II. Évad 38. rész 07/01 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Ahogy kezdtem magamhoz térni nyújtózkodtam. Közben bevertem a kezem, valamibe.

– Kurva életbe – morogtam.

Elkezdtem tapogatózni. Az ágy végét kerestem, de akár merre nyúlkáltam, hogy megtaláltam az éjjeli szekrényt sehol sem volt. Addig-addig ügyeskedtem amíg a földön nem kötöttem ki, először seggre ültem le, majd el is dőltem. Hátam nagyon bevágtam, remélem azért belilulni nem fog.

– Rohadj meg – mérgelődtem.

Nem érdekelt semmi, de tényleg. Megfogtam és lehúztam a paplant, meg valamit a fejem alá. Ahogy megtapogattam a földet akkor tudatosult benne, hogy nem tudtam hol voltam. Az én szobámba szőnyeg van. Nem parketta.

Nagy nehézségek árán, de kinyitottam a szeme. Egy teljesen idegen szobába voltam. Most vagy elraboltak, vagy amíg aludtam teljesen átalakították a szobámat. Egyik sem túl jó dolog.

– Végre, hogy felkeltél – jött oda Lucifer.

– Hol vagyok?

– Ezt hagyta neked az urad – adott oda egy agyon csipkedett lapot, amit nagyon nehéz volt kiolvasni.

"Csak én raboltalak el, nem volt szívem felkelteni. Hotelben vagyunk, ha a cuccodat keresed szekrénybe tettem őket. Várom már az estét. Csók XxX Louis."

Felültem, majd előtúrtam a köntösöm és felfedező útra indultam. Összesen ötször vágtam ba a jobb lábam kisujját, de csak a jobbot. Egyszer felakadtam a kilincsbe, így az oldalamon tuti lila folt lesz. Jól indul, szét verem magam.

– Megjöttetek? – hallottam meg Leila hangját.

– El sem mentem – nyitottam be az első szobába, ami üres volt. Végig mentem az összesen, mire megtaláltam Leilat, ahogy pizsamában a kerek hasán pihenteti a kezét, is úgy ült a fotelbe, hogy közbe tudja nézni az ölében lévő laptopot.

– Nem mentél el?

– Nem, aludtam – vontam meg a vállam.

– Kezdesz ellustulni – mondta miközben félre tette a gépet.

– Mindig is lusta voltam – óvatosan ültem le, mert még mindig sajgott a hátsó felem.

– Ennyire azért nem.

– Soha nem keltem hétnél hamarabb. Négy hónapja hatkor kelek.

– Jaj te szegény.

– Igen. Mikor mentek el?

– Vagy három órája vagy valami hasonló. Hamarosan jönnek. Mit csináltok este?

– Alszok? – kérdeztem vissza.

– Szerintem meg nem. Mást hallottam Louistól.

– Ugyan mit? – könyököltem a térdemre, majd az állam a kezemre tettem és teljes figyelmem Leilanak szenteltem.

– Mikor valakivel telefonált... – Ahogy kimondta a tablettát vagy valami hasonló szót az agyam kattogott. – Zoe itt vagy? – lóbálta a kezét a szemem előtt.

– Igen, csak eszembe jutott valami.

– Mi?

– Hogy azok akik fogamzásgótlót szednek több mint kétszeresére nő a....

– Állj. Lehet, hogy az utolsó vizsgát statisztikából volt, de most már visszakapcsolhatnál, sima üzemmódba.

– Megpróbálom.

– Megjöttünk – kiabálták a lányok.

Felsegítettem Leilat, majd kimentünk a nappaliba. Szerencsére hoztak kaját, ilyenkor annyira szeretem, hogy előre gondolkodnak.

– Felébredtél? – csodálkoztak a többiek.

– Igen.

Louis oda jött és ahogy a kezét az oldalamra tettem én felszisszentem. Ahogy a hátamra tette a kezét ott már nem bírtam vissza tartani. Főleg, hogy itt szorított magához.

– AÚÚÚÚ! – léptem hátrébb.

Louis szemében rémület volt míg a többiek meg értetlenül néztek rám.

– Bevertem a kezem a falba. Seggre ültem, majd a hátamra estem. Felakadtam a kilincsbe és a kis lábam ujját elintéztem – ahogy mondtam a többiek úgy nevetek.

Elfogyasztottunk a vacsoránkat, majd mindenki vissza vonult a szobájába. Adtam Lucifernek is kaját, majd bementem Louis után a fürdőbe. Megúsztam egyetlen egy lila folttal, az oldalamon. Felvettem Louistól "kölcsön kért" pólót, majd egy bugyit.
Szobába sötétség uralkodott. Azt a minimális fényt csak a Tv szolgáltatta amin híradó ment. Éppen egy megtalált holttestről volt szó. Majd a közlekedési balesetek jöttek. Mindig csak a rossz híreket

mondták be. Az emberek figyelmét ez kelti fel. Meg persze az, hogy melyik sztár éppen mit csinál.

Befeküdtem Louis mellé. Első dolga volt, hogy a hajam kibontsa.

Az egyik keze végig vándorol a combom belső felén.

Felkönyököltem, majd adtam egy apró csókot a szájára. Ő sokkal többre vágyott.

Minden egyes csókja után csak jobban szeretem. Már ha lehet fokozni. A tökéletes pillanatot kopogás zavarta meg.

– Zoe? – mondta egy hang, majd kopogást hallottam újra.

– Igen – ültem fel.

– Ki tudnál jönni pár perce? – ismertem fel Richard hangját.

Adtam Louisnak egy gyors csókot, majd kimentem.

– Mit szeretnél? – kérdeztem miközben becsuktam az ajtót.

– Menjünk ki – mutatott a folyosóra.

Ahogy ott álltunk zavartnak tűnt. Mintha ha bajba lenne.

– Van egy ajánlatom.

– Hallgatlak – szenteltem neki a figyelmem.