II. Évad 47. érsz 07/31 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel kényelmese felvertek az ágyból, hogy pakoljak, vagy soha nem érek oda a reptérre. Nagyon szar napom volt, kb. annyira volt kedvem hogy neki dőltem valaminek és ott maradjak miközben vissza alszok. Egy óra alatt sikeresen össze pakoltam, majd közben még anya bepakolt, mert mindent betettem csak azokat hagytam kint amik kellenek. De a hajszárítót eltettem.

A reggeli ami valójában ebéd volt támasztottam a fejem és próbáltam rágni. Ebéd után vettem egy hideg zuhanyt, mire nagyjából magamhoz tértem.

Teljesen fitt voltam, majd a bőröndöket bepakoltam a kocsiba.

Kényelmese hátra dőltem a kanapén, mire Soffy is mellém telepedet.

– Neked sincs semmilyen furcsa görcs a hasadba?

– De a fáradságtól.

– Nem úgy, hogy valami baj lesz.

– Nem érezek ilyet, csak fáradságot.

– Akkor biztos, csak valami hülyeség.

– Biztos – vontam meg a vállam.

Tvbe csak a szokásos hét közbeni sorozatok mennek a megtört szívű szerelmesekről, akik leugrattak egy szikláról, de a szerelmük egy csókkal újra kelti őket.

Nem is értettem, hogy miért halltak meg ennyien, valaki beteg, megkeresi élete szerelmét, majd megcsókolja és folytassa az életet mintha mi sem történt volna.

Reptéren hatalmas volt a sor, így több órát kellett várni, mire végre mi kerültünk sorra.

Mivel erős volt a szél így a járat később indult.

Két óra késéssel végre megindult a járatunk. Írtam Louisnak egy smst, hogy két szabad órát kap mielőtt oda érek, szóval használja ki, meg persze, hogy valaki jöjjön ki értünk.

Becsatoltunk az öveinket, majd megkezdődött a felszállás. Ahogy a magasba értünk, és kikapcsoltuk az öveinket, bedugult a fülem, ami valami elviselhetetlen volt. Tátogtam meg ásítoztam mire nagy nehezen megszabadultam ettől a szörnyű érzéstől.

– Megkérünk mindenkit, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket – szólalt meg egy hang a hangszórókból.

A gép hirtelen elkezdett süllyedni, az emberek fele kétségbe esetten kezdett el sikoltozni, vagy visítottak hogy meg fognak halni.

Pánik rajtam is úrrá lett, de próbáltam magam tartani, ahogy egy hatalmas csapódással a gép földet ért elvesztettem minden hitem. Itt a vége életem történetének.