III. Évad 44. rész 08/26 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Reggel sokkal hamarabb magamhoz tértem, mint általában szoktam. Lefejtettem magamról Zoe végtagjait, majd adtam egy puszit nyitott szája szélére. Az ajtónál hallgatóztam egy kicsit, mikor nem hallottam semmit kinyitottam. Már nyitottam volna a vendég szoba ajtaját mikor torok köszörülés ütötte meg a fülem. Számat elhúzva hátra fordultam és megkönnyebbültem amikor Dant láttam meg magam mögött.
– Legyek kedves és mondtam azt, hogy nem láttalak.
– Az nagyon megköszönném.
– Mit kerestél a szobájába? – dőlt neki a falnak összekulcsolt kézzel.
– Szemüvegem, táskájába maradt.
– Higgyem is el?
– Tényleg nála van a szemüvegem, nem szeretem annyira a kontaktlencsét. 
– Menj ne is lássalak.
– Délután kettőtől már én is a család tagja leszek.
– Ne is mond, az lesz életem legrosszabb pillanata – vakarta meg a fejét, amikor meg elvette a kezét még jobban szerte ágazott a barna rövid haja.
– Azért ennyire nem utálhatsz.
– Nem tényleg ennyire azért nem utállak, csak...
– Az egyetlen lányodnak már másik pasi is van az életébe, és ez utána már túlságosan is valóságos lesz? 
– Jah – nyögött fel fájdalmasan. – Annak ellenére hogy nincs gyereked át érzed.
– Négy húgom van, vagy is már öt meg egy öcsém. 
– Menj és pihend ki magad, úgy is valamit kitalálnak az utolsó pillanatba.
– Csak ne legyen igaza – hagytam ott. Bementem a szobába és egyszerűen beledőltem az ágyba, nagyjából magamra terítettem a paplant és szinte azonnal aludtam is.

– Ébredj férjecském – kezdett el Z bökdösni mire csak átfordultam a másik oldalamra, adott egy puszit is az arcomra, de attól még nem akartam felkelni. – Amúgy átgondoltam és benne vagyok a kötőjelbe – suttogta bele a fülembe.
– Kérek még öt percet és akkor képben leszek.
– Jó kapsz, de annál többet nem.
– Köszi drágám – öleltem magamhoz a párnát.
– Inkább Zoet hívd így.
Erre a kijelentésre felültem és Leila nézett rám vissza az ajtóból, hasát fogva nevetett az arcomon.
– Mielőtt meg akarod kérdezni nem képzelődtél, csak már ment fodrászhoz. – Kimondta ezeket a szavakat és éreztem ahogy megkönnyebbülök. Megint nagyon jót nevetett rajtam és egyszerűen otthagyott.
Nyújtózkodtam, mikor kiroppant a hátam letotyogtam a konyhába. Ott anyám ült és Peggievel beszélgetett egy tea felett.
– Jó reggelt, nem ez a ruha volt rajtad tegnap is? – nézett rám összehúzott szemmel Peggie.
– De, ez. – Kiöntöttem a kávét, majd leültem melléjük.
Akartak volna valamit mondani, de inkább egy sóhajt kíséretében legyintettek és visszafordultak. Az esküvő virágairól volt szó, szerencsére Leila megjelent és kimentett engem.
Vissza húzott a vendég szobába ahol már ott volt a zakóm felakasztva, inggel és nyakkendővel együtt.
– Mit csináljak veled? – ült le velem szembe és az állát simogatva figyelt.
– Fel tudok egyedül is öltözni.
– Azt tudom, de távol kell téged tartani Zoetól.
– Hogy arra gondolsz, alszok, akkor nem fogunk találkozni.
– Inkább menj és borotválkozz meg.
– Amúgy hogy-hogy te lettél az öröm?
– Csak addig míg nekem nem kell menni öltözni, akkor Harry veszi át a szerepet, de neki csak két órát kell rád figyelni. 

Zoe késik, valami baj lett a ruha füzűjével, én meg idegességemben valami töményet lehúztam amit Harry a kezembe adott. Szerencsére ahogy letettem a poharat szóltak, hogy a gond megoldódott mehetek a helyemre.
Álom szépen nézett ki a ruhájába. Legelőször az tűnt fel rajta, hogy rövid, nagyon rövid a ruhája. Nem az a hatalmas buggyos szokott szoknya, hanem a térdéig ért és ahogy fordult benne az anyag szétterült, de szerencsére csak a combja alsó részét mutatja meg. Fentebb a derekától egy krém színű szalag volt átkötve és a jobb oldalán a keze előtt egy kis masniba végződött és a maradék anyag meg lelógott a szoknya közepéig. Pánt nélküli ruha volt, de nem volt semmilyen mély kivágása, és így volt szép. A nyakába a jegygyűrű volt csak, meg a haja lógott le hurkákba. Végezetül olyan magas sarkú volt rajta ami elől a lábfején keresztebe szalagok futottak végig, pont ugyan olyanok színűek mint a ruhán, de annak örültem a legjobban, hogy nem szerzet valami hatalmas sarkút, így egy magasak lettünk legalább.
A mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról miközben felém közeledett Dan oldalán. Minden közeli rokonja szemét törölgetve őt figyelte. Az én családom meg vagy őt nézték vagy rám kapták a tekintetüket.
– Csodálatosan nézel ki – suttogtam mikor oda ért.
– Köszönöm – fordult el, így a szertartás is elkezdődhetett.

Kezét fogva vezettem el az oltártól, közben meg nyakunkat húztuk be a ránk eső rizs szemek miatt. Amikor eljutottunk a kocsihoz, ami átvisz minket a lovas tanyára a hátsó ülésen belehúztam az ölembe és nyakát fogva megcsókoltam.
– Beletúrhatok a hajadba, vagy van benne valamilyen csat?
– Találsz benne csatot, majd este.
– Szavadon foglak, nem tudom mondtam-e már mennyire tetszik ez a ruha, meg azt is meg kell jegyeznem, hogy tökéletesen jellemez – csókolgattam a nyakát. Felkacagott, majd a hajamba fúrta az ujjait és felhúzta a szájához egy csókra.
– Megérkeztünk – szólt a sórőfőrünk.
– Van itt más rajtunk kívül?
– Igen.
– Picsába akkor nem mehetünk még egy kört. – Kinyíttam az ajtót kiszálltam, majd segítettem neki is kilépni az ajtón.
– Elrendeztem, hogy neked kölyök pezsgőt adjanak – suttogtam a fülébe, majd adtam az arcára egy puszit.
– Köszönöm – csókolt meg.

Mindenkit megleptem amikor az első táncnál nem bénáztam. Mindenki meglepődött, hogy az én táncos lábú menyasszonyom megtanított egy egyszerű táncot. Nagyon jó volt a hangulat, senkinek nem tűnt fel, hogy Zoet ha meghívták egy italra az az én poharamba került bele. De minden akkor volt a legjobb amikor mindenki elment és mi is megindultunk a nászutunkra.

III. Évad 43. rész 08/25 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Harry meg én rendeztünk le az étterembe az utolsó simításokat. Sikerült elküldenem valami kaját megkóstolni így sikerült megbeszélnem az egyik pincérrel, hogy majd a koccintásra ő hozza nekünk a pezsgőt. Így el tudtam érni, hogy Zoenak valamilyen almás kölyök pezsgőt hozzanak, ami teljesen hasonlít a rendesre.

Harry kirakott Zoe anyjáéknál majd tovább hajtott Zayn kíséretével. 

– Le van rendezve minden az étterembe? – fordult felém Zoe anyja, mire csak szaporán bólogattam.
– Nagyon jó, beágyaztam neked a vendég szobába – nyújtott felém valami sütit amiből azonnal vettem is. Tudom már kitől örülhette Zoe az édes száját. Míg én csak haraptam belőle addig Peggie egy egészet megvetett. 
– Vendég szobába? – motyogtam telli szájjal, közben próbáltam nem megfulladni a döbbenettől.
– Persze, mit vártál majd esküvő előtt együtt alszotok, az bal szerencsét okoz. 
– Így jártam – nyúltam egy újabb sütiért, de Peggie rácsapott a kezemre.
– Nem csak Zoenak kell figyelni arra, hogy fel tudja venni a ruhát, többet nem kapsz – jelentette ki, mire csalódottan figyeltem ahogy elviszi a tálcát és beteszi  hűtőbe.
– Eltiltatok az menyasszonyomtól azt még elviselem, de hogy a sütitől is, ezt már nem fogom eltűrni csendben.
– Miről maradtam le? – érkezett meg Zoe, majd leült a mellettem lévő székre.
– El vagyok tiltva tőled meg a sütitől is.
– Ismerve téged a süti jobban meghatott – hajolt oda, majd egy puszit adott a nyakamra. 
– Azért egy kicsit megviselt – tettem a kezem a szívemre.
– Hát... – köszörülte meg a torkát mellettünk Peggie.
– Nyugodtan hazudhatsz anya úgy is tudom. Kapok azért én egy sütit? – pislogott hatalmasakat Z mire az anyja kivette a tálcából egy szeletet amit rárakott egy tányérra és oda tolta a lánya elé.
Ketté törte a sütit, és az egyik felém nekem nyújtotta. Az anyja csak rosszallóan rázta a fejét, elmosott valamilyen tányért majd egyszerűen ott hagyott minket.
– Kérsz még? – fordulta felém, mire csak megráztam a fejem.
Kivett magának még egyet, mikor le akart volna ülni a mellettem lévő székre belehúztam az ölembe, majd a hasára tettem mind a két kezem. Kibontottam a haját, majd bele fúrtam az arcomat a göndör fürtjeibe.
– Ha anyám csörget megyek megnézni mi van velük, eljössz?
– Baj ha erről a találkáról lemaradok?
– Nem, csak gondoltam míg oda megyünk vagy vissza felé tudunk beszélgetni.
– Az neked nem jó, ha megjössz fellopózol a szobámba?
– Nekem megfelel – csókoltam bele a nyakába.
– Mennyire haragszol? – fordult meg az ölembe, és neki döntötte a homlokát a halántékomnak.
– Csalódott vagyok, de ki fogok valami találni, és teljesen megértelek.
– Köszönöm – simított végig az arcomon.
Teljesen szembe fordítottam magammal és a haja végével játszottan. Ő mosolyogva beletúrt a hajamba.
– Ma még meg sem csókoltalak rendesen.
– Nem indult valami jól a napunk.
– A holnapi majd tökéletes lesz, vagy legalább megközelíti.
– Csak igazad legyen – adott egy puszit a számra, de én nem elégedtem meg ennyivel. Teljesen magamhoz préseltem és végre először a nap folyamán megcsókoltam. 
Elkezdett a telefonom rezegni, mire nagy nehezen elszakadtam az ajkaitól és neki támasztottam a homlokom. Kiszedtem a telefonom a zsebemből, mikor láttam, hogy anyám hív a fülemhez emeltem. A másik kezemmel meg Zoe haját piszkáltam. 
– Ne gyere már el, nagyon késő van, pihenj inkább.
– Rendben anya, majd holnap reggel találkozunk, úgy is el vagyok tiltva Zoetól.
– Nagyon helyes balszerencsét hoz – erre a kijelentésre Zoe felröhögött mellettem, a kezével próbálta valamennyire vissza folytatni, de nem ért el semmit vele. – Ő röhög.
– Igen.
– Majd beszélünk szia.
– Szia – nyomtam ki a telefont, majd feltettem az étkező asztalra.
– Lopózzunk fel a szobámba – fogta meg a kezem és elkezdett húzni.
– Úgy érzem magam, mintha megint tini lennék és egy menetre mennék csak fel.
– Hát az most ki fog maradni.
Behúztam magam után az ajtót, és eldőltem az ágyán és magamra húztam. Lábaimat átkulcsoltam az ő lábán és a nyakát csókolgattam vagy az állát. A kezem folyamatosan a pólója alatt simogatta finom selymes bőrét, és meg minden egyes mozzanatra felsóhajtott.
– Tudom mi a megoldás – toltam el egy kicsit magamtól.
– Mire?
– Arra, hogy nem akarod felvenni a nevem.
– Mi a megoldás?
– Kötőjel.
– Ezt fejtsd ki.
– Csak kötőjellel hozzá kapcsolod.
– Zoe Samantha Goldenwin-Tomlinson?
– Igen.
– Lerohad a kezem mire alá írom.
– Lehet rövidíteni. Meggondolod? 
Aprót bólintott, de nem is látott szinte engem. Teljesen előre meredt és elkezdte kapkodni a levegőt. Leszállt rólam, és előre hajolt, a kezét a mellkasára tette. Gyér fényben is látszódott, hogy kipirosodott a bőre és fényes az izzadságtól.
– Jól vagy drágám?
– Nem – rázta meg a fejét.
– Megint pánik rohamod van?
– Igen.
Magamhoz húztam és elkezdtem a hátát simogatni, közben próbáltam megnyugtatni. Teljesen bele bújt a mellkasomba, majd hátra dőltem vele. A hátát simogatva sikerült megnyugtatnom annyira, hogy még el is aludt. Amióta kiderült, hogy terhes rátört már párszol, remélem ha lemegy ez az esküvő akkor ezeknek a rohamoknak is vége. Magunkra húztam egy takarót és nem foglalkoztam azzal, hogy mi a babona. Zoenak szűksége van rám akkor mellette leszek.  

III. Évad 42. rész 08/25 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kiszálltam a kocsiból, majd hangosan becsaptam magam után. Szinte füstölögve felmentem a teraszra, majd megint hagosan becsaptam a bejárati ajtót. Idegesen levágtam magam a konyhába egy székre, mire minden szem rám nézett. Kicsit túl sok azt hittem hogy anyámat Leilát és Amyt találom itt. Csak nekik kellett volna itt lenniük, de erre itt volt apám, Harry, Liam, Niall és Zayn. Nem értem, hogy mit keresnek itt nekik még Londonba kellene lenniük nem itt Hillsideben.
– Jól vagy? – kérdezték mind tőlem egyszerre.
– Úgy nézek ki mint aki jól van, mert ha igen akkor elmegyek színésznek, mert kurvára nem vagyok jól.
– Hé csak segíteni akarunk, Louis hol van. Nem együtt jöttetek?
– Londonba hagytam, egyedül jöttem. 
– Nyolc órát vezettél ilyen ideg állapotba? – akadt ki anyám.
– Csak hét volt.
– Zoe – nyögtek fel egyszerre mint. Nagyon jól ment nekik ez az egyszerre beszélés, de én nem annyira díjaztam, csak még jobban felhúztam rajta magam.
Keltem volna ki magamból, hogy meg is mondtam nekik az őszinte véleményem, amikor egy kocsi fék csikorgatva megállt, az enyém mellett. Louis idegesen szállt ki belőle.
– Goldenwin! – csapta ki az ajtót és megindult felém. Ezzel megegyezően mindenki elkezdett kifelé araszolni, egészen ki a kertbe.
– Nem fogom megváltoztatni a véleményem törődj bele.
– Ha nem az esküvő előtt egy nappal mondod lehet, hogy még fel is tudtam volna dolgozni, de így reggel a fejemhez vágni. Ha nem hozom fel, akkor egyáltalán megmondtad volna?
– Mondtam már, egyszer biztos elmondtam mi erről az egészről a véleményem.
– Csak nem nekem.
– De neked is mondom, tudom emlékszem rá, mennyire meglepődtél.
– Hidd el most sokkal jobban meglepődtem – túrt bele idegesen a hajába, és lerogyott a mellettem lévő székre. 
– Ezt még egyszer beszéljük meg kulturáltan, lehetőleg akkor ne húzd fel magad és húz el otthonról – tette a kezét a térdemre és várta a válaszom.
– Jó, térjünk rá vissza – sóhajtottam fel, majd rádőltem a vállára, oda hajolt és adott az arcomra egy puszit.
– Nem is ti lennétek, ha nem vitatkoznátok mindig. Biztos nem fogjátok egymást megölni? – jött be Harry. – Most már szent a béke mi is bejöhetünk, nincs annyira jó idő kint fázok egy szál pólóba.
– Majd később vitatkozunk, addig megmondhatnád hogy kerültetek ide, nem úgy volt hogy holnap reggele jöttök ide?
– Nem szeretek este vezet, megkérdeztem Zaynt hogy jön velem és igent mondott. Szívtiprók meg jöttek a koszorús lányokkal. 
– Elhúzta a bőröndöt? – néztem fel Louisra mire csak lustán bólintott.
– Az miatt késtem ennyit.
– Most hogy szent a béke – ült le apa meg anya elénk –, mit képzelték hánnyal jöttetek?
– Jobb ha nem mondom, nem biztos hogy jót tenne nektek – húztam el a számat.
– Ebben teljesen egyet értek – tolt el kicsit magától Louis majd egyetértően bólogatott.
Rosszallóan megrázzák a fejüket, majd egyszerűen otthagynak.
– Gyere menjünk a ruhákért, és nem te fogsz vezetni, mert akkor nem éljük túl – ragadta meg a kezem Leila és elkezdett húzni kifelé.
– Most hogy a pasik elmentem és nincs senkinek hüvely gombája beszéljük arról, hogy mi miatt kaptatok ennyire össze – dörzsölte a tenyért Amy, miközben beült a hátsó ülésre.
– Nem is akarok rá gondolni, majd ha megbeszéltük akkor mondom is nektek.
– Mi az már ki sem beszéled a háta mögött.
– De ki, még mindig idegesít a zokni utálata, meg kezd elegem lenni abból is hogy soha nem mosogat el maga után, de fejlődő képes, tegnap elmosta a kávés bögréjét. Pár év és sikerül betörnöm.
– Miért nem azt mondod amit érdekel minket?
– Mert szemét vagyok azért – mosolyogtam rá, mire mind a ketten felkacagtak.
Nagy nehezen sikerült eljutnunk ahhoz a bolthoz ahol a lányok ruhái vannak. Egyszerű grafit szürke selymes anyagú pánt nélküli comb középig érő ruha. Mind kettőn csodásan néz ki.
– Nekünk mikor mutatod meg a ruhádat?
– Majd akkor ha az oltárhoz sétálok, senki nem látta.
– Vagy azért nem akarod, hogy megnézzük, mert megbotránkoztató, vagy meg még nincs meg és azt titkolod. 
– Hát tudjátok.
– Bazd Zoe tényleg nincs meg a ruhád? – akadtak ki mind a ketten egyszerre.
– De meg van, talán kicsit – mutattam az ujjaimmal mennyire kicsi is –, megbotránkoztató.
– Lehet, hogy akkor lepődünk meg ha valami hagyományos ruhába jelensz meg.
– Az nem én lennék. 
Sóhajtva rázták meg a fejüket, és többet nem húzták szóba a ruhámat, pedig úgy akartam volna még húzni az agyukat. Élvezem nézni a kínokat az arcukon.
– Amy még nem bántad meg hogy kimaradt ez a nagy pucs az életedből? – fordultam hátra.
– Ahogy téged elnézlek egyre jobban örülök, hogy hallgattam Liamra és minél hamarabb lezavartjuk. Főleg reggel mikor szinte égnek állt a hajad a dühtől.
– Kicsit összekaptunk.
– Ez nálatok a kicsi, akkor nem akarom tudni, hogy mi a nagy.
– Azt nem akarjátok tudni – mondtam majd utána velük nevettem.
Szememet törölgetve szálltam ki a kocsiból, annak ellenére, hogy csak egy helyen voltunk nagyon elszaladt az idő, már a nap is kezd lenyugodni. Elköszöntem tőlük, majd bementem az ajtón mellettem Niall és Liam ment ki felém biccentve.
Kicsit nagyon pározok a holnapi naptól, tényleg le kellett volna lépni.

III. Évad 41. rész 07/27 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

A következő reggeleken még mindig szörnyen éreztem magam. Anyám folyamatosan valamilyen csoda teát akart letuszkolni a tokromom, de azt is ugyan úgy vissza jött. Apám legalább a szemembe mondta, hogy nagyon szarul nézek ki. Louis meg amikor otthon volt végig mellettem maradt és próbálta rávenni, hogy menjek orvoshoz. Egy hét alatt szerencsére átment rajtam ez a rosszul lét, így teljesen kipihenten tudtunk megint a lagzival foglalkozni. Anyámék ezért kitolták a hazamenetelük dátumát, így csak este mennek haza. Louis húga tegnap ment el, nagyon fel sem tűnt, hogy itt volt. Este megjelent reggel meg eltűnt. Voltak itt valamilyen barátai és velük töltötte a napot. Szerencsétlen Louis kétségbe volt este milyen kétes barátai voltak a húgának. Lottie bemutatta az aggódó bátyának azokat az elvetemült barátokat akik még a szemetet is szelektíven gyűjtik.
– Végre nem úgy nézel ki mintha halálodon lennél – ölelt meg Louis a konyhába, majd bele húzott az ölébe és csókolgatta a nyakam. Felé fordultam és a nyakát átöleltem majd az arcára adtam egy cuppanos puszit. 

Végén meg bele temettem az arcomat a nyakába, ő meg a derekamat simogatta. Ezt az idilli pillanatot anyámék zavarták meg. Úgy éreztem magam megint mintha valami kiskamasz, csak nem ugrottam fel Louis öléből. Megfordultam és elkezdtünk a reggeli mellett az esküvőt szervezni. Én is meg Louis is minél hamarabb túl akartunk lenni ezen az egészen, mivel találtunk olyan helyet ahova senki nem megy önszántából, Hillside. Lovastanyán volt annyi szoba, hogy Louis rokonsága ott tudott maradni, meg a szűk baráti kör is. Legalább helyszín volt, meg ha sikerült is a meghívókat pár napon belül megszerezni két hónap és férjes asszony leszek. Anyáék ez után már indultak is haza, ők onnan fognak majd intézkedni. Ahogy megjönnek a meghívok majd megyünk személyesen szétosztogatni, de holnap telefonon fogunk mindenkinek szólni.

– Végre kettesbe, nem is tudom mikor volt ilyen utoljára? – dőlt el az ágyon.

– Azért nem olyan régen volt, meg múlt héten rosszul voltam. Bár azért még mindig nem érzem magam olyan jól mint ez a lagzi tervezés előtt – szóltam ki a fürdőből.

– Lemondjuk? – könyökölt fel.

– Nem akarom biztos csak valamilyen vírust elkaptam.

– Nyugodtabb lennék ha látna egy orvos.

– Elmehetek egy mellett vagy előtte, akkor biztosan látni fog.

– Akkor úgy mondom, hogy megvizsgáljon. Lehet nem csak valami egyszerű vírust kaptál el. Nehogy pár boldog házas nap utána azonnal özvegy legyek. Nem lehetsz ilyen szívtelen, hogy egyedül hagynál engem a rengeteg mosatlannal.

– Szerez magadnak egy cselédet, bejáró lánykát. Ő majd mos, főz és takarít rád. Bár ezt hamarabb is fel lehetne venni. Nem kellene akkor a takarítással foglalkoznom. Lenne aki elmosogatna utánad. Nem is lenne olyan rossz – csaptam le a fürdőbe a villanyt, majd felültem törökülésbe az ágyra, Louissal szembe.

– Több időt tudsz majd velem tölteni, nekem nagyon megfelel – nyújtotta oda a kezét, majd rákulcsolta az ujjait az enyémekre.

– Erre térjünk majd még vissza – dőltem el mellette az ágyon, majd lekapcsoltam az én oldalam felőli lámpát, de Louis nem oltotta még le. Felém fordulva figyelte és erősen gondolkozott. Szerencsétlennek nagyon nem állt jól ez az erőlködés fajta.

– Szerintem orvoshoz kellene menned – mondta és a mosolyát próbálta visszatartani.

– Mi ilyen vicces, hogy el akarsz küldeni orvoshoz?

– Nem gondolod, furcsállod, hogy általában reggel érzed magad rosszul? Meg soha nem szeretted a savanyú dolgokat, de most folyamatosan azt kívánod. Meg nem tudtad elviselni az új tusfürdőmet. És már megközelítőleg két hónapja nem panaszkodtál, hogy megjött. Nem tartod furcsának?

– Az nem lehet – ültem fel és értetlenül néztem Louisra. Ahogy végig gondoltam amikor Louis felsorolt. Kénytelen voltam belátni, hogy igaza is lehet. 

– Nem lehetek terhes. Utálom a gyerekeket – estem kétségbe, mire Louis magához ölelt, majd adott a hajamra egy puszit. 

Magam elé maradtam és egyszerűen nem értettem miért basz ki velem ennyire az élet – Basszus Louis ha felcsináltál én nem tudom, hány féleképpen foglak ivartalanítani.

– Itt leszek végig, nem kell semmit egyedül végig csinálnod, csak tudjuk meg minél hamarabb mi fog hamarosan történni velünk.

– De ha terhes vagyok mi lesz az esküvővel. Nem akarom, hogy bálna legyek.

– Egy hónap alatt nem kerekednél ki. Még előrébb hozzuk, ha kérdezik hazudunk. Nem fog semmi változni. Megoldjuk, csak higgadtan kell hozzá állni.

– Ha azt mondom rettegek? – suttogtam a fülébe.

– Megértem.

– De én soha nem féltem semmitől.

– De az érzelmeidtől meg ezek szerint attól, hogy gyereket legyen.

– Vége a kellemes életünknek ha igazad van.
– Vagy csak sokkal jobb lesz – húzott oda magához egy csókra.

III. Évad 40. rész 07/20 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Zoe, bocs – jött be Louis a konyhába.
– Ha azt mondod megint eltörtél egy poharat megetettem veled a darabjait.
– Tányér volt – húzta fel a vállát, de közben mosolygott. Megforgattam a szeme, és feldíszítettem az utolsó muffint, ami sokkal több a krém mint a társain, Nem sikerült pontosan kimérni az adagot.
– Ehetek egyet?
– Ezt edd meg – adtam oda neki, mire bele harapott és felém tartotta, mire csak megráztam a fejem, nem éreztem magam túl jól, a maradék sütit egyben benyomta a szájába. Figyeltem mikor fog megfulladni, de minden nagyon gond nélkül meg tudta enni.
– Vártad mikor fogok megfulladni?
– Kicsit, már már az első nagy falat után köhögve dől el a padlón, de te semmilyen reakciót nem mutattál, hogy nagy falaltot eszel.
 – Menni mindent tudok a számmal csinálni – húzta fel mosolyogva a szemöldökét. Erre csak hozzá vágtam a kinyomó zsákot, mire a mellkasán lett egy krém folt.
– Ne ez azért durva volt, nem sokára itt vannak anyámék, meg a szüleid és most mehetek fürdeni.
– Ne panaszkodj. Most keltél ki az ágyból – vettem el a felém nyújtott zsákot, kimostam majd a sütő fülére akasztottam fel. A sütiket beraktam a hűtőbe és megindultam Louis felé.
– Kapok egy ölelést? – tárta szét a karjait.
– Nem – kerültem ki, majd a hátának támasztottam a fejem. 
– Álmos vagyok – ásítottam bele a hátába, majd kisit közelebb bújtam hozzá. Mire megpaskoltam a combomat.
– Megyek fürdeni, meg tudsz állni a lábadon?
– Meg csak nem akarok. Az egész miattad van.
– Persze, már megint én vagyok a hibás.
– Igen, nézhetted volna a hülye focidat a nappaliba, és akkor tudtam volna aludni.
– Bocs, de Talia folyamatosan pofázott volna, azt nem tudtam volna elviselni.
– Begurítod valahova, letakarod. Szerinted én hogy szoktam ott tévét nézni – Azt hittem csak velem csinálja.
– Nem csak te nem jöttél még rá, hogy lehet őfelségét kijátszani, pedig egyszerű. Lucifert nehezebb volt, mert ő ki tudta nyitni az ajtót.
– Ez van kifogott rajtam egy madár, de bele törődtem. Nem lehet mindenki okosabb mint egy papagáj.
– Hát nem – löktem el magam tőle, majd ő felment lezuhanyozni, én meg leültem a pulthoz.
Kiöntöttem magamnak a harmadik kávét, pedig még tíz óra sincs. Mire megittam, Louis is lejött. Már teljesen fel volt öltözve. Egy szűkített szárú szürke farmert volt, egy sima fekete póló ezen egy kicipzározott sötét szürke pulcsi. Kiöntötte magának a kávét és oda telepedett mellém. Az egyik kezét a térdemen pihentette a másikkal meg a kávéját kevergette. Közelebb húzódtam hozzá és rádőltem a vállára, majd lecsuktam a szemem pihentetni.
– Forró a homlokod, nem vagy beteg? – kérdezte két csók között, majd folytatta a homlokom csókolgatását újra.
– Nem vagyok lázas, már gyanakodtam rá. Meg kavarog a gyomrom. Megint túl sok nyers tésztát ettem. Akkor szoktam ilyen rosszul lenni, egy óra és jobban leszek.
Csak forgatta a szemét és eltolt magától. Motyogtam magamba, de ő nem foglalkozott fele. Felhúzott a székről. Megfogta a kezem és behúzott a nappaliba. Leült a szélére, egy párnát az ölébe tett, amit utána megpaskolt. Egy pokrócot magamra terítettem és lefeküdtem a felkínált helyre. Ő a tévét kapcsolgatta és az oldalamat simogatta. Annyira fáradt voltam, hogy az sem érdekelt, hogy megint valami hülye focit kezdett el nézni. Amikor magamhoz tértem, már egyedül voltam a szobába és a konyhából beszéd foszlányok szűrődtek ki. Sokkal jobban éreztem magam, de attól még rám fért volna pár óra pihenés. Nagyjából megigazítottam a hajam és megindultam a hangok felé. Ott Jay és Lottie beszélgettek. Louis azonnal észre vett és kijjebb húzta a mellette lévő széket.
– Jobban vagy már? Louis mondta, hogy nem érezted jól magad – mosolygott rám Jay.
– Túl sok nyers tésztát ettem, de egyszerűen nem tudok neki ellen állni.
– Tényleg az olyan finom, Bár én sokkal jobban szeretem amikor még csak pár másodperce lett kivéve a sütőből – fogta meg a hasát Lottie, mire az anyja csak a szemét forgatta, akart is valamit mondani, de a csengő belé fojtotta a szót. Louis azonnal ugrott és ment ajtót nyitni.
– Mutasd a gyűrűt – hajolt oda a húga. Kivettem a nyakamból a láncot és bele ejtettem a kezébe. Forgatta, majd leszedte a gyűrűt és külön adta oda. 
– Hadd nézzem meg a kezeden, ott sokkal jobban fog mutatni, mint ezen a láncon.Teljesítettem a kérését, és a nyakláncot vissza akasztottam a nyakamba, Miközben a Lottie a gyűrűben csodálkozott, Jay köszönt a vendégeknek akik a szüleim voltak. Apa és Louis valamilyen tegnapi foci meccsről beszélgettek. Kísérteties volt számomra ahogy apám egy fejjel magasabb mint Louis, pedig akkora mint én. Mindenki leült az asztalhoz a nagy bemutatkozás után. Ezt követően tárgyaltunk, főleg az esküvőről. Úgy akartuk megcsinálni, hogy a rajongók, újság írok ne tudjanak róla. Több órán keresztül volt szó az eseményről, de csak a vendég lista jött össze, az sem a végleges. Dátum sem volt még megbeszélve, csak lehetséges napok lettek felvetve, de semmi konkrét nem lett elhatározva. Beszélgetés közben párszor rám tört megint a hány inger, de szerencsére egy pohár víz segített. Louis elköszönt az anyjától, ment haza az ikrekhez, de Lottie maradt pár napot a városba, így ő a szemközti vendég szobába volt. Szüleim meg a másikba, ők egész héten itt maradnak.
– Miért nem szöktünk el mint Amy és Liam? – kérdezte Louis miközben becsukta maga után a szobaajtót.
– Mert hülyék vagyunk, és ezen kívül nem lehet más okot mondani – szorítottam a kezem a hasamra.
– Jól vagy drágám, a színed kezd átmenni  zöldbe.
– Kösz, tudod mit kell mondani.
– Jobb ha azt mondom, úgy festesz mint egy szép zöld alma? Komolyra fordítva a szót, nem akarsz orvoshoz menni.
– Majd kialszom magamból – ásítottam, majd egy párnát magamhoz ölelve átfordultam a másik oldalamra. Lekapcsolt a szobába minden villanyt, majd oda feküdt szorosan mögém, az egyik kezét a hasamra tette, másikat meg párnának használtam.
– Szólj ha rosszabbul vagy – motyogta a hajamba.
– Rendben.

III. Évad 39. rész 07/13 L

.:: Louis Szemszöge ::.

– Elfog menni pár órán belül, elhiszed hamarosan szabadok leszünk? – ugrott a nyakamba. Magamhoz szorítottam, majd visszatettem a konyha padlóra. Neki nyomtam a pultnak és megcsókoltam. Ő a hajamba túrt én meg a nadrágja gumija és bőre közé csúsztattam a kezem.
– Feltétlenül meg kell majd este ünnepelnünk. Elmehetnék valahova. Talán valami kis eldugott helyre? – csókolgattam a nyakát. Mire kuncogott az érintésekkel egy időbe. Örültem, hogy végre megnyugodott. Nem tett jót nekünk ez a Barbara csőszködés. Bár ő sokkal többet volt vele, mert nekem kellett mennem valami díj átadóra, meg akármilyen helyere így én csak este értem haza. Neki addig el kellet viselnie. Hiába segített neki a friss menyasszony vagy éppen Leo és Leila jött át.
– Nekem mindegy csak ne lássam újra. Jó sok időt akarok így eltölteni. Egyre jobban utálom a gyerekeket.
– Majd a sajátjainkat szeretni fogod.
– Azért ebben kételkedek, tudod nagyon jó mi a vélemény a gyerekekről. Kétlem, hogy ezen bármi változtatna. Nem akarok gyereket. Te elmész egy év múlva lehet, bár ez még képlékeny. Ha elmész a nyakamon marad a kölyök, így még meg sem fog fordulni a fejembe. 
– Tudom nagyon jól mit gondolsz, de bíztam benne, bízok benne, hogy meggondolod. Tudod mennyire oda vagyok a gyerekekért.
– Tisztába vagyok vele – sóhajtott fel, mire bele húztam a karjaimba.
– Azt mondod, ha végleg itt maradnék, akkor legalább megfordulna a fejedben, hogy legyen gyerekünk?
– Igen, nem egyedül akarom nevelni, főleg hogy nem is én akarom.
– Térjünk rá erre, akkor amikor megbeszéltük a többiekkel. Nekem már mindegy hogy fellépünk vagy nem. Csak legyen normális életem. Valahogy majd csak túl éljük ezt is. Elvégre eléggé kitartóak vagyunk.
– Igazad van, megoldjuk – lépett el tőlem, majd kiöntötte a teát és beízesítette nekem meg magának. 
Oda adta a bögrémet, ő meg abba öntötte ki, amit én adtam neki egy gyűrű kíséretével. De mivel nem akarta, hogy bárki megtudja, meg mi sem akartuk ezért a nyakláncára akasztotta fel. Felültem az egyik bárszékre, megint bele húztam az ölembe. A bal kezemet a derekára fontom, ő meg a nyakamon átdobta a felkarját. A kellemes teázásunkat Barbi zavarta meg ahogy elégé kihívó ruhába megjelent öletünk. Idegesen járt a lába, a kezein meg tördelte az ujjait. A szája sarkát meg rágcsálta.
– Bocsánattal tartozom a viselkedésemért. Nem rátok kellett volna zúdítanom a gyűlöletemet. Idáig anyának csak én voltam, fura sőt egyenesen zavar, hogy jött a bátyád és betolakodott az életünkbe, és mindent tönkre tett. Felforgatta az eddigi egyszerű életünket, hogy beleszeretett anyámba.
 – De miért pont rajtunk? – szállt ki Z az ölemből, majd megállt mellettem, a kezét meg a vállamra tette.
– Mert olyan jól megvagytok, és nem foglalkoztok semmivel. Csak is csak a saját világotokkal. A bátyád és anyám is pont ilyen. Nem akarnak rólam tudomást venni mintha csak tökéletes új házasságuk érdekli őket. A másik meg hogy együtt vagy Louissal. Ezt nem csak én de sok rajongónak sem tetszik.
– Tudod, hogy ez nem érdekel engem? – mutattam magamra.
– Így is elég rossz nekik, hogy lehet vége a bandának. Egy év szünet közben meg már mindenkinek meg van a terve, hogy mit fog majd csinálni ha vége. Milyen érzés ez nekünk?
– Gondolom rossz, de nekünk meg élet kell. Öt éve csak nektek élünk, most a sajátunkat akarjuk. Ezt nektek kell megérteni. Nem csak pár szépfiú vagyunk, akiket kiraknak mutogatni. Élni akarunk.
– Tudom és tényleg sajnálom a botrányos viselkedésem és ígérem nem fogom senkinek elmondani, hogy ti vagytok a szomszédunk. Meg a barátnőm sem fogja megosztani senkivel sem ezt a titkot. Bár neki van egy feltétele szeretne egy közös képet veletek, amit utána alá is írtok.
– Megoldható, de tényleg össze házasodtok vagy egy másik pasitól kaptad a bögrét.
– Egyszer biztos, úgy is tudni fogod. Elvégre ezentúl rokonok vagyunk vagy mi a fenék.
– Majd el akarok menni az esküvőre. Még semmi nincs kitalálva.
– Csak ezt akartam, megehetem a reggelimet a nappaliba?
– Persze, ha arra jársz nem nyitnád ki őfelsége ajtaját? – tett ki egy dobozt Zoe a konyhaszekrényből.
– Persze – vett fel az asztalról egy péksütit, meg egy bögre teát, amibe tett bele cukrot. 
Miután eltűnt az ajtóba, Zoe megrázta egy kicsit a dobozt, mire Talia azonnal feltűnt. Végig totyogott a padlón, majd először a székre és onnan az asztalra ugrott. Zoe adott neki egy kekszet, de őfelségének nem volt elég, a teájára fájt a csőre. Elvett az asztalról, egy pogácsát, amiből szemét módon loptam magamnak belőle. Délután míg itt volt Barbara hárman megküzdöttünk őfelségével és a körmével. Fél óra alatt sikerült levágnunk. Utána könnyes búcsút vettünk a vendégünktől. Illedelmesen hallgatunk pár dolgot a nászútról, majd kitessékeltük őket otthonról.
Végre kettesbe lehetünk. Hiányzott már ez a hétből. 

III. Évad 38. rész 07/10 L

.:: Leila Szemszöge ::.

Nagyon jó volt ez a négy nap felelősségek nélkül. Megint olyan volt mintha az első randinkat éltünk volna újra. Nem kellett azon aggódnunk, mi lesz a mi kis szőke hercegünkkel. Mennyivel jobb úgy egymásnak esnünk, hogy nem kellett attól félnünk, mit kell mondanunk ha ránk nyit. Ki is használtuk ez a négy napot. Talán összesen tizenkét órát lehetünk ruhába. Ebből meg nyolc volt az út.
– Mikor fogunk legközelebb ilyen vad estéket csapni? – állította meg a kocsit Zoe háza előtt.
– Előbb keresünk valakit aki figyelni fog Leora és benne vagyok.
– Szerinted Zoe elvállalja újra?
– Erre szerintem senki nem tudja választ. De Amy meg Liam is itthon van, bár nem tudom rájuk tudnánk-e beszélni, hogy vigyázzanak Leora. Addig biztos, hogy elvállalják míg meg nem születik a gyerekük.
– Szerintem lányuk lesz.
– Tuti nem, fiú.
– Húsz fontot rá, hogy igazam lesz.
– Benne vagyok – ráztam meg a kezem.
Kiszálltunk a kocsiból, nem vesztegettük az időnket arra, hogy kopogjunk, elvégre itt laktam pár napig, és csak nem fognak pucéran a kanapén fetrengeni, tudják mikor érkezünk meg.
– Megjöttem – csaptam be az ajtót.
– ANYA – rohant felém Leo, majd teljes erejével lefejelte a combomat. Lehet, hogy be fog lilulni. 
– Gyere ide apróság – vette fel Niall és a derekára ültette.
– Nem akarod elvinni a másikat is? – jött oda Louis.
– Milyen másikat.
– Azt a sátánt ott. Megosztott egy képet ahogy alszok. Elvette a telefonom, mert ezt meg akarta osztani azokkal akik annyira oda vannak értem. Hiába vettük ez minden kütyüjét, de még is sikerült megosztani egy képet. Most meg lehet kimagyarázni, hogy mit is keres itt egy kölyök. Ha valaki megtudja hogy a szomszéda vagyok, akkor semmi esélyem a nyugodt életre. Ezért akartam azt az egy év szünet, hogy végre kicsit élvezzem az életet. Zoeval összeakartam házasodni, de ha megtudják, akkor semmi esély. 
– Nem lehet ilyen rossz.
– Akkor vidd el magaddal, nézzük meg mit fog kezdeni veled. Niall a kedvence a bandából. Harryt konkrétan megkötözték a barátnőjével. Szerencsétlen úgy kellett kiszabadítani. Naivak voltunk és azt hitük, hogy csak beszélgetnek. Lehetetlen volt őket elviselni. Rájuk zártuk az ajtót.
– Nézd a jó oldalát már csak három napit kell vele kibírni, utána foglalkozhatsz a saját dolgoddal – próbáltam bele egy kis lelket önteni.
– Bele fogok őszülni.
– Van festék, nem kell ez miatt aggódnod, de magadra hagylak. Zoe hol van?
– Fent fürdik, szóljak neki?
– Nem kell majd felmegyek. 
– Rendben, addig össze pakolom Leo cuccait.
Felfutottam a lépcsőn, és egy kopogás után benyitottam a szoba ajtaján. 
– Bemegyek – nyitottam be az ajtón és utána be is húztam magam után.
– Tudod megvárhattál volna amíg végzek – nézett rám a kádból.
– Persze nem akarok tábort verni az ajtód előtt. Te meg a végzek. Louis még nem unta meg, hogy lehetetlen téged kiimádkozni a kádból.
– Beszokott mellém ülni, szóval ezzel ő is jól járt, bár olyankor vége annak, hogy csak itt fekszek és áztatom magam.
– Kösz, de kímélj meg a részletektől.
– Nem is akartam elmondani, bár ha nagyon érdekel bele vezetlek a piszkos hálószobai részletekbe, vagy is fürdőszobaiba.
– Nem érdekel, csak gondoltam szólok megmentelek egy gyerektől. 
– Leo-val nem volt semmi baj, a másikkal sokkal rosszabb. Ha azt nem nézzük, hogy mániája telefonokat ellopni, mert játszani akar.
– Remélem nem engedted neki.
– Hogy legyek én a kedves keresztanya, ha megtiltom neki, de ne félj anyuka egy óránál többet nem játszott.
– Most meg nevelhetem ki belőle.
– Volt elég bajom, alig tudtam kirúgni Barbi barátnőjét. 
– Hallottam hírét. Mit fogsz csinálni, majd a saját gyerekeiddel?
– Nekem ilyen pokol fajzatok nem kellenek. 
– Louis tud róla?
– Adtam már párszor a tudtára, de meg van győződve róla, hogy meg tudja változtatni a véleményem. Amúgy meg ha annyira gyereket akar, majd oda adom neki ő nevelgesse.
– Megnézlek én amikor lesz gyereked.
– Nem hogy örülnél hogy én mindig rá fogok érni vigyázni a kölyökre ha egy kicsit kettesbe akartok lenne.
– Ne bonyolódjunk bele a részletekbe, de köszönöm, hogy vigyáztál rá, ha tudom hogy neked kell sátánra is vigyáznod nem varrom a nyakadba.
– Louis a hibás, ha ő nem hat a lelkiismeretemre akkor nem vállaltam volna el.
– Gondolom ez miatt már össze is vesztetek.
– Nem is egyszer.
– További szép napot, viszem el a kölyköt meg a macskát.
– Szia.
A lépcsőn tartottam lefelé, mikor Neji jött felém nyávogva. Felkaptam a kezembe, mire azonnal
dorombolni kezdett. Felmászott a nyakamba, a farka meg az orromat piszkálta, mire tüsszentettem egyet. Karmai megkapaszkodott a ruháimba, így nem esett le. Niall lent várt Leo cuccaival és Leoval a nyakába. Betettük a cuccokat a kocsiba, levakartam Barbit Niallról és végre eltudtunk indulni haza. Jó volt ezt a négy nap kettesbe, de hiányzott az én kicsi fiam, meg persze az egyetlen macskám.