III. Évad 9. rész 06/23 L

.:: Louis Szemszöge ::.

Becsuktam magam után az ajtót, majd letettem a papírszatyrokat a pultra. Kimentem a nappaliba és Zoet pontosan ott találtam, ahol reggel hagytam. Talán annyi volt a változás, hogy másik oldalt olvasott, de más semmi. Ugyan úgy az egyik oldalán Lucky a lábai az asztalon, pokróc volt a hátára terítve és egy üveg víz volt a balján.

– Vettél levegőt? – kérdeztem miközben felültem a karfára.

– Nem – tette be a könyvjelzőt, majd letette az asztalra. 

– Reggel óta itt ülsz és olvasol. Még nem zsibbadt el valamilyen végtagod?

– Nem, mert voltam egyszer a konyhába reggelizni, meg elmentem Wcre. Szóval sokat is mozogtam.

– De azt, ne felejtsd mondani, hogy közben a könyv a kezedben volt – adtam egy puszit az arcára, mire bűnbánóan pislogott rám.

– Az csak részlet kérdés, de van még egy kicsi – nézett rám kiskutya szemekkel.

– Most egy az egyszer – sóhajtottam fel.

Adott egy puszit az arcomra, majd folytatta az olvasást. Ha jól láttam durván 20 oldala volt neki hátra. Hamar végezni fog vele. Felmentem a laptopért, majd lehoztam és megnéztem, hogy Twitteren és Facebookon mi történik. Szinte semmi, csak a rajongók tettek fel kérdéseket, az új menedzserről. Tényleg meg kellett volna mondanom Zoenek hogy meg lett az új menedzser, majd ha befejezte, a végén elevenen lenyel, mert bele mertem szólni, akkor amikor vagy valakit megölnek, vagy éppen haldoklik, de még ágyjelenet is lehet, vagy egy hatalmas romantikus pillanat. Soha nem lehetett tudni, hogy éppen mit olvas.

Az interneten néztem, hogy milyen filmeket adnak most a mozikba, mert már régen voltunk.

– Megyünk moziba? – hajolt oda Zoe.

– Lehet, még nem tudom, hogy mire ülhetnénk be – mondtam.

– Nézzük meg ez – ment rá az egyik plakátra.

Így neveld a sárkányod 2. már megint rájött hogy ő egy nagy kisgyerek.

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Lécci – kezdte el csókolgatni a nyakam.

– Nem tudsz megvesztegetni.

– Pedig azon vagyok – tette a kezét a combomra.

– Jól van, nyertél – sóhajtottam fel.

– Köszönöm – adott egy csókot.

– Amúgy ezért jöttem, hogy közöljem a jó hírt, hogy meg van az új menedzserünk – döntöttem le a kanapéra.

– Tényleg ki? – kulcsolta át a kezét a nyakamon.

– Ronald Rich – csókolgattam a nyakát.

– Akkor egy gonddal kevesebb – húzta le a pólómat.

– Igen, egyel kevesebb – vettem le a felsőjét.

– Akkor szórakozzunk – mosolyodott el.