II. Évad 95. rész 06/09 V

.:: Zoe Szemszöge ::.

Ahogy átfordultam a másik oldalamra, nem találtam senkit. Az első, ami végig futott az agyamon, hogy az egészet csak álom volt.

Feltápászkodtam, majd 10 perces szenvedés és vita után, a hajamból ki tudtam szedni a maszkot. Az ágyon találtam egy papírt, amire gyöngy betűkkel volt írva egy kis üzenet.

"Felejthetetlen volt az este hercegnőm. Annyira angyalian aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni. Remélem ennek a csodás estének, még lesz folytatása. Bátorkodtam a számodat kinézni a telefonodból, remélem nem baj. Majd hívj, vagy hívlak, de egyet megígérhetek, ha te is akarod akkor lesz folytatása, de remélem, hogy több is lesz. Egyetlen Gyönyörű Hercegnőm... William"

Feltápászkodtam, majd felvettem a köntösöm. A ruhát össze hajtottam, majd megindultam a fürdő felé. Mikor nekem vágódott az ajtó.

– Mi történt veled? – jött be Amy.

– Felkeltem, de te, hogy jöttél be?

– Nyitva volt – vonta meg a vállát. – Ki van szíva a nyakad. Lefeküdtél valakivel? Ki volt az?

– Nem kérdeztem, hogy hívják, meg amúgy is hogy jegyzek meg annyi nevet – néztem rá értetlen fejjel.

– Mi? – akadt ki és közben hatalmasra kerekedett a szeme.

– Te mondtad, hogy élvezzem az estét – vontam meg a vállam, közben meg mosolyogtam.

– De én arra gondoltam, hogy találkozol Louissal és kibékültök.

– Hát nem, de mit is keres itt? – tettem a kezem a derekamra és közben a legcsúnyább nézésem vetettem be.

– Hát őőő... hát őőő Szia – szaladt ki, majd hangosan bevágta maga után az ajtót.

Összepakoltam a cuccaimat, majd bementem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, majd gondolkodtam az estén, Williamen, az életen, meg az esti hancúron, főleg azon.

Nagyon csúnyán kiszívta a nyakam, kentem rá alapozót, meg leengedtem a hajam, biztosra mentem.

Kihúztam a cuccaim, ott Amy várt lehajtott fejjel.

– Szóval mi volt ez a Louis is a bálon van miközben az egész bandának Londonba kellene lennie?

– Semmi.

– Ne akarj újra összehozni, nem fog sikerülni.

– Már rájöttem.

Nem beszéltünk, csak felszálltunk a vonatunkra. Amy meg Liam egy másik fülkébe ment Harry meg velem tartott. Leült, majd egy elkezdett integetni nekem. Ha ezzel akart kiengesztelni nagyon rosszul csinálta.

– Az ez egész bál arra ment ki, hogy újra összejöjjünk? – túrtam bele a hajamba.

– Mondhatni, de csak rontottunk. 

– Legalább már belátjátok. Amúgy Amy és Richard találta ki?

– Hogy jöttél rá? – csodálkozott

– Mert tudd valamit Richard amit ti nem, de ha tudnátok akkor minden értelmet nyerne. Nem lenne vita.

– Akkor mond el.

– De nem lehet, titoktartási szerződést nem engedi.

– Szerződés? – kerekedett el a szeme.

– Igen, egyszer majd mindent értetek.

– Ezek a Goldenwinnek – sóhajtott fel.

– Ez Mead vonás.

– Sajnálom én tévesztettem művésznő.

– Köszönöm.

Innentől nem beszélgettünk. Én a könyvem olvastam Harry meg a telefonján játszott, és nekem ez pont megfelelt. Nem akartak akkor senkivel sem beszélgetni, elég baj, hogy a barátaim így kibasztak velem.

– Magén géppel megyünk – mondta Harry miközben levette a cuccaim.

– Ti mentem – böktem rájuk.

– Menj te – vonta meg a vállát Louis.

– Menj csak én el vagyok magam.

– Hölgyeké az elsőbbség – hajolt meg, közben gúnyos vigyor volt az arcán.

– Kis sztárocska nem való a rendes járatra, mert a végén valami baja lesz.

– Legalább rólam tudják, hogy hova megyek.

– Még mielőtt megölitek egymást szálljatok fel – mondta Richard.

– Nem – vágtuk rá egyszerre.

Richard fújtatott, majd bement a reptérre, mivel mi előtte vitatkoztunk. Pár másodperc múlva vissza jött és hozzám meg Louishoz vágott egy borítékot.

– Londonba találkozunk – hagyott ott minket a többiekkel.

Louis és én ott maradtunk még a többiek megindultak. A borítékra rá volt írva, hogy pontosan hol és mikor kellett felszállnom.

Fordultam volna, hogy felvegyem a csomagom, de nem találtam sehol. Éppen kétségbe akartam esni, mikor Harry küldött egy smst, hogy nála van és majd megtalálom a házamba.

Leültem egy szabad székre, majd az órát figyeltem. Nem foglalkoztam a tőlem pár székkel ülő exemmel, akivel nem is szakítottunk hívatalosan.

Megszólalt a hangos bemondó, először olaszul utána meg angolul mondta el, hogy fel lehet szállni a gépre. Én voltam az első, aki átvilágítottak, majd felszálltam a gépre. Szerencsére a jegyem ablak mellé szólt. Átállítottam a telefont, majd hátra dőltem és vártam, hogy induljunk.

Miközben figyeltem ahogy pakolnak felfelé leült valaki mellém. Oda fordítottam a fejem, de csak annyit láttam, hogy Louis védekezően emeli fel a kezét.

"VÉGED" küldtem el az smst Richardnak, majd repülő üzem módra kapcsoltam a telefonomat.