolt a nyakamon.
– Nem akarod majd megmasszírozni a lábam?
– Ha szeretnéd, neked bármit.
– Ilyet azért ne mondj, a végén nagyon rosszul fogsz járni.
– Csak nem – adott egy csókot a fülem alá.

A második körünket a kádban egy kulcs zörgés zavarta meg. Mind a ketten idegesen néztünk egymásra, még levegőt sem mertünk venni. Gyorsan felnyúltam és lekapcsoltam a villanyt.
– Bazd meg a halak – csapta magát homlokon.
– Maradj kussba – tettem a kezem a szájára.
– Miért nekünk kell ezeket a dögöket megetetni? Egy kettő felfordul észre sem veszi annyi van belőle – hallottam meg Niall panaszos hangját.
– Apa éhes vagyok – nyöszörgött Leo is.
– Nézzétek mi van hűtőbe, addig adok nekik annyit, hogy három napig ne keljen rájuk nézni – szóltat meg Leila.
Hallani lehetett a halak brugykálását, majd ahogy becsapják a szoba ajtót. Akkor mertünk kiszállni a kádból, mikor hallottam hogy elhajt a kocsi.
– Kár volt nekik mondani, hogy a halakat etetni kell – ráztam tagadóan a fejem.
– Nem baj három napig nem kell foglalkozni velük, folytassuk ott ahol abba hagytunk.
– Telhetetlen vagy.
– Tudom.