III. Évad 44. rész 08/26 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Reggel sokkal hamarabb magamhoz tértem, mint általában szoktam. Lefejtettem magamról Zoe végtagjait, majd adtam egy puszit nyitott szája szélére. Az ajtónál hallgatóztam egy kicsit, mikor nem hallottam semmit kinyitottam. Már nyitottam volna a vendég szoba ajtaját mikor torok köszörülés ütötte meg a fülem. Számat elhúzva hátra fordultam és megkönnyebbültem amikor Dant láttam meg magam mögött.
– Legyek kedves és mondtam azt, hogy nem láttalak.
– Az nagyon megköszönném.
– Mit kerestél a szobájába? – dőlt neki a falnak összekulcsolt kézzel.
– Szemüvegem, táskájába maradt.
– Higgyem is el?
– Tényleg nála van a szemüvegem, nem szeretem annyira a kontaktlencsét. 
– Menj ne is lássalak.
– Délután kettőtől már én is a család tagja leszek.
– Ne is mond, az lesz életem legrosszabb pillanata – vakarta meg a fejét, amikor meg elvette a kezét még jobban szerte ágazott a barna rövid haja.
– Azért ennyire nem utálhatsz.
– Nem tényleg ennyire azért nem utállak, csak...
– Az egyetlen lányodnak már másik pasi is van az életébe, és ez utána már túlságosan is valóságos lesz? 
– Jah – nyögött fel fájdalmasan. – Annak ellenére hogy nincs gyereked át érzed.
– Négy húgom van, vagy is már öt meg egy öcsém. 
– Menj és pihend ki magad, úgy is valamit kitalálnak az utolsó pillanatba.
– Csak ne legyen igaza – hagytam ott. Bementem a szobába és egyszerűen beledőltem az ágyba, nagyjából magamra terítettem a paplant és szinte azonnal aludtam is.

– Ébredj férjecském – kezdett el Z bökdösni mire csak átfordultam a másik oldalamra, adott egy puszit is az arcomra, de attól még nem akartam felkelni. – Amúgy átgondoltam és benne vagyok a kötőjelbe – suttogta bele a fülembe.
– Kérek még öt percet és akkor képben leszek.
– Jó kapsz, de annál többet nem.
– Köszi drágám – öleltem magamhoz a párnát.
– Inkább Zoet hívd így.
Erre a kijelentésre felültem és Leila nézett rám vissza az ajtóból, hasát fogva nevetett az arcomon.
– Mielőtt meg akarod kérdezni nem képzelődtél, csak már ment fodrászhoz. – Kimondta ezeket a szavakat és éreztem ahogy megkönnyebbülök. Megint nagyon jót nevetett rajtam és egyszerűen otthagyott.
Nyújtózkodtam, mikor kiroppant a hátam letotyogtam a konyhába. Ott anyám ült és Peggievel beszélgetett egy tea felett.
– Jó reggelt, nem ez a ruha volt rajtad tegnap is? – nézett rám összehúzott szemmel Peggie.
– De, ez. – Kiöntöttem a kávét, majd leültem melléjük.
Akartak volna valamit mondani, de inkább egy sóhajt kíséretében legyintettek és visszafordultak. Az esküvő virágairól volt szó, szerencsére Leila megjelent és kimentett engem.
Vissza húzott a vendég szobába ahol már ott volt a zakóm felakasztva, inggel és nyakkendővel együtt.
– Mit csináljak veled? – ült le velem szembe és az állát simogatva figyelt.
– Fel tudok egyedül is öltözni.
– Azt tudom, de távol kell téged tartani Zoetól.
– Hogy arra gondolsz, alszok, akkor nem fogunk találkozni.
– Inkább menj és borotválkozz meg.
– Amúgy hogy-hogy te lettél az öröm?
– Csak addig míg nekem nem kell menni öltözni, akkor Harry veszi át a szerepet, de neki csak két órát kell rád figyelni. 

Zoe késik, valami baj lett a ruha füzűjével, én meg idegességemben valami töményet lehúztam amit Harry a kezembe adott. Szerencsére ahogy letettem a poharat szóltak, hogy a gond megoldódott mehetek a helyemre.
Álom szépen nézett ki a ruhájába. Legelőször az tűnt fel rajta, hogy rövid, nagyon rövid a ruhája. Nem az a hatalmas buggyos szokott szoknya, hanem a térdéig ért és ahogy fordult benne az anyag szétterült, de szerencsére csak a combja alsó részét mutatja meg. Fentebb a derekától egy krém színű szalag volt átkötve és a jobb oldalán a keze előtt egy kis masniba végződött és a maradék anyag meg lelógott a szoknya közepéig. Pánt nélküli ruha volt, de nem volt semmilyen mély kivágása, és így volt szép. A nyakába a jegygyűrű volt csak, meg a haja lógott le hurkákba. Végezetül olyan magas sarkú volt rajta ami elől a lábfején keresztebe szalagok futottak végig, pont ugyan olyanok színűek mint a ruhán, de annak örültem a legjobban, hogy nem szerzet valami hatalmas sarkút, így egy magasak lettünk legalább.
A mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról miközben felém közeledett Dan oldalán. Minden közeli rokonja szemét törölgetve őt figyelte. Az én családom meg vagy őt nézték vagy rám kapták a tekintetüket.
– Csodálatosan nézel ki – suttogtam mikor oda ért.
– Köszönöm – fordult el, így a szertartás is elkezdődhetett.

Kezét fogva vezettem el az oltártól, közben meg nyakunkat húztuk be a ránk eső rizs szemek miatt. Amikor eljutottunk a kocsihoz, ami átvisz minket a lovas tanyára a hátsó ülésen belehúztam az ölembe és nyakát fogva megcsókoltam.
– Beletúrhatok a hajadba, vagy van benne valamilyen csat?
– Találsz benne csatot, majd este.
– Szavadon foglak, nem tudom mondtam-e már mennyire tetszik ez a ruha, meg azt is meg kell jegyeznem, hogy tökéletesen jellemez – csókolgattam a nyakát. Felkacagott, majd a hajamba fúrta az ujjait és felhúzta a szájához egy csókra.
– Megérkeztünk – szólt a sórőfőrünk.
– Van itt más rajtunk kívül?
– Igen.
– Picsába akkor nem mehetünk még egy kört. – Kinyíttam az ajtót kiszálltam, majd segítettem neki is kilépni az ajtón.
– Elrendeztem, hogy neked kölyök pezsgőt adjanak – suttogtam a fülébe, majd adtam az arcára egy puszit.
– Köszönöm – csókolt meg.

Mindenkit megleptem amikor az első táncnál nem bénáztam. Mindenki meglepődött, hogy az én táncos lábú menyasszonyom megtanított egy egyszerű táncot. Nagyon jó volt a hangulat, senkinek nem tűnt fel, hogy Zoet ha meghívták egy italra az az én poharamba került bele. De minden akkor volt a legjobb amikor mindenki elment és mi is megindultunk a nászutunkra.