II. Évad 86.rész 03/20 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel beültem a kocsiba, majd meg sem álltam a Startbuckig. Ott nem volt nagy sor, kikértem a vaníliás frapucsinot. Kiültem az erkélyre, majd a italomat iszogatva olvastam a neten. Beugrott egy sms, Amy írt, hogy ha a szokott helyen vagyok akkor kérjek neki egy frapucsinot. Kikértem az italát, mire megérkezett.

– Milyen órával kezdesz? – kérdeztem tőle.

– Statisztika, de duplán. Utána meg jövök ide dolgozni.
– Ma kezdesz?

– Igen délutános vagyok.

– Sok szerencsét délutánra Lucky fésülésest terveztem be.

– Tudod lennék a helyedbe.

– Mert elhagytak, hazugnak neveztek és kicsaptak az iskolából.

– Nem van saját házad. Kisujjad sem kell mozdítanod, de mindent meg tudsz venni.

– Igen fel sem lehet becsülni az azt érzést, hogy apám utál, Louis utál, mindenki utál.

– Tudom, hogy ezzel nem érek el semmi, csak felhúzlak, de Louis nem utál – kezdte el kavargatni az italát a szívószállal.

– Igazad van gyűlöl. Soha nem fogom tudni megmondani neki az igazat.

– Mi az igazság? – kapta rám azonnal a tekintetét.

– Mindegy, semmit nem érek el vele.

– De beszélhetnétek.

– Miért eljön?

– Nem – hajtottam le a fejem. – De te is beszélhetnél vele.

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Ő ment utánad Hillsideba, most engedj te.

– Talán, de ha nem haragszol be kell mennem a rendőrösre.

– Minek? – akadt fel a szemöldőlőket.

– Edwardhoz.

– Lecsukták?

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Akkor minek mész oda?

– Mert ott dolgozik, talán?

– Mi ott takarító?

– Nem gyilkossági nyomozó.

– Mikor dolgozik? Folyton a nyakadon lóg.

– Nem is szoktak reggel gyilkolni az emberek

– Attól még van papírmunka.

– Kapitánynak csak alá kell írni szinte. 

– A bátyád ilyen nagy valaki?

– Igen mit tudom én honnan helyzeték át.

– Nem néz ki valami rendőr típusnak.

– Nem, de viszek neki kávét.

Lementem rendeltem egyet, extra cukorral mert tudtam, hogy utálta. Megfogtam a poharat, beszálltam a kocsimba, majd feltettem a kávét a pohár tartóra. Gyújtást adtam a kocsinak és csatlakoztam a forgalomhoz. Szerencsémre a dugót eltudtam kerülni így hamar az őrsre értem. Leparkoltam egy szabad helyre és az italt megfogva megindultam. Nem tudtam pontosan hol volt az irodája csak annyit tudtam hogy a harmadikon volt. Beszálltam a liftbe majd még belépett mellém két egyenruhás.

– Hova? – kérdezte az első aki barna hajú volt.

– Edward Johnson Goldenwin – mondtam, majd a fülest betettem a fülembe.

Mind a ketten furcsán néztek rám, de nem szóltak semmit. Benyomták a harmadik emelet gombját, majd a lift ajtó hangosan bezáródott.

– Szerinted mit akarhat tőle? – suttogott a szőke, de még ennek ellenére is hallottam.

– Nem ő az új titkárnő, hisz kávéval jött – kérdezte a kettes.

– Nem, ide nem vesznek fel ilyen jó seggűeket.

– De az a patológus annak jó segge van.

– Jó de ő nem titkárnő.

– De csak neki van jó segge, a többi túl izmos.

– Ebben igazad van, de a többinek nagy csöcse van.

– Szerinted ennek nincs?

– De ritka amikor inden jó rajta.

– Én jobban szeretem a rövid hajúakat.

– Mit markolsz rajtuk mikor előtted térdelnek? Azért jó a hosszú haj, mert azzal tudod diktálni a tempót. Én hagyom nekik, hogy saját tempójukba csinálják.

– Túl sok mozgás teret adsz nekik. A kis kurvák azért vannak, hogy parancsolgass nekik.

– Drágábbak úgy.

– Ugyan, elmész egy buliba és fogsz egy szukát mint ez itt.

– Szerinted hány feles után menne bele?

– Innen megmondom, hogy nem bírja a piát, meg a nők 80%-ka bírja az egyenruhás pasikat.

– Ja majd így megyek be, hogy legyen egy egyéjszakás kalandom. Amúgy is túl öreg vagyok ehhez.

– Egy éve vagy itt különben is a húszas éveidben jársz.

Hála istennek meg állt a lift. De sajnos ahogy kiszálltam ők is követtek engem.

– Te így jobb a segge.

– Ja, szívesen megdöngetném.

– Zoe! – kiáltotta Edward.

Azonnal megálltam majd felé fordultam.

– Szia Edward. Ki a barátnőd?

– Tom, a húgom szóval szállj le róla. Te is Edmund.

Hatalmasat nyeltek majd elakartak menni, de elkaptam a nyakkendőjüket.

– Minden egyes szót hallottam szóval jobb ha többet nem találkozunk.

Ahogy elengedtem őket azonnal megfordultak majd helyet foglaltak.

– Szóval mit keresel itt? – tért rá a lényegre Edward.

– Szépen megkérlek arra, hogy fejezd be azt, hogy folyamatosan hozzám jössz. Soha nem volt testvérem és nem is én kértem. Én utálom a társaságot, egyedül szeretek lenni.

– Nem fogom hagyni, hogy egyedül maradj.

– De én úgy akarom. De ha ezt nem fogod fel akkor tudlak sajnálni.

– Biztos, hogy nem te mondod meg.

– Pedig igen – vágtam le az italát majd otthagytam. 

Beszálltam a kocsiba, és azonnal gázt adtam a haza felé tartó úton megejtettem egy bevásárlást. Otthon az új szobám fogadott.

Ahogy beléptem teljesen ledöbbentem, végre megkaptam álmaim szobáját. A barnás falak amik ki emelték az új ablakok mély barna fakeretét. Az ablakon kívül zöldell a kert, ilyenkor minden olyan békés volt. Visszafordultam a szobám felé amit egy kis halvány kék fény világította meg az ágyamat. Mindig is akartam egy akváriumot, az ágy támlája felett volt az ajtóból azonnal fel tűnt. Az ágy lábánál meg kovácsolt vas volt, így fel tudom tenni rá a lábam, de ha zavart volna le lehetett szerelni. Az ággyal szembe a falra lett felszerelve a tévé. Az ágy balján voltak az ablakkal megegyező színű szekrények, meg a fürdő ajtó ami csak egy kicsivel világosabb. Az ágy jobbján az íróasztal fölötte meg az egész falat polcok tarkítják, rajtuk az összes könyvem, meg volt pár kép is. A padló is le lett cserélve, parkettára lett lecserélve rajta és a közepén egy bolyhos barna szőnyeg. Egy kicsit barna mániás lettem, mert még az ágy takaró is olyan volt, sőt Lucky ágyát is lecseréltem egy színbe sokkal jobban illőhöz, szóval az is barna. 

Felhoztam a konyhából a halakat, majd egyesévvel engedtem bele őket. Mikor végeztem neki dőltem az ágynak és figyeltem a békés világot. Lucky felugrott, majd a fejét az ölembe tette, mire füle tövét vakartam.
– Mi lenne ha elmennék valahova? – kérdezte tőle, mire rám nézett. – A papagáj szigeten szívesen körülnéznék, kell egy kis kikapcsolódás – dőltem rá, mire teljesen elnyúlt az ágyon.
Olyan jó epre illata volt, megérte tegnap megfürdetni. Erőt gyűjtöttem, majd elmentem, vettem egy gyors zuhanyt, majd bedőltem az új és puha ágyikómba. Lucky meg a saját helyén helyezte magát kényelembe. Lucifer meg ki sem jött, szegény már öregszik, az orvosok nem mondanak semmi biztatót, mert nem tudták, hogy pontosan mi volt a baja. Remélni tudtam, hogy egyszer csak meggyógyul.