III. Évad 18. rész 07/04 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Kifogyott a benzin? – fojtottam vissza a haragomat, bár szerintem nem sikerült.
– Igen – fejelte le a kormányt.
– Miért kellett az új kocsival jönni? – fordultam teljesen felé.
– Legalább nálatok fogyott ki, nem az út közepén.
– De nem ide kell jönni, hanem öreganyámhoz. Anyáék már rég elmentek.
– Akkor menjünk gyalog.
Kiszálltunk és a vitánkat folytattunk a kocsinak dőlve. Lucky meg minden gond nélkül átugrott a kerítésen, hogy hátra tudjon menni.
– Nem jó a gyaloglás, mert soha nem érünk oda, így is több órás késésbe vagyunk.
– Akkor meg induljunk most.
– Menjünk biciklivel, akkor még emberi időben ott leszünk.
– Jó, de akkor induljunk.
Kinyitottam a garázs ajtót, majd kitúrtam az egyik kétkerekűt, Louis meg mögöttem hozta a sajátját. Felültünk rá, majd megindultam a családi találkozóra. Közben Louisnak nagyjából levázoltam, hogy mire számíthat, röviden a legrosszabbra. Lucky meg mögöttünk futott, rá fért egy kis mozgás.
Pár perc alatt meg érkeztünk, Lucky lihegve, és nyálazva berohant az ajtón.
– Hát te meg, hogy kerültél ide? – hallotta meg a keresztanyám hangját, Carmen.
– Gondolom nem csuktad be rendesen az ajtót – ismertem meg anyám hangját.
– Nem is voltam hátul.
– Pedig Lusy itt van.
– Szerintem meg Lucky – nézte meg a nyakörvén lévő bilétát.
– De hol van Zoe? – kíváncsiskodott öreganyám.
– Ennyire hiányoztam – léptem be.
– Azt ígérted ebédre itt leszel – mondta anya miközben magához ölelt. Mindenkit üdvözöltem a családba, de nyílt titok volt, hogy nem én érdeklem őket, hanem Louis.
– Én hamarabb ide értem volna, csak valaki eltűnt több órára, majd egy új kocsival jelent meg – vettem elő a legcsúnyább nézésem.
– Legyek azért is én a hibás, mert nem keltél fel reggel korán – próbált meg engem okolni.
– De te tűntél el – böktem meg a mellkasát.
– Úgy vitatkoztok, mint a friss házasok. Zoe nem akarod bemutatni a barátod? – tért a lényegre Carmen.
– Louis – mutattam rá –, de apámat ismerve, már úgy is beszélt róla.
– Ki kérem magamnak, nem vagyok az anyád. Ő pletykált róla.
– Vita nélkül nincs is családi találka – mondta nagyi.
Végül egy 10 perces nincs is igaza öreganyámnak vita után. Louist rendesen bemutattam a családomnak. Az ebédről lemaradtunk, de sütire pont ide értünk. Mama a kedvencemet csinálta, mert tudta, hogy jövök. Mindenki tudta, csak apa nem.
– Kártyázunk, vagy inkább ki akarjátok faggatni? – kérdezte Zacky.
Keresztanyám Carmen, aki egy egész csapat kíváncsi öregasszonynak felel meg. Folyamatosan járta a város, hogy mindig megtudja a legújabb híreket. Apa testvére Zack a lustaság megtestesítője, nem csinált semmit, csak a neten olvasgat, vagy a tévén nézi a meccset. A fiújuk a tőlem négy évvel fiatalabb Zack, de mindenki csak Zackynek hívja, mert utálja.
– Tudsz römizni, vagy Z nem tanított meg? – kérdezte a család legfiatalabb tagja.
– Nem mutatott semmilyen kártya játékok.
– Akkor nem is osztok neked.
Kiosztotta a lapokat, mindenki teljesen bele merült a kártyájába, de azért néha-néha, egy-egy kérdést feltettek nekem. Megtudtam, hogy mi történt a faluban, elnézést kis városba míg oda voltam. Hát azon kívül, hogy valaki elütött egy macskát semmi.
– Még mindig haragszol? – simította végig a kezét a combomon.
– Egy kicsit – mutattam felé egy kettes lapot.
– Ha engedem, hogy haza felé, te vezess akkor megenyhül a szíved – suttogta a fülembe, közben a keze folyamatosan a térdemen volt.
– Nem bocsátok meg ilyen könnyen Tomlinson – tettem keresztbe a lábam, meg egy kicsit elfordultam tőle.
– Ti nem házasodtatok meg titokba?
– Nem – mondtuk egyszerre.
– Pedig úgy vitatkoztok, mint a friss házasok.
– Bátyáddal mi van? Úgy volt, hogy jön – terelte apa a témát, nem épen a legjobb irányba.
– Gondolom a barátnőjével van. Neki meg egy idegesítő 12 vagy lehet hogy csak 11 éves lánya – válaszolt helyettem Louis.
– Valamelyik nap bemászott a kerítésen, mert nem nyitottam neki ajtót. Arra jöttem ki a kádból, hogy kopogtak a szoba ajtón. Fürdeni sem hagyott nyugodtan.
– Amikor meg kint voltam a kertbe, konkréten felmászott a fára amiről az udvart tökéltessen látta és távcsővel figyelte ahogy nyomkodom a telefonom – panaszkodott Louis is.
– Már mondtam Edwardnak, hogy csináljon valamit a nevelt lányával, de ő csak annyit mond nem az apja. Remélem hozzá költöznek. Az is idegesítő, hogy Edward a nyakamon lóg, most még Barbara is, bele fogok őszülni – panaszoltam el én is a bajom, de azért közben történt velem is jó. Megnyertem ezt a kört.
Megkevertem a lapokat, majd oda adtam anyának, hogy ossza ki mindenkinek. Erőteljes kopogást hallottunk, mire Zacky kinyitotta az ajtót, de ült is vissza a helyére. Edward az új barátnője és Barbara jött be rajta.
– De jó, hogy itt vagytok – örült meg nekünk. Az öröm nem volt kölcsönös.

7 megjegyzés:

  1. Nem ők lettek volna, ha nem veszekszenek és nem fogy el a benzin :D
    Friss házasok? Igen olyam esküvők volt, hogy maguk se voltak jelen :))
    KÖVETKEZŐT MOST!*-*

    VálaszTörlés
  2. Kösziiiii :D tényleg, az elején még azzal a névvel kommentegettem neked :'D juuuj Köszi szejetlek :) ;)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Van egy kis meglepetésem a számodra:
    http://bluedesignbytwoprettygirls.blogspot.hu/2015/09/koszonjuk-szepen-dijat-amit-lauren-w.html

    VálaszTörlés