I. Évad 52. rész 10/25 H

.:: Louis szemszöge ::.

Arra keltünk, hogy Zoenak csörgött a telefonja, amit meghallotta, kipattant az ágyból és sodort magával engem is. A földön végeztem, ő meg nagyban beszélt valakivel telefonon. Vidám volt a hangja szóval tuti az apjával beszélt. Felálltam és visszafeküdtem.

– Mi van anyukáddal? – kérdeztem miközben befeküdt mellém.

– Túl van az életveszélyen – sóhajtott fel boldogan, majd megölt, amit azonnal viszonoztam.

– Mikor megyünk vissza?

– Most – állt fel és már ment is le a létrán.

Még soha nem láttam ilyen fürge embert reggel mint őt. Lehet, hogy csak feldobódott a hírtől. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és utána mentem. Majd kell kérnem tőle energiát, mert ennyire fáradt még soha nem voltam.

– Gyere már, Louis – kiabált az ajtóból.

Felvettem a földre dobott pulcsimat majd megindultam idegbeteg után. Nagy léptekkel mentem, hogy utol érjem, mert ha eltévesztem szem elől akkor soha innen ki sem fogok jutni, max 10 év után.

– Zoe állj meg, ha eltévedek és itt maradok akkor mit mondasz a többieknek? – kiabáltam utána, mire megállt és megvárt.

– Köszönöm – lihegtem.

Csendben mentünk végig a házhoz. Tapogattam a zsebeimet, de nem találtam semmit.

– Zoe nálad van a kulcs? – kérdeztem.

– Nincs, nem nálad van?

– Nálam volt, de még a kunyhóba letettem.

– Akkor bízunk benne, hogy szívi bent van. Lehet hogy ki nyissa az ajtót – mondta meg megindult a hátsó ajtó felé.

Ki az a szívi? Soha nem mondta, hogy volt barátja. Féltékeny voltam arra a pasira, aki bármikor megcsókolhatta vagy magához ölelheti. Sőt féltékeny voltam Harryre mert vele mindent megbeszélt. Bármit csinálok Zoet nem tudtam ki verni a fejemből, pedig nekem ott volt Eleanor. Bármit is érzek El iránt az semmi amit akkor éreztem amikor Zoeval  voltam. De neki csak barát vagyok, különben miért hozott volna újra össze Eleanorral? Nem értek semmit. Menedzserünk meg tiltotta, hogy szakítsak Ellel, mert az nem tesz jót a hírnevünknek. De nem ő irányítja az érzéseimet. Miért minden ilyen bonyolult.

Lelombozva követtem hátra, végig a földet néztem. Oda sétáltam egy kitett padra majd leültem és figyeltem, hogy Zoe mit csinált. Kopogott az ajtón, de nem történt semmi. Fel-alá járkált.

– Nem lenne egyszerűbb vissza menni a kulcsélt? – kérdeztem miközben a kezem tördeltem.

Nem mondott semmit csak ki vett agy hajtűt a hajából, meg még egyet és elkezdte a zárat kinyitni. Nem tartott sokáig és tárva nyitva volt az ajtó.

– Ügyes – erőltettem mosolyt az arcomra.

– Köszönöm – lépett be. – Szívi hol vagy? – indult meg az emelt felé.

Ahogy mondta a szívem össze szorult. Lehet, hogy jobb lenne ha elmennék.

– Te idióta már megint mi a francot csináltál? – hallottam meg Zoe hangját.

Beléptem a szobába és lesett az állam amikor látta, hogy ki az a szívi.

– Komolyan mondtam egy csirkének több esze van mint neked – kezdte el Zoe kiszabadítani az áldozatot.
– Ne, Molly! Ne! – kiabált Zoe miközben a kutya felborította és az összes égő rátekeredett, Zre aki a falnak dőlt és röhögött lehajtott fejjel.
Megpróbálta magát kiszabadítani, de nem sikerült. Akár, hogy ügyeskedett csak több csavar lett rajta. Még a hajába is beakadt.

– Nincs kedved segíteni – kezdett el ficánkolni.
– Legyen.

– Megköszönöm – fújta ki a haját a szeméből.

– Talán ha megnyugszol akkor könnyebb lenne.

Nagyából letekertem róla, de eldőlt így kezdhetem elölről.

– Kapaszkodj belém, mert nem kezdem újra – fogtam meg a kézét, hogy ne ölelje meg újra a földet.

– Köszi – mondta majd megfogta a vállam. Felemelte a lábát, ezután elvesztette az egyensúlyát és rám borult, én nem voltam felkészülve, így vele borultam.

– Nem az én hibám – mondta miközben arrébb vitte a kezével az égőt, hogy lásson. Pont bele nézett a szembe. Rabul ejtett a barna szempára.

– Jobb ha felállunk úgy könnyebben ki tudjuk magunkat szabadítani – mondta mire lepillantottam és láttam, hogy rajtam is volt égő sorból.

– Próbálj meg előbb te, utána én – mondtam neki.

– Jó – mondta majd elkezdett forgolódni, nyújtózkodni. A legjobb szó rá a szenvedés. Addig próbálkozott felkelni, míg a térdével bele nem rúgott az érzékeny pontomra. A hirtelen érzet fájdalomtól a szemem is kikerekedett.

– Aúúú! – fogtam meg a férfiasságomat, ami lüktetett a fájdalomtól, még egy könnycsepp is kicsordult a szememből.

– Bocsi, nem direkt volt – nézett bűnbánóan.

– Csak nem mozog minimum 20 percig – mondtam vékony hangon.

– Jó – bólintott és a feje össze ütközött az enyémmel. Nekem nem fájt, de neki tuti, mert fogta a homlokát. Rádőlt a mellkasomra és vártam, hogy elmúljon az égető fájdalom.

– Azért ennyire nem kemény a fejem. Főleg a térdedhez képest semmiség – mondtam nevetve pár perc csend után. Felemelte a fejét, majd megforgatta a szemeit.

A következő pillanatban az ördög fajzat sétált be a szobába és felfeküdt az ágyra és mosolygott. Láttam rajta, hogy jól szórakozik rajtunk. Egyszer szabaduljak ki innen vissza kapja.
Ha nem fájna a büszkeségem még élvezném is a helyzetet. Ahogy belefúrta az arcát a mellkasomba. Hogy ilyen közel lehet hozzám. Ha jobban bele gondoltam ezt mind az ágyon fekvő dögnek köszönhetem. Lehet, hogy jót tett velem? 

Bele vesztem a pillanatba. Arra eszméltem fel, hogy Zoe hirtelen elkezdett izegni-mozogni.

– Ne mozog – szóltam rá, mert még mindig fáj a férfiasságom.

– Jó nem mozgok, de akkor vakard meg a hátam, mert ettől a kibaszot égőtől viszket – emelte fel a fejét.

Mivel csak az egyik kezem volt szabad, a másik beleakadt az égőbe így kénytelen voltam a védőpajzsom elvenni. A pólója nyakán benyúltam  majd megvakartam hátát. Mivel nem figyeltem így az ujjaim beleakadtam a melltartója kapcsába a szét pattant.

– Te kikapcsoltad a melltartómat? – emelkedett fel és szinte fortyogott a dühtől.

– Vételen volt – húztam ki a kezem.

– Még nem hallottam olyan pasiról aki véletlenül kapcsolt volna ki egy melltartót. Kapcsold vissza.

Nem értettem mint mond teljesen bele vesztem a tekintetébe. Itt a pillanat, hogy megtegyem amit tilos.

I. Évad 51. rész 10/24 H

.:: Louis szemszög ::.

Miután Zoet betettem a kocsi, beszálltam és indítottam a motort. Egy hatalmas szürke házhoz értünk, ami előtt kavicsos ágyon parkoltam le, a formára nyírt bokrok előtt. Leállítottam a motort, majd felkaptam Zoet és a kulcsok segítségével bejutottam. A hatalmas házban nem tudtam mi merre találok. Letettem Zoe a kanapéra és körbe jártam az épületet. Mikor megtaláltam  hogy melyik lehet a szobája. A fal tele volt olyan képekkel amin ő is rajta volt, meg Leila. Vissza mentem érte és felvittem az ágyába.

Amikor letettem hirtelen kipattan az szeme és felugrott.

– Hol vagyok? – nézett szét.

– Szobádba – ültem le mellé.

– Hogy kerültem ide?

– Apukád beszélt egy orvossal, hogy tegyen altatót az italodba.

– Ezért még megfizet – mérgelődött.

– Pihenj jót fog tenni.

– Nekem most egy séta kell – kelt fel és indult meg a kifele.

– Zoe állj meg – szóltam utána mert mire kiértem a szobából eltűnt. Bolyongtam a házba, hogy megtaláljam.

– Itt vagyok nem kell kiabálni – jött ki egy bögrével a kezébe, gondolom én a konyhából.

– Hova tűntél? – kértem számon.

– Csináltam teát – vonta meg a vállát és indult meg kifele.

Halkan követtem, miután bezártam az ajtót és figyeltem, hogy merre ment. Bement egy erdőbe ahol alig lehetett valamit látni.

– Gyere mert eltévedsz – fogta meg a kezem és elkezdett beljebb húzni.

– Hova megyünk? – kérdeztem.

– Meglepetés – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Követtem őt az erdőben, bár nem tudom hova akart vinni.

Kezdett tisztulni és láttam, hogy hova tartunk. Egy kis rét közepén egy ház volt. Fából készült szinte bele olvadt a környezetbe. Leakasztotta az elrejtett kulcsot és besétál magával húzva engem is.

Nagyon otthonosan volt berendezve ez a kis lakás. Minden volt benne ami egy rendes házba is lenne, csak mini változatban. körben néztem és láttam családi képeket meg könyveket. Voltak képek Leilaról is. Volt magason egy polc amin díjjak sorakoztak, túl magason volt, hogy letudjam olvasni miért kapta őket. Miközben én nézelődtem ő leült a kanapéra és folytatta a teája szürcsölését. 

– Furcsa – szólalt meg hirtelen mire felé kaptam a fejem. Várt pár percet majd folytatta. – Erről a helyről még Leila sem tud, ide szoktam a világ elől menekülni – le ültem mellé. – Emlékszem még apáéknak mondtam, hogy szeretnék egy helyet amiről csak én tudok, olyan helyen legyen amit soha senki nem keresne. Ők mondták, hogy az erdőben van egy régi ház amit csak fel kell újítana. Mint egy kis gyerek akinek új játékot adnak. Azonnal indultam meg, hogy meg keressem. Mikor sikerült megtalálnom felmértem a terepet, hogy mennyire is rongálódott meg. Nagyon őröltem, hogy alig kellet rajta valamit csinálni. Mikor a renoválás kész lett elkezdtem berendezni. Majdnem egy évig minden szombat vasárnap ezt csináltam. Nagyon büszke voltam a kis kuckómra amikor kész lett. Hisz egyedül csináltam. Mindig ide menekültem a gondok elől. Itt jöttem rá, hogy mit kell csinálnom. Most tanácstalan vagyok két dologban is – sóhajtott fel.

– Miben vagy tanácstalan?

– Az érzéseimben meg anyában – gördült le egy könny csepp az arcán.

– Nyugi minden rendben lesz, ha anyukád fele olyan makacs és kitartó, mint te akkor nincs mitől tartani – öleltem magamhoz. Az érzéseimmel meg én sem voltam tisztában. Szeretem de Eleanort is vagy csak az testi vonzalom? Nem tudom mit éreztem, de Richard megmondta, hogy nem szakíthatok Eleanorral mert árt a hírnevünknek. Ha Zoe szoba került szinte lángolt a szeme. A nem régi vitájukból kiderült, hogy nem puszi pajtások.

– Gyere menjünk vissza – mondtam neki, mire megrázta a fejét.

– Nem maradunk, majd reggel, utálok este kint sétálni – mondta nyugodt hangon.

– Rendben – adtam magam.

Felmászott a létrán, majd várta, hogy én is utána menjek. Vonakodva de végül követtem. Mikor felértem egy szépen megágyazott ágy fogadott, rajta rengeteg párnával meg mellette egy halom takaróval.

Zoe az ágyon elterült és a plafont nézte. Befeküdtem mellé, majd közelebb hoztam magamhoz. Nem bírt aludni, folyamatosan forgolódott. Elkezdtem halkan énekelni neki They Don't Know About Us-t. Mire a végére értem már egyenletesen szuszogott.

– Bár csak tudnám, hogy mit érzek! – simítottam meg a haját.

Nem kellet sok és már én is az igazak álmát aludtam.

I. Évad 50. rész 10/23 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

A nyolc órás út nagyon fárasztó volt, főleg hogy én szét idegeskedtem maga, Louis próbált meg nyugtatgatni.

Megérkeztünk a kórházhoz. Louis leparkolt majd bementünk. Megkérdeztük a recepcióst, hogy hol volt az anyám, aki még a műtőbe volt. Megmondta melyik osztályon volt. Oda mentünk és apát láttuk ahogy fel-alá járkált. Nem vett azonnal észre minket. Megijedt amikor hirtelen előtte termettem. Szórósan a karjaiba zárt.

– Hogy van? – kérdeztem szipogva.

– Még műtik nem tudni semmit amíg ki nem hozzák, jobb ha haza mentek – motyogta a vállamba.

– Nem megvárom – makacsoltam meg magam.

– Soká fogják kihozni, meg az út is lefárasztott titeket, menjetek haza majd hívlak ha valami van.

– Nem! – fontam össze a kezem a mellkasomon.

– Miért örökölted anyád makacsságét? – forgatta a szemét.

– Jó géneket örököltem – ültem le a székre és keresztbe tettem a lábaim.

– Egyszer élném meg, hogy azt csinálja amit mondok, vagy legalább nem kommentálna mindent –  morgott apa.

Louis oda ült mellém. Apa meg fel-alá mászkált újra. Mikor megunta elment és egy orvossal meg három műanyag pohárral jött vissza.

– Köszönöm doktor úr – intett apa majd oda adta nekem a forró csokit, Louisnak meg a kávét.

– Mit mondott? – kérdeztem.

– Még mindig műtik.

– Komolyan a kórház miért alkalmaz csigákat – morogtam és bele kortyoltam a csokimba. Fúra íze volt. Mikor megittam az italom kezdtem álmosodni. Behunytam a szemem és Louis vállára döntöttem a fejem.

– Működik – hallottam apám hangját. Nem volt erőm megszólalni így csak csendben tettem, hogy alszok. 

– Mi működött? – kérdezte Louis.

– Altatott tettem az italába.

– Minek?

– Mert makacsabb mint az anya, és nem akarom, hogy itt maradjon addig amíg ki nem hozzák a műtőből.
Ravasz nagyon ravasz ezt még vissza kapja kamatostul csak legyek magamnál.

– Parancsolj itt vannak a kulcsok, vidd haza majd hívlak ha valami van.

– Rendben, csak egy bökkenő van nem tudom hol van a házuk.

– Parancsolj, ha valami kell akkor majd ezen a számon fel tudsz hívni.

– Rendben – tette a kezemet a nyaka köré fonta és úgy emelt fel.

– Nyitom az ajtót – hallottam apám hangját.

– Köszönöm.

Amikor kiértünk kirázott a hideg. Tiszta liba bőr lett a hátam. Amint betettet a kocsiba végleg elnyomott az álom és a kimerültség.

I. Évad 49. rész 10/23 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Hétfőn egy átlagos napnak indult. Nem volt kedvem suliba menni, mint mindig. Komásan mentem le a konyhába, hogy mielőtt felöltözök egyek valamit. Niall alsóban reggelizett. Már megszoktam, hogy ha itt „alszik” akkor így szokott mászkálni. Majdnem minden reggel ő vitte Leilat az iskolába, ha késében voltam, akkor meg kibotoltam, hogy engem is vigyen el.

Az iskolában csak szenvedtem. Mivel dupla lukasom volt ezért haza ugrottam, hogy egyek valamit. Végül egy pizzat rendeltem. Visszamentem az iskolába és döglődtem a matekon. Graceval találkoztam csak a lányok közöl vele is órán, szünetben Leilaval beszélgettek, én meg olvastam. Mikor végre vége lett a kedvenc tantárgyamnak, mintha ágyúból lőttek volna ki úgy mentem haza.

Mikor haza értem érdekes látvány fogadott a konyhaajtóba. Mintha nem láttam volna semmit hátráltam az ajtó felé. Táskámból kivettem a kulcsom a telefonom meg a pénztárcámat. Még szerencse, hogy tegnap itt hagytam a kisebb táskám. Mivel Lucifer az ajtóban volt ezért felvettem és megindultam kifele. Halkan becsuktam az ajtót, bezártam, mivel a szerelmesek azt elfelejtették. Mivel rég volt az-az idő, amikor pizzat rendeltem. Papagájjal nem lehet bemenni az étterembe, lányoknak meg órájuk volt még. Esetleg nem értek haza. Bízunk benne, hogy valaki itthon van a fiúknál. Nem volt kedvem taxit fogni ezért gyalog mentem a közös házukhoz. Mivel a fiúk voltak olyan kedvesek és lemásolták a kulcsot, hisz néha én vagyok a futárjuk. Szerencsémre nem kellet használnom a pótkulcsot. Ezek szerint valaki itthon van vagy már megint elfelejtették bezárni az ajtót.

– Sziasztok – köszöntem miközben levettem a kabátom és táskámat meg letettem az asztalra. Konyha felé vettem az irányt. A hűtőbe hajoltam és néztem, hogy mit ehetnék. Lucifer meg a gyümölcs tálban lévő almát támadta meg.

– Szia, Zoe, hát te mit keresel a hűtőbe? – kérdezte Louis.

– A konyhánkat Leila és Niall elfoglalta, így jöttem kifosztani a hűtőt – hajoltam vissza.

– Mit csinálnak?

– Ha azt mondod, hogy egy melltartó log a sütőről akkor gondolom, rá jössz.

– Igen rájövök – röhögött.

Kitaláltam, hogy mit fogok enni.

– Louis, hol van liszt? – kérdeztem tőle, miközben kivettem a tejet meg a tojást.

– Parancsolj – adta oda. Beszereztettem vele a hiányzó alapanyagokat, miközben én a tésztát kevergettem.

– Fel tudod dobni? – kérdezte Louis a pulton ülve egy répát rágcsálva.

– Igen – mutattam meg neki a tehetségem.

Megsütöttem az összeset és megtöltöttem Nutellaval. Mivel láttam, hogy volt eper ezért tettem rá azt is. Íncsiklandóan nézett, ki de valami hiányzott róla. Benéztem a hűtőbe és a szemem meg akadt a tejszínhabon. Nyomta a palacsintára egy kicsit és már kész is volt. Oda adtam egy az egyik tálat Louisnak a másikat meg magamnak és élveztem az ebédemet.

– Az isteni, jobb, mint Harryé.

– Mi jobb mint az enyém? – jött be az emlegetett szamár.

– Kóstold meg! – nyújtotta oda neki Louis a harmadik tányért.

– Ez tényleg finom – mondta teli szájjal.

– Köszönöm – adtam egy falatot Lucifernek is.

Furcsa ma még meg sem szólalt, pedig mindig járt a csőre. Lehet, hogy beteg? Majd holnap ha haza értem elviszem orvoshoz. Miután meg ettük a palacsintát Harry bevállalta a mosogatást. Ő is beteg?

Még nem kockáztattam meg, hogy haza megyek, ezért Louissal leültünk TVt nézni. Éppen a híradó ment. Én nem nagyon figyeltem rá. Addig amíg meg nem hallottam egy ismerős várost.

– Frontálisan ütközött egy személy gépkocsi egy kamionnal. Hillside városában történt a szörnyű baleset.  A kamion sofőr, aki a balesetet okozta kisebb karcolásokkal megúszta de a személygépkocsi vezetőjének kritikus az állapota. Mentő helikopterrel Montrosei kórházba szállították – olvasta fel a híreket a kopasz koma a TVbe. Teljesen lefagytam.

– Mi az? – kérdezte Louis.
– Szülőváros – ráztam ki a fejemből rossz gondolatokat és koncentráltam a Tvben lévő kis tigrisekre. Nem ment egyre csak azon járt az eszem, hogy ki vezette a kocsit.

– Zoe! – lóbálta a kezét Louis a szemem előtt.

– Mi az – zökkentett ki a rémes gondolataimból. Hála istennek.

– Csörög a telefonod – adta oda a készüléket amin apa hívott. Felpattantam a kanapéról és a fülemhez emeltem a telefont.

– Igen – mondtam komolyan.

– Anyád... balesetet ... szenvedett – csuklott el a hangja.

Kezemből kiesett a telefon én meg vissza dőltem a kanapéra.

– Persze, viszlát – hallottam Louis hangját a hátam mögül.

Felhúzott a kanapéról. Leült a fotel karfájára. Én vettem egy mély levegőt és felé fordultam. Kinyújtotta a kezét megfogtam és óvatosan húzott maga felé. Szorosan a karjai közé zárt. Pár könnycsepp legördült az arcomról és az ingén landoltak.

– Gyere – fogta meg a kezem és elkezdett kifele húzni.

– Hova megyünk? – vettem egy mély levegőt.

– Haza viszlek – hangsúlyozta ki a haza szót.

– Többiekkel mi lesz?

– Harry majd mindent elrendez, de gyere – nyitotta ki a kocsi ajtót.

Csendben ültünk az autóban. 

I. Évad 48. rész 10/21 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel arra keltem, hogy a nap az arcomba sütött. Forgolódtam, de mindegy volt, bárhogy fordultam, hogy ne süssön a szemembe az a rohadt nap. Még a takarót is a fejemre húztam, de nem ért semmit. Amikor ki akartam mászni az ágyból, egy lábba akadtam, megnéztem, hogy ki a végtag tulajdonosa. Harry a párnáját ölelgette meg csókolgatta. Nem ébresztettem fel az ifjú párt. Óvatosan kimásztam, mivel a lábával lefogott. Szerencsére, nem ébredt fel így tudott tovább romantikázni az új barátnőjével. Mondjuk, egy kicsit sápadt, majd kiteszi a napra. Bebugyoláltam az ifjú párt.

Ahogy kiléptem a szobából láttam, hogy minden ajtó tárva nyitva. Lassan megindultam az első felé.

Soffy terült szét az ágyon, Zayn meg az ágy sarkában kuporgott. Zaffy furcsa egy páros, de így szeretjük őket. Betakartam őket, nem szeretem volna ápoló néniset játszani.

Célba vettem a következő szobát amiben Louis szunyókált. Egy óriás plüss répát használt párnának és egy még nagyobb oroszlánt ölelt magához. Ártatlan kisgyerek, aki 21 éves lesz decemberbe. Oda lopakodtam, és beterítettem egy pokróccal, ami a földön hevert.

– Ne menj, maradj még – mondta miközben kapálózott. Megint beszélt álmában.

– Nyugi Eleanor vissza fog jönni – húztam jobban rá a pokrócot.

– Nem, nem kell – motyogta. – Más kell.

– Nyugi Louis és aludj – nyomtam egy puszit az arcára.

Nem válaszolt, én meg mentem tovább, hogy megnézzem a többi szobát is. A következő szoba Liam és Amy aludtak egymás felé fordulva félig rajtuk volt a takaró. Új párunk van, majd reggel mondtunk nekik egy tósztot. Éljen Limy! Normálisan betakartam őket. Nem akartam nagyon megzavarni a rózsaszín ködös álmaikat.

Következő szobában barna hajó rózsaszínke szunyókált, félig az ágyon félig a földön. Harry milyen lovagias volt fel ajánlotta a szobáját, hogy Gracenak nem kelljen a kanapén aludni, sőt még pólót is adott neki. Vajon mennyire volt részeg, hogy eltévesztette a szobát és hozzám jött be. Óvatosan visszatettem az ágyra, majd elrejtettem egy paplan alá.

Az utolsó szobában a legöregebb párunkat találtam meg. Leila Niallt párnának használja. Leill párosban nagy az összhang. Olyan mintha házasok lennének már.

Mindenki élt, mindenki aludt én meg éhen haltam. Meg is támadtam a konyhát. Csináltam magamnak egy kakaót majd a kíséretében leültem Tvt nézni.

Az értelmetlenebbnél értelmetlenebb műsort Limy párosunk zavarta, meg, ahogy kézen fogva sétáltak le a lépcsőn. Gonosz vagyok, főleg reggel. 

Leértek a lépcsőn én mögéjük mentem és a kezemet a vállaikra tettem.

– Sziasztok! – köszöntem nekik lelkesen.

Amy annyira meg ijedt, hogy ugrott egyet. Liam meg a fejét kapkodta.

– Na meséljetek, mit történt az után, hogy lefeküdtem? – álltam eléjük az italommal.

– Sok minden – vonta meg a vállát Liam.

– Azt látom, de tömörebben.

– Összejöttünk – csókolta meg Liam Amyt.

Reggeli kedvességem határtalan – Tolerálni a szingliket.

Liam a szemét forgatta majd felment. Míg vártam, hogy Amy gondolatban itt legyen addig szürcsöltem az italom.

– Kellene neked is egy barát. Mondjuk Harry? – mondta mire visszaköptem az italom és elkezdtem fulladozni.

– Most ti együtt vagytok, és azért fulladozol, vagy más van a dologba.

– Más van. Ő mást szeret nekem meg Harry csak egy barát, nem több, csak barát – hangsúlyoztam ki a "barát" szót. – De veletek mi van? – tértem a lényegre.

– Bulin összefutottunk, nem ismertük fel egymást. Majd elkezdtünk beszélgetni. Tök jól elvoltunk, végül mivel mennem kellett ezért megadtam neki a számom, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot. Mikor ide értem a házhoz ő nyitott ajtót és amikor meglátta ki vagyok elmosolyodott, megcsókolt. Mikor mindenki ment aludt, megkérdezte, hogy megpróbáljuk-e? Igen mondtam, majd felmentünk a szobájába. Nem történt semmi, mielőtt rosszra gondolsz. Soha nem hittem, hogy találkozok vele, nem hogy még én leszek a barátnője.

– Szép a szerelem, de nem nekem való – ráztam meg a fejem.

Miközben mesélt a konyhában jutottunk ki. Csináltam egy másik italt, mivel az előzött már meg ittam. Mikor kész lettem leültem és hallgattam Amy ábrándozását arról, hogy milyen szerencséje van.

– Van valakinek fájdalomcsillapítója? – jött be Louis felöltözve az oroszlánjával.

– Konyha asztalra tettem ki – mutattam abba az irányba.

Nem kellett le tennem a kezem, mert folyamatosan szállingóztak az emberek. – Arra – mutattam. Már kezdett zsibbadni a kezem.

Mindenki ott volt Liam kivételével, aki fütyülve jött le a lépcsőn, már felöltözve.
– Vele meg mi lett? – bökött Harry a dalos pacsirta felé.

– Rám ne nézz én aludtam – tettem fel a kezem, majd folytattam az ivászatot.

– Mi lett veled barátom? – tette a kezét Louis a vállára.

– Szerelmes – vontam meg a vállam.

– Ki a szerencsétlen áldozat? – kérdezte nevetve Harry.

– Kabd be! – mutatta fel Amy a középső ujját.

– Nehéz lesz ezt befűzni Liam – veregette vállba Harry.

– Mi az, hogy ezt, van normális nevem is! – kelt ki magából Amy.

– Nem tudod lefektetni egy hét alatt, fogadjunk? – mondta Harry.

– Mit ittál este, hogy ennyire hülye vagy?

– Fogadjunk, hogy ő az egyetlen szűz a társaságunkba.

– Én szűz vagyok – mondta Leila mire kiköptem az italt.

– Csak csillagjegyben – puszilta meg Niall.

– Tudod Harry… – kezdett bele a monológjába Amy.

– Tudom, hogy így hívnak.

– Fáj ez neked?

– Nekem nem, de Liamnak igen.

– Mi bajod a szüzekkel? – tettem fel a kérdést.

– Makacsok – mondta ki egyszerűen.

– Nem is vagyok makacs.

– Höö, ne-e? – mondta valaki, de túl halkan így nem tudtam beazonosítani.

– Alapjában vagyok makacs nem másért – makacsoltam meg magam.

– Te még szűz vagy? – elkerekedett Harry szeme, majd perverz vigyorra húzta a száját.

– Nem mérleg, de amúgy igen – mondtam mire mindenki egyszerre csapta magát fejbe.

– És még én vagyok a szőke – morogta Soffy.

– Én csillagjegyről beszélek – vontam meg a vállam.

– Most inkább fogd be – mondta Soffy.

Csendben maradtam. Liam vállalta, hogy csinál reggelit, én nem kértem, mert így is minimum négy bögre kakaót megittam. Rosszul leszek a végén tőle. Mikor már láttam a pohár alját. Felmentem, hogy felhúzzam a ruhám, majd indultam haza. A cipzárral megint bajlódtam.

Hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nem láttam, hogy ki jött be rajta mert háttal álltam. Segített felhúzni a cipzárt. Az érintéséről azonnal felismertem.

– Köszönöm – furdaltam szembe vele.

– Szívesen, már mész is? – nézett bele a szemembe.

– Igen.

– Gyere, haza viszlek.

– Köszi – mentem utána.

– Sziasztok – köszöntem be a konyhába.

– Már mész is? – kérdezte Leila.

– Igen.

– Még nem is tudod a nagy hírt.

– Ha elmondod, akkor tudom – mondtam logikusan.

– Niall felajánlotta, hogy költözünk össze – mondta miközben arrébb húzott.

– De még nem válaszoltál, mert előbb velem akartad megbeszélni.

– Pontosan, mit gondolsz róla?

– Nyugodt éjszakáim lesznek – gondolkoztam hangosan.

– Ezt igennek veszem.

– Vegyed annak, főleg, hogy annak szántam.

– Zoe jössz? – kiabált Louis.

– Persze, akkor majd jössz. Szia! – intettem és már mentem is.

Cipőmet a kezembe fogtam és az autó felé mentem. Louis kinyitotta nekem az ajtót. Becsukta utánam, majd átszaladt a vezető felőli oldalra, bepattant és már indította is a kocsit. Egész út alatt meg sem szólalt  idegesen dobolt a kormányon.

– Louis néma gyereknek anya sem érti a szavát – mondtam amikor megállt az autót.

– Te voltál bent reggel? – fordult felém.

– Igen, miért?

– Mindegy, lényegtelen.

– Akkor nem emésztenéd magad miatta.

– Mi van közted és Harry között?

– Semmi több mint barátság, és ő is jól tudja, mert neki másik csaj tetszik. Miért – néztem bele a kék íriszébe.
– Csak kérdem, mert manapság Harryvel nem beszélek már annyit.

– Értem, de megyek, szia – nyitottam ki a kocsi ajtót.

– Szia – köszönt el tőlem.

Kinyitottam a bejárati ajtót, majd hátra néztem és figyeltem ahogy a kocsi elhajt. Bementem a házba és neki dőltem az ajtónak. Nem hiszel, hogy a legnagyobb félelmem valóra válik. Hogy gyenge és sebezhető leszek.

Ki kellett valahogy vernem Louis a fejemből, vagy bele örülök. Egy forró fürdő majd segít.
Miközben célba vettem a fürdött Nejivel találkoztam akivel lepacsiztam. Hiányozni fog ez a kis ördög fajzat. A másik amelyik a Leila szobájába tekergett az nem. Meg persze Leila is hiányozni fog. De olyan jól meg vannak Nialllal, hogy az leírhatatlan. Mintha már lassan 15 éve ismernék egymást. Vagy minimum 5 éve házasok.

Felmentem és vettem egy forró fürdőt. A tervem miszerint majd nem gondolok Louisra közben. Nem hogy nem jött be hanem rosszabb lett mert folyamatosan körülötte forogtak a gondolataim. A fürdőzésemet az zavarta meg, hogy valaki elkezdett dörömbölni az ajtón. Azt hittem, hogy Leila ért haza. Felcsavartam magamra egy törölközött. Kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam Louissal.

– Mit szeretnél Tommo? – kérdeztem miközben neki dőltem az ajtó félfának. Jobb ha megtámasztom magam nem bízok a lábaimba.

– Leila mondta, hogy szóljak neked – mondta majd utána egy nagyot nyelt.

– Jó ha nem haragszol. TAKARODJ KI A SZOBÁBÓL! – mondtam kedvesen az elejét, majd a végét kiabálva.

Kiment a szobából, miközben röhögött. Felvettem valami egyszerű ruhát, ami a bézs színű volt, minden egyes darabja. A hajam felkötöttem és megindultam Leila szobájába ami három lépésre volt a sajátomtól. Ő az ágyon ült és a plafont bámulta.

– Biztos, hogy elmehetek? – fordult felém.

– Igen, nem vagyok már gyerek. Mikor mész? – ültem le mellé.

– Még nem tudom, valamikor előbb mindenféleképpen akartam veled beszélni – sóhajtott.

– Min gondolkozó? – támaszkodtam neki az ajtó félfának.

– Hogy jól döntöttem-e? Nem túl korai, hogy ha össze költözünk, akkor kiderül minden apró hibánk. Lehet, hogy nem fogja majd lehajtani a WC ülőkét nem teszi vissza a fogkrémre a kupakot. Az alsógatyái szanaszét lesznek. Akár még a csillárról is lógnak. Meg még ki tudja?

– Ugye tudod, hogy ez hülyeség? – ültem le mellé.

– Talán, de te mit fogsz csinálni egyedül.

– Azt amit idáig. Alszok. Vissza térve rátok. Undorítóan jól kijöttök egymással, nem fogtok ilyen apró dolgok miatt szakítani – mondtam ki amit gondoltam.

Nem reagált semmit csak elnevetett magát. Még beszélgetünk egy kicsit, majd mind a ketten álomra hajtottunk a fejünk. Nem tudtam azonnal elaludni a rengetek kavargó gondolattól a fejembe, a legtöbben Louis szerepelt. Jó pár óra forgolódás után csak sikerült. 

I. Évad 47. rész 10/21 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Foglaljuk össze a bajainkat. Beleestél a barátnőmbe, én meg a legjobb barátodba – mondtam röviden és tömören. 

– Igen bele estem azokba a rózsaszín fürtökbe, amik most már barnák – mondta nagy sóhajjal.

– Nekem meg a répa imádó csavarta el a fejem.

– Szerencsétlenek vagyunk mind a ketten.

– Nem én sokkal, össze hoztam a volt barátnőjével – mutattam rájuk.

– Igen, tényleg szerencsétlenebb vagy.

– Ezt már tudom. Jössz táncolni? – tettem fel a kérdést amelyet már a buliba érkezésemkor megakartam kérdezni.

– Igen.

– Mennyire tudsz táncolni? – kérdeztem tőle már a táncparkett közepén.

– Nem vagyok verseny táncos.

Felajánlotta a kezét amit elfogadtam. Már nagyon rég táncoltam és magamnak is nehéz bevallani, de hiányzott. Az az adrenalin ami a vérembe volt ilyenkor felpörgetett. Harry is csodálkozott a mozdulataimon. Pedig nem csináltam semmi különöset.

– Harry nem láttad Zoet? – jött oda Soffy és Zayn.

– Igen, miért? – rázta meg a fejét.

– Mert én sehol sem találom. Ha látod, szólj nem tudjuk elérni telefonom aggódok érte.

– Persze, Soffy de élvezd a bulit, szerintem tuti itt van csak jól rejtőzködik – mosolygott.

– Remélem igazad van, hányra is beszéltük meg találkát? – kérdezte Zayn.

– Éjfél – válaszoltam, mire oda kapták a fejüket.

– Rendben, remélem addigra meglesz.

– Nyugi élvezd a bulit – tette szét a kezét Harry.

– Nehéz ha valaki hiányzik – mondta Soffy.

– Amint látom Harry te élvezed.

– Milyen ruhában jött a ti elveszett emberkétek? – kérdeztem egy kicsit elváltoztatott hangom.

– Sötét kék, olyan várású, mint az a narancs – mutatott Soffy Leilara.

– Mélyvörös csíkok voltak a hajában? Mert ha igen akkor őt a bárpultnál láttam nem olyan rég – válaszoltam. 

– Igen. Meg is nézem hátha ott van – ment el Soffy és húzta magával Zaynt.

Előkerestem a telefonom és bepötyögtem Soffy számát. Első kicsöngésre felvette.

– Hol a picsába vagy minden felkutatunk utánad.

– A bulin, láttalak titeket.

– Mi miért nem láttunk?

– Nem tudom nem figyeltettek, de leteszlek, mert a partneremet nem akarom megvárakoztatni.

– Jó ne feled élfélre, legyél a fiúknál.

– Nyugi nem feledem. Szia – tettem le a telefont.

Megnéztem menni az idő és kikerekedett a szemem.

– Mi a baj? – nézett Harry rám.

– Fél óra és éjfél.

– Akkor menjünk – fogta meg a kezem és kiverekedtünk a tömegen.

Harry leintett egy taxit bediktálta a címet és már száguldottunk is. Amint megérkeztünk én már szálltam is ki. Mire beértem már cipő nem volt rajtam. Be dobtam a cipős szekrénybe, mire fel értem a lépcsőn a maszkot meg a hajam is szét szedtem. Levettem a ruhám felakasztottam. Vissza vettem a másikat, mivel nem értem el a cipzárt ezért nem szenvedtem vele hanem lementem úgy, hogy nem volt felhúzva. Cipőmet a kezembe kaptam a maszkot meg felhúztam a homlokomra.

– Felhúzod? – álltam háttal Harrynek.

– Persze.

Kirázott a hideg és liba bőrös lettem amikor a hideg ujjaival hozzá ért a rohanástól felhevült bőrömhöz. Amint felhúzta megnéztem mennyi az idő. Még van 15 percünk oda érni. Mivel a nagy rohangálásba megszomjaztam. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, Harrynek meg felkínáltam a sütit.

– Ez isteni – nyalta le tejszín habot a szájról.

– Köszönöm, de jobb ha indulunk, mert soha nem érünk oda.

– Csak még egyet – tömte be a szájába.

Végre megindultunk. Mivel volt 5 percünk oda érni és a fúik 7 percre laktak tőlünk gyalog, ezért nem fogtunk taxit.

– Szerinted van esélyem Gracenél? – kérdezte hirtelen.

– Amint nem lesz barátja mond el mit érzel – veregettem meg a vállát.

– Köszi, neked meg sok szerencsét Louishoz.

– Ugyan, én szerencsétlen vagyok a szerelemhez, ezt már rég beláttam.

– Üdvözöllek a klubba – nyújtotta a kezét, amit én nevetve ráztam meg.

Röhögve érkeztünk meg. Az ajtónak kellett támaszkodnom, vagy különbem elestem volna. Harry már a földön volt a sok nevetéstől. Nem tudom min kezdtünk el nevetni. Egyszerűen csak jött.

Komoly arcot erőltetem magamra, majd rá néztem Harryre és megint ki tört belőlem a nevetés. Túl sokat ittunk a bulin vagy azon nevetünk, hogy szerencsétlenek vagyunk a szerelemhez.

Nem tudtam mióta röhöghetek az ajtónak dőlve, de már kezdett elfogyni a levegőm. Kezemmel ütögettem az ajtót. A hátam neki támasztottam, hátha abba tudom hagyni, de nem ment, mert megint meg láttam Harryt.

Nem láttam sokáig, mert bedőltem a házba. Amikor földet értem tovább röhögtem.

– Mi olyan vicces? – hajolt fölém Louis.

– Szerencsétlen vagyok – röhögtem tovább.

Louis kiment és besegítette Harryt majd engem is a földről. Betessékelt minket a kanapéra. Mikor Harryvel találkozott a tekintetünk egyszerre nevetünk el magunkat.

– Ezeknek meg mi a baja? – jött be Zayn.

– Nem tudom így találtam rájuk – vonta meg a vállát Louis majd elkezdett nevetni, szerintem rajtunk.
Amikor meghallottam, hogy röhögött még jobban fulladoztam.

Vettem egy mély levegőt, fel álltam a földről, leporoltam magam és úgy tettem mint ha mi sem történt volna. Belül még minidig röhögtem, de tüdőm levegőt akart így abba kellett hagynom a nevetést.

Mire megnyugodtam mindenki ott volt.

– Drága Zoe, hol a francba voltál? – kérdezte Grace.

– Köszi jó volt a buli – válaszoltam a fel nem tett kérdésre.

– Nem hiszem, hogy a bulin voltál nem látott senki – támadott le Soffy.

– De látta az a csaj, aki Harryvel táncolt – szólalt meg Zayn.

– Na látjátok nem tűntem el, csak ti nem vettettek észre.

– Én is láttam, sőt beszéltem vele – hagyta abba Harry a röhögést.

– Furcsa vagy nekem te lány – nézett szúrósan Grace.

– Jól tudok rejtőzködni.

– Nem hiszek neked, tuti nem voltál ott a bulin – mondta Leila.

– Ott voltam vagy különben honnan tudnám, hogy Amy és Liam egész végig beszélgettek, meg rengeteget röhögtek. Harry táncolt egy vörös ruhás csajjal. Soffy Zaynt vonszolta maga után, közben engem keresett. Grace meg egy idegennel táncolt. Niall meg alig találta meg Leilat. Hogy El egy fekete testhez simuló ruhát viselt, tényleg amúgy hol van? Igazatok van nem voltam ott a bulin.

– Haza ment, mert holnap utazik New Yorkba – válaszolt Louis.

– Hogy nem láttunk a bulin? – kérdezte Liam.

– Köszi. De végre abba lehetne hagyni a faggatásomat? – kérdeztem.

– Jó, akkor, ha végre mindenki itt van. Várjunk egyáltalán minek jöttünk ide? – kérdezte Amy.

– Nem tudom – vonta meg a vállát Louis.

– Ha már itt vagyunk akkor ki kér? – emelte fel az üvegét Grace.

– Kihagyom – mondtam, Leilaval egyszerre.

Mindenki egy emberként fordult felém. Komolyan nem hiszik, hogy megváltoztam, lehet hogy én sem hiszem ezt magamról, de azért ők adhattak volna egy kis támogatást.

– Fárad vagyok, meg már ittam, inkább lefekszek – mondtam az igazat erre Soffy oda jött és a kezét a homlokomra tette. – Nem vagyok beteg, csak nem akarok másnapos lenni – ismét a valóságot mondtam nekik.

– Hát jó – nézett furán Amy.

– Jó éjt nekem – mondtam, mire megindultam a vendég szoba felé. Harry követett. Fel sem tűnt a a többieknek, hogy Leila is nemet mondott. Ő soha nem mond nemet a piára. Valami volt. De mi?

– Ügyesen kivágtad magad – dicsért meg.

– Köszi, kérhetek egy pólót? – fordultam felé.

– Persze – bement a szobájába és egy Ramoneses pólóval tért vissza.

– Köszi, jó ivászatot.

– Szívesen neked meg szép álmokat.

– Köszi – mondtam és már el is ment.

Lezuhanyoztam, felvettem a fehérneműmet meg Harry pólóját. Befészkeltem magam az ágyba. Mi lehet Leilaval? Nem rá vallt, hogy kihagyja a piát. Mondjuk rám se, de én nem akarok még egy olyan élményt mint múltkor. Kavargó gondolatokkal a fejembe nyomott el az álom.