III. Évad 28. rész 09/29 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Este Louis megvárta az éjfélt, majd felköszöntött. Utána azonnal ment aludni, mert holnap valamit hatalmas koncert lesz, mint mindig, fő a változatosság. Nem is volt még egyetlen egy napjuk sem amikor annyi volt a feladatuk, hogy pihenjenek. De nem is kellett ezen meglepődöm elvégre híresek és mindenki őket akarja. Ez van kénytelen leszek rajta osztozkodni. Így is több gond szakadt a nyakukba hogy Zayn kilépett. Volt egy kisebb vita a szólói elosztása közben, de ha minden igaza megoldották, vagy Louis nem ecsetelte. 

Jó volt végre hétköznap is délben kelni, ezért megéri betölteni a huszonegyet. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy iskolába menjek, de kénytelen leszek jövőhéten. Nem baj nyolc hónap múlva ott hagyhatom és akkor hát akkor lesz valami.
– Jó reggelt, szülinapos – ölelték át a derekam.
– Te mit keres itt? – dőltem neki a mellkasának, mire kaptam egy csókot a nyakamra.
– Nem hagyhatlak magadra születésnapodon, meg tudod pasiból vagyok és már régen voltam nővel, főleg veled.
– Te pasi – fordultam felé, közben meg a szemem forgattam.
– Te pasid – csókolt meg nevetve.

Visszadobtam neki a nadrágját, majd felvettem a köntösömet. Megkötöttem, majd vissza dőltem a kanapéra.
– Mit csinálunk ma? – ásított, közben meg magához húzott.
– Hát az én tervem az volt, hogy egész nap pizsamában fetrengek a kanapén vagy éppen az ágyon.
– Tetszik az ötlet, de előbb – dörzsölte össze a kezét, majd feltápászkodott a kanapéról.
– Mit akarsz csinálni? – ráncoltam a szemöldököm, és utána indultam.
Felszaladt a lépcsőn, be egészen a vendég szobáig. Követtem és értetlenül néztem, hogy mit keres itt a szoba röpde.
– Mit akarsz Tomlinson? – kezdtem kétségbe esni.
– Át akarom adni az ajándékod.
– Juj mit kapok? – virultam fel.
– Ott van – mosolygott a ketrec felé.
Értetlenül néztem rá, majd oda fordultam ahova mutatott. Kapkodtam a fejem az új jövevény meg Louis között.
– Mentségemre legyen mondva, sárgát akartam szerezni, de csak piros volt – ölelte át a vállam. – Amúgy tudod milyen nehéz repülőn elhozni őket?
– Köszönöm – fordultam meg, majd átöleltem a nyakát. – Meg tudom.
– Szívesen, Amúgy Talia a neve. Valami hercegnő után lett elnevezve, mert annyira nagyra tartja magát.
– Honnan tudtad, hogy hiányzik Lucifer, nem is panaszkodtam neked.
– De Amynek annyit, hogy abból nekem is jutott – ásított egy hatalmasat.
– Lefekszünk? – kulcsoltam ujjaim az ő kézfejére.
– Mi az nem volt elég egy menet – húzott közelebb magához, majd a vállamnál átkarolt.
– Mindig elfelejtem, hogy csak is csak rosszra gondolsz, pasik – forgattam a szemem, mire bele csípett az oldalamba.
– Vigyázz mint mondasz asszony – kapott fel az ölébe, majd megindult velem a szobánkba.
– Nem vagyok asszony – fontam össze durcásan a kezem.
– Nehogy most kezdj el hisztizni, mert akkor inkább vissza megyek megsüketülni a sikítástól.
– Szóval inkább megsüketülnél mint az én hisztimet hallgatnád? – karoltam át a nyakát, mert lazult a szorítása a derekamon.
– Csak nem tudom, hogy miért kell minden pillanatot tönkre tenned? – lépett be a szobába, majd velem együtt eldőlt az ágyon.
– Sajnálom, de ezért vagyok.
– Lehetnél mondjuk másért is – feküdt rá a hasamra, majd magához húzott a combomnál fogva.
– Legyek a párnád, vagy mi? – nevettem, közben meg a haját piszkáltam.
– Jó lenne – ásított egy hatalmasat.
Ne mondtam semmit, csak elő vettem a könyvet az éjjeli szekrényről, majd fellapoztam. Miközben olvastam minden oldal végén rá pillantottam. A fejezetek végén meg kicsit piszkáltam a haját.
Jó volt vele lenne annak ellenére, hogy ő aludt, én meg olvastam. Lényeg hogy itt van velem. Nekem ez sokkal többet jelent, mint bármi más.