II. Évad 61. rész 08/19 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Itt vagyok – suttogta Louis a fülembe. – Minden helyre fog jönni.

Megfordultam, majd a nyak köré csavartam a kezem. Közben folyamatosan a hátam simogatta.

– Nincs baj csibém – mondta, mire elengedtem.

– Ez meg honnan jött? – döntöttem meg egy kicsit a fejjem.

– Még mindig érződik rajta a tojás – fogta meg egy tincsem, majd elkezdte csavargatni.

Erre felnevettem, majd letöröltem a könnyeimet a szememről, nincs idő sajnáltatni magam. Nem fogott ki rajtam egy kis káosz, amúgy is nem rám volt jellemző, hogy az egereket itatom. Az a Zoe régen meghalt az újnak meg ezekre nincs ideje.

– Velem tartasz? – kérdeztem tőle.

– Hova?

– Egy igazi Goldenwin vitába.

– Csak ha megüthetem Edwardot.

– Majd amikor nem látják ennyien.

– Szavadon foglak – adott egy csókot.

Mikor kiléptük ott a harmadik világ háború fogadott. Nem tudtam eldönteni, hogy ki kiabál jobban. Megfogtam egy poharat, majd hozzá vágtam a konyha falához. Hirtelen mindenki csendben maradt.

– Ki miért jött? – kérdeztem.

– Holnapi nappal kapcsolatban – mondta Richard.

– Hallgatlak.

– Délben indulunk ott Lou vár minket. Majd a fiúk előre mennek, rád meg számítok – mutatott rám.

– Nem megy sehova – szólt közbe Edward.

– Hallgass a neved – mondtam neki, mire morogva vissza dőlt a falnak.

– Csak ennyit akartam és már itt sem vagyok, meg elrendeztem mindent.

– Köszi és szia.

– Mi meg csak azért jöttük, hogy megbeszéljük az esküvőt – mondta Adam.

– Milyen esküvő? – kérdezte Edward.

– Kuss! – mordultam rá.

– Menyasszony ragaszkodik a hintóhoz.

– Megpróbálom, de nem ígérek semmit.

– Köszi, mi már megyünk is – ragadta meg Soffy kezét majd kimentek.

– Mi is megyünk, mert csak lazulni jöttünk át – kelt fel Harry a kanapéról, majd utána ment mindenki.

Grace és Amy is velük tartott. Lassan mindenki kiment, majd egy ajtó csapás jelezte, hogy elmentek.

– Minek köszönhetem a látogatást? – fordultam anyámék felé.

– Tartozom egy magyarázattal – kezdett bele apa.

– Hamarabb is mondhattad volna mielőtt beállít, helyesbítek – mutattam a falat támasztóra –, beront hozzánk és magával akar vinni.

– Nem tudtam, hogy idejön.
– Legalább mond el az igazat. De még ma lehetőleg most – fontam össze a kezem a melleim alatt.

Louis leült az egyik fotelbe a lehető legmesszebb a többiektől, de velük szemebe. Apa anya mellet ült, Edward meg apa oldalán a karfán. Én leültem Louis foteljének karfájára, de a kezem nem engedtem le.

– Nem akarsz eltűnni? – kérdezte Edward Louist.

– Eszemben sincs – mondta össze szűkült szemekkel.

– Nem is tudtam, hogy a család része vagy.

– Én meg a létezésedről nem tudtam – vágott vissza, mire mind a ketten elmosolyogtunk. A kis családom többi tagjának nem tetszett annyira a beszólás.

– Viselkedjetek – morogta anya.

– Igazatok van én vagyok a hibát, mert ti titkoltátok, hogy van egy bátyám. Tiszta logikus – sóhajtottam fel.

– Majd, ha apád elmondja akkor más véleményed lesz.

– Hát nem. Ebben biztos vagyok – fordulta apa felé és vártam, hogy elkezdje.

– Minden ott kezdődött, hogy... – kezdett bele apa a történetébe.