.:: Louis Szemszöge ::.
– Szerintem jól alakult ez a családi összejövetel, elvégre csak öregapás öntött nyakamba valami ragacsoz izét, aminek sült hús szaga volt – öblítettem ki újra a hajam, majd figyeltem ahogy a kád másik végében hátra dőlve relaxál.
– Lehet, hogy bement a konyhába és a szaftot öntötte rád. Amúgy nem szokott ilyen lenni, csak az egyik öreggel fogadott, hogy egy híresség nyakába meri-e önteni a mártást.
– Örültem volna, ha valamilyen másik hírességet talál meg a szószával.
– Szerinted volt rajtad kívül ott népszerű ember?
– Elég felkapott téma vagy, szóval ezért a te nyakadba is bele lehetett volna önteni.
– Saját unokájával ilyet nem fog tenni, elvégre valamennyire szeret.
– Mondjuk mikor összevesztél részegen azzal a nővel azt csodáltam nem akart neked esni a torta késsel.
– Nem láttam az arcát, de jól esett elmondani a véleményem annak a Fúriának.
– A győzelem ittas arcodból látszódott.
– Megcsinálod a kávét?
– Igen – adtam a homlokára egy csókot. Kiszálltam a kádból, egy törölközött magamra csavartam és lebattyogtam a konyhába.
Feltöltöttem a kávéfőzőt és Zoenak tettem be tejet a mikróba, majd felültem az egyik fekete bőr bárszékre.
Ez volt a legjobb dolog amit beszerzett a konyhába amikor csináltatta. Végül is elérte amit akart, az egész házat felújította az ő ízlése szerint. Kicsit talán bánom, hogy nem kérdezett meg, de meg is értem mivel ha beszélgettünk, akkor nem arról, hogy milyen legyen a kanapé mintája, vagy milyen árnyalata legyen a dekor téglának. Jobban érdekelt mi volt vele, mint az, hogy milyen fal legyen az egyik szobába.
Elővettem a szekrény legmélyéről a neki szánt bögrét, és kitöltettem számára a kávét. Beletettem két darab kockacukrot, majd felöntöttem jó sok tejjel. Magamnak nem tettem bele semmit, minél tisztább annál tovább tart fent.
Vittem volna fel, amikor megjelent egy szál törölközőben a lépcső tetején.
– Azt hittem a kádban fogunk kávézni.
– Már leengedtem a vizet, bocsi – vonta meg mosolyogva a vállat, majd megállt előttem. Egy lépcső fokkal volt magasabb így tőlem.
– Tetszik amikor ennyivel magasabb vagyok tőled – kulcsolta rá a kezét a nyakamra.
– Nekem jobban tetszik amikor én vagyok magasabb, még ha csak pár centivel is – adtam oda neki a bögrét, amibe azonnal bele is kortyolt. Kikerült, majd a kanapéra ült le. Figyeltem ahogy a vörös körmei körül ölelik az üzenetem, de felfigyelni nem figyelt fel rá.
Ez volt a legjobb dolog amit beszerzett a konyhába amikor csináltatta. Végül is elérte amit akart, az egész házat felújította az ő ízlése szerint. Kicsit talán bánom, hogy nem kérdezett meg, de meg is értem mivel ha beszélgettünk, akkor nem arról, hogy milyen legyen a kanapé mintája, vagy milyen árnyalata legyen a dekor téglának. Jobban érdekelt mi volt vele, mint az, hogy milyen fal legyen az egyik szobába.
Elővettem a szekrény legmélyéről a neki szánt bögrét, és kitöltettem számára a kávét. Beletettem két darab kockacukrot, majd felöntöttem jó sok tejjel. Magamnak nem tettem bele semmit, minél tisztább annál tovább tart fent.
Vittem volna fel, amikor megjelent egy szál törölközőben a lépcső tetején.
– Azt hittem a kádban fogunk kávézni.
– Már leengedtem a vizet, bocsi – vonta meg mosolyogva a vállat, majd megállt előttem. Egy lépcső fokkal volt magasabb így tőlem.
– Tetszik amikor ennyivel magasabb vagyok tőled – kulcsolta rá a kezét a nyakamra.
– Nekem jobban tetszik amikor én vagyok magasabb, még ha csak pár centivel is – adtam oda neki a bögrét, amibe azonnal bele is kortyolt. Kikerült, majd a kanapéra ült le. Figyeltem ahogy a vörös körmei körül ölelik az üzenetem, de felfigyelni nem figyelt fel rá.
– Valahova mész délután?
– Igen, megígértem Jonnak, hogy átmegyek hozzá.
– Csak ne részegen gyere haza.
– Már öreg vagyok ahhoz, hogy annyit igyak.
– Legalább valamiben egyet értünk.
– Kösz, most leöregeztél?
– Te mondtad, én csak egyetértek.
– Szép jó reggel fiatalok – jött le Zoe apja felöltözve.
– Reggelt – intett oda neki Zoe.
– Látom sok minden nem változott attól, hogy elköltöztél otthonról – jelent meg az anyja is.
– Tartom a szokásaimat.
– De nekünk mennünk kell, majd beszélünk még – intett nekünk az apja, majd kezet fogott velem, Zoe kikísérte őket, én meg maradtam a nappaliba.
Visszajött, majd le ült mellém a kanapéra. Kezébe fogta a bögrét és furcsa pillantások kíséretében jobban megvizsgálta, hogy mi is volt rajta.
– Ez véletlen, vagy van valami jelentősége is?
– Nem véletlen.
– Komolyan gondolod? – nézett rám értetlenül.
– Már nászutunk is megvolt. Sőt Bora Borán azt hiszik, hogy már házasok vagyunk. De a leány kérés még nem volt meg. Szóval Zoe Samantha Goldenwin. Hozzám jössz?
– Igen, megígértem Jonnak, hogy átmegyek hozzá.
– Csak ne részegen gyere haza.
– Már öreg vagyok ahhoz, hogy annyit igyak.
– Legalább valamiben egyet értünk.
– Kösz, most leöregeztél?
– Te mondtad, én csak egyetértek.
– Szép jó reggel fiatalok – jött le Zoe apja felöltözve.
– Reggelt – intett oda neki Zoe.
– Látom sok minden nem változott attól, hogy elköltöztél otthonról – jelent meg az anyja is.
– Tartom a szokásaimat.
– De nekünk mennünk kell, majd beszélünk még – intett nekünk az apja, majd kezet fogott velem, Zoe kikísérte őket, én meg maradtam a nappaliba.
Visszajött, majd le ült mellém a kanapéra. Kezébe fogta a bögrét és furcsa pillantások kíséretében jobban megvizsgálta, hogy mi is volt rajta. – Ez véletlen, vagy van valami jelentősége is?
– Nem véletlen.
– Komolyan gondolod? – nézett rám értetlenül.
– Már nászutunk is megvolt. Sőt Bora Borán azt hiszik, hogy már házasok vagyunk. De a leány kérés még nem volt meg. Szóval Zoe Samantha Goldenwin. Hozzám jössz?
Fenomenalis volt!:)
VálaszTörlés