III. Évad 6. rész 06/15 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Nyújtózkodtam, majd kikeltem az ágyból. Felvettem a köntösöm és megindultam a fürdő felé.

– Jó reggelt – köszöntem Lucifernek.

– Neked is – jött a válasz tőle.

Bementem a fürdőbe felkötöttem a hajam és megindultam lefelé. A konyhába félkomással csináltam magamnak egy forró csokit.

Elővettem az étcsokit, majd apró darabokra törtem. Elővettem a kedvenc bögrémet, majd beletettem, betettem a mikróba kér percre, majd előtte várakoztam hogy kész legyen. Közben egyszer kivettem és felkevertem a csokit az alján. Ahogy kész lett beleöntöttem a forrócsoki alapot, majd elkevertem. Látni lehetett ahogy az étcsoki úszik a tetején. Tettem rá sok tejszínhabot, majd reszelt csokit szórtam rá. Tettem még tejszínhabot, majd kakaóport és mályvacukrot raktam a tetejére. Az egyik oldalt ki akart folyni, de éppen időbe töröltem le az ujjammal.

Leültem a pult elé és a fejem támasztottam rajta. Belekortyoltam, mire tiszta tejszínhab lettem.

Megjelent a mellettem lévő széken Lucky is.

– Jó reggelt – dobtam neki egy mályva cukrot.

Nagyot kortyoltam az italomból, és élveztem, ahogy a csoki darabok elolvadnak a számba.

Két hideg kezet éreztem meg a vállamon, mire egy kicsit megugrottam. Nem vette le a kezét, hanem masszírozni kezdte.

– Tudod rossz úgy kelni, hogy nem vagy mellettem – csókolt bele a nyakamba.

– Nekem is rossz volt, mikor több hónapig nem beszéltünk.

– Nekem is – ült le mellém, majd lecsókolta a tejszínhabot a számról.

– Ez milyen? – nyalta meg a száját.
– Saját recept – tartottam felé a bögrét, mire kortyolt belőle egyet.

– Nagyon jó – adta vissza –, de én maradok reggelente a kávénál.

– Minden ugyan ott van.

Megcsinálta magának az italát, majd visszaült mellém.

– Amúgy Lucky miért ül az asztalnál? – nézett a négy lábúra, aki a mellettem lévő széken ült és várta, hogy kapjon valamit.

– Nem szeretek egyedül enni – vontam meg a vállam.

– Amy?

– Iskolába jár, vagy munkába, most meg Liamhez költözött, sőt Edward is csak ritkán néz be. Kell a társaság – keltem fel.

Elpakoltam mindent, majd visszaültem Louis mellé.

– Mi a mai program? – kérdezte.

– Én olvasok, te meg elmész.

– Így kiteszed a szűrőm.

– Igen, mivel nagy volt a szád.

– Miért? – nézett rám értetlenül.

– Este telefon beszélgetés? – kérdeztem rá.

– Fent voltál?

– Nem felébredtem és mindent hallottam.

– Azért szólhattál volna.

– És zavarjam én is a beszélgetésetek mint Amy, vagy esetleg szóljak közbe miközben figyelsz.

– Jó nyertél – hagyta rám. – Többieknek mint mondunk?

– Azt mondasz amit akarsz – vontam meg a vállam.

– Ennyire könnyen belemész.

– Igen.

– Akkor megyek is – adott egy puszit a homlokomra.

– Már is? – szomorodtam el.

– Most küldtél el.

– Én csak azt mondtam, hogy elmész, azt nem hogy mikor – helyeseltem, majd felálltam, hogy szembe legyek vele.

– Gyere ide – tárta ki a karját ölelésre.

Oda bújtam hozzá, majd belefúrtam az arcom a nyakába. Ez már nagyon hiányzott.

– Hiányoztál nagyon – motyogtam.

– Nekem is – szorított még jobban magához.

Csodás pillanatot a telefonja tette tönkre. Nem vette fel, csak megnézte, hogy ki keresi, majd vissza tette a zsebébe.

– Majd találkozunk – adott egy csókot.

– Úgy is megyek.

– Várlak – kacsintott –, de majd szórakozzunk velük.

– Meglesz – mosolyodtam el.

Elment, én meg magamra maradtam. Felmentem a szobámba, majd bele vetettem maga a papírokba.