II. Évad 94. rész 06/09 V

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Egy cipőben járunk, neked hazudott mint a vízfolyás, engem meg sem hallgatott.

– Hát hercegnőm szerencsétlenek vagyunk mind a ketten.

– Sajnos William ebben egyet kell hogy veled értsek.

– De zárjuk le a múltat, mindjárt eljön az éjjel. Az a legszebb tánc, amikor csak egy pár van fent, a legügyesebb. Tartson velem, legyen másoknak is emlékezetes ez az este, a csodálatos tehetségétől.

Felállt az asztaltól, a kezét nyújtotta. Gondolkodás nélkül elfogadtam, majd mellé álltam. Magasabbra emeltem a kezem, majd így vezetett ki. Beálltunk a kör közepére, magával szembe fordított, mire az óra harangja megkondult. Varázslatos és emlékezetes éjfél.

Felzendült egy lágy dallam, majd William vezetni kezdett. Amikor forgatott volt alkalom megnézni, hogy ki táncolt. Csak mi voltunk fent. Páran minket figyeltek a többiek meg csendben társalogtak.
Amikor volt alkalmam nézelődni, Amyt kerestem, de mikor tehettem, akkor William szemébe néztem. Valami csodásak voltak azok a mélykék lélekbe látó szemekben. Ahogy végi lett a keringőnek mind a ketten meghajoltunk, kaptunk egy kisebb tapsot is.
Levonultunk a tánctérről, majd elmentünk kávéházhoz, mivel ott hagytuk a cuccainkat, amiket felvettünk.

Ahogy kiléptünk a bál helyszínéről kirázott a hideg. William azonnal a hátamra terítette a zakóját, és a táskámat meg lovagiasan cipelte. Hotelig végig kísért. 

– Köszönöm ezt a csodás estét – fordultam felé.

– Nekem volt megtiszteltetés.

Levettem a zakóját, majd visszaakartam neki adni, de inkább a hátamra terítette.

– Sokkal jobban áll rajtad hercegnőm. 

– Köszönöm – adtam egy puszit az arcára.

Megindultam az ajtó felé, mellettem William jött. Rákaptam a tekintetem, kérdést sem kellett feltennem azonnal válaszolt. 

– Nincs Velencében sok hotel.

Kiszálltunk a liftből, de ott két felé váltak útjaink. A szobám ajtajában állva még utoljára vissza pillantottam. Becsuktam magam után az ajtómat, először a szörnyű ruhámtól szabadultam meg, vagy is csak akartam, mert sehogy sem sikerült lehúznom a cipzárját. Forogtam körbe-körbe, hogy el érjem a cipzárt, de egy kopogás meg akadályozott benne.

– Sajnálom, de most félre teszem a jó modorom – lépett beljebb.

Becsukta maga után az ajtó, és hirtelen minden fény kialudt.

– Mióta vagy ebbe a szobába? – suttogta a fülembe miközben a derekam simogatta.

– Nincs messze az ágy, de a bőröndöm az út közepén van – fordultam vele szembe.

Nem láttam semmit ezért végig simítottam az arcán. Ahogy megtaláltam a száját azonnal megcsókoltam.

– Ugorj! – morogta a fülembe.

– Ebbe a ruhába nem tudok.

Végig tapogatott, mire megtalálta a cipzárt, amit óvatosan húzott le. Lehullott a ruha mire kiléptem belőle, majd arrébb rúgtam. Már nem érdekelt, ha össze gyűrődik.

Leszedtem a zakóját, meg az ingét, közben megszabadult a nadrágjától. Ott álltunk maszkba és fehérneműbe, vak sötétbe. Pedig mennyire kíváncsi voltam az arcára.

Nagy nehezen elbotorkáltunk az ágyig. Ott ledöntött, majd végig csókolta a fedetlen testem. A tollas maszka folyamatosan csikizett, ezért végig kuncogtam az érintéseit.

– Még soha nem csináltam ilyet – motyogtam.

– Én sem hercegnőm, de valami láng vagy szikra nem engedi, hogy abba hagyjam.

– Ne is hagyja abba, szeretem az új dolgokat – húztam fel egy csókra.

– Azt hiszem az én kívánságom teljesült – morogta a nyakamba, majd megszívta.

– Mi volt az?

– Egy tökéletes partner, tied?

– Az enyém is hasonló – húztam meg a haját.