.:: Zoe Szemszöge ::.
– Zoe! – jött utánam Louis.
– Igen – álltam meg kellő távolságba a többiektől.
– Megkaptad a jegyet?
– Igen, most hívtak, ma megyek és a holnapután esti géppel már jövök is vissza.
– Segítsek pakolni?
– Azt megköszönném.
Mikor vissza értünk a hotelbe nem nagy meglepetésemre Richard állt az ajtóba.
– Többiek? – kérdezte miközben kinyitotta.
– Még a strandon vannak.
– Hogy-hogy nem jönnek? – amúgy Richard szinte soha nem kiabált, ha kettesbe voltunk, sőt Louis jelenléte sem zavarta. Én már megszoktam, hogy normális hangnembe is lehet vele beszélni, de Louisnak felszaladt a szemöldöke.
– Én megyek, vissza Hillsidebe lerendezem a családomat.
– Most úgy hangzott mintha bérgyilkos volnál, de hánykor megy a gép?
– Két óra múlva.
– Hívatok taxit, és sok szerencsét hozzájuk.
– Köszi kell is.
Mivel kettő napra mentem, meg ott voltak a cuccaim fele ezért csak egy kisebb táskába pakoltam be amit a gépre is magammal vihettem. Meg átvettem a másik ruhámat, egy kalapot is felvettem hátha később észre vesznek a rajongók.
– Szóval el tudsz velük bánni? – kérdeztem idegesen, miközben az ujjaim tördeltem.
– Nyugi én elrendezem őket, de te elbírsz a családoddal?
– Nem – rogytam le az ágyra.
Most már nem az ujjaim tördeltem hanem a lábam remegett.
Kettő okból volt rosszabb magassarkú volt rajtam aminek a kopogása irritáló volt, meg a lábam is elzsibbadt.
Louis nem bírta sokáig az idegességem, mert lefogta a lábam, mikor meg a másik kezdett el remegni azt fogta le. Ahogy lefogta a lábaim úgy nézett a szemembe.
– Bele fogok örülni – dőltem el.
– Most olyat fogok tenni, amit még soha – motyogta Louis.
Hirtelen felállított a derekamnál fogva, majd megcsókolt. Csók közben folyamatosan hátrált velem, majd valamit szórakozott a hátam mögött. Hirtelen megcsapta a hajam a szél, majd a hátam egy korlátnak nyomódott.
– Mire készülsz? – motyogtam a szájába.
– Semmi jóra – emelte fel a combom.
Egyre jobban hajolt kifelé, én meg a lábaim és a dereka köré kulcsoltam. Már nem csókoltam hanem a nyakába kapaszkodtam görcsösen.
– Le fogok esni – csuktam be a szemem –, nem akarom tízen mit tudom én hányadik emeltről megkóstolni a földet.
– Bízz bennem, ne kapálóddz, akkor nem lesz semmi.
Rátette a kezét a szememre – Csukd be! – suttogta a fülembe.
Remegtem a félelmemtől. Louis felemelt, majd éreztem hogy megfordít. Kezei a derekamon pihentek, a hátamat meg a mellkasának döntöttem. Meglóbáltam a lábam, majd tudatosult bennem, hogy hol is vagyok.
– Élvezd egy kicsit a látványt – suttogta a fülembe.
– Nem élvezhetném inkább az erkélyen belül? – szorítottam össze még jobban a szemem.
– Nem – vágta rá azonnal.
Nagy nehezen kinyitottam az egyik szemem, majd másikat is vonakodva. Csodás New York, de valahogy biztonságba érezném magam, ha a korlát köztem meg az ég között lenne.
– Vissza mehetek? – kérdeztem miközben görcsösen kapaszkodtam a korlátba.
– Csak egy kicsit lazulj el – adta az utasítást.
– Hadd lazuljak úgy el, hogy van valami a lábam alatt – könyörögtem.
– Nyugodj meg.
Át adtam magam a tájnak és csak élveztem a látványt, megfelejtkeztem arról, hogy hova is készültem, vagy hogy éppen nincs a lábam alatt semmi.
Miközben a lábam lóbáltam, hirtelen Louis felkapott és letett maga mellé. Ahogy a talpam a biztos talajt érte Louis átkarolta a vállam, majd adott a fejemre egy puszit. Én térden rúgtam.
– Jó ezt megérdemeltem – mondta egy kicsit eltorzult arccal.
– Nem vagy normális! – akadtam ki.
– Szokták mondani – vonta meg a vállát.
– Mi van ha kiesek, ott mentem eltöröm a nyakam, bár az nem lenne rossz – gondolkodtam tovább. – Nem kellene családi kupaktanácsot tartani.
– Verd ki a fejedből – szólt rám.
– De most nem lenne jó. Megkímélném a világot a titkaimtól. Nem kellene a rajongóknak összeesküvés elméletet forralni ellenem, és Richardnak is épp maradni a hangszála.
– Velem mi lesz.
– Szerinted le tudnák innen ugrani? – kérdeztem vissza.
– Őszintén?
– Igen.
– Nem.
– Akkor ezt megbeszéltük
– hagytam ott, majd felvettem a táskámat és megindultam lefelé. Ki is jutottam az épületből, ott szerencsére nem volt senki.
– Hova-hova?
– fogta meg a jobb csuklom.
– Vitatkozni-vitatkozni – ujjongtam.
– El sem köszönsz.
Vettem egy mély levegőt és nem mondtam ki amit először gondoltam. Elégi hülyén jött volna le ha azt mondtam, hogy örülj, hogy nem szurkáltalak meg kiskéssel.
Nem mondtam semmit, csak szembe fordultam vele, majd megcsókoltam.
– Kérdezhetek valamit? – váltam el az ajakitól.
– Attól függ, mennyire fog fájni.
– Kicsit.
– Akkor igen.
– Mire volt jó ez az egész? Halálra akartál rémíteni?
– Nem, de szerintem bejött – mosolygott gonoszul.
– Mi? Ha azt akartad, hogy halál félelmem legyen akkor sikerült.
– Én egy zseni vagyok – húzta ki magát.
– Kezdek aggódni.
Adtam neki egy gyors csókot, majd megindultam a taxi felé. A sofőr kivitt a reptére, szerencsére nem kellett sokat várnom a becsekkolással. Egy óra múlva már a gépen ültem és arra vártam, hogy elinduljon. Emlékszem amikor először utaztam attól féltem, hogy le fogok majd zuhanni, de nem történt meg, se akkor se az utána lévőkön, így megnyugodtam. Bekapcsoltam egy zenét, majd hátra dőltem az ülésen, lehunytam a szemem, és üdvözöltem álomország kapuőrét.
– Ébredjen kisasszony megérkeztünk – rázta meg a vállam egy légiutas kísérő.
– Köszönöm – tápászkodtam fel. Megkerestem a táskám, majd azzal a kezembe indultam meg. Felszálltam egy vonatra. Az út csendben telt, körülbelül 10 perc alatt ott volt. Össze szedtem minden erőm, majd megindultam az első úti célom felé. Nem ért nagy meglepetés amikor öregapámhoz elmentem és nem volt otthon. Mentem a kettő házzal arrébb, hisz a kisasszonynál van, érzem. Meg hülye sem voltam, de nagyapa ott sem volt. Most vagy össze esküdött ellenem a családom vagy megint buliba ment. Több buliba volt nyugdíjas létére mint én.
Össze csaptam a kezem majd kiszültem a legrosszabbra.
Mikor megérkeztem, csak zárt ajtókkal találtam szembe magam. Bent meg senkit nem találtam, még Mollyt sem pedig nem szokott nagyon elmenni. Felrohantam a szobámba majd felvettem egy ruhát amiben jobban lehet vitatkozni. Megindultam a birtok felé. Hátulról mentem, okot nem tudtam pontosan megmondani, itt lyukadtam ki. Az istállóban nem volt senki akit keresek. Hirtelen megpillantottam Mollyt.
– Szia Szívi – guggoltam le, mire oda futott hozzám. Agyon dédelgettem, majd arra lettem figyelmes, hogy leveszik a kalapom.
– Aszték – fordultam meg, majd megöleltem a nyakát.
Felnyergeltem, majd a hátáról kémleletem a világot. Molly kiment az udvarra és láttam, hogy a kis család (apa, anya, nagyapa) ott állnak a kerítés mellett és valamit nagyon figyeltek. Arra irányítottam a hátast, majd belehallgattam egy kicsit a beszélgetésükbe.
– Túl lassú – mondta apa.
– Szerintem meg szép eredmény – védte anya.
– Többet is tudna – mondta nagyapa.
Bementem a pályára, majd végig ugrattam az akadályokon az utolsó után meg megálltam a kis család előtt.
– Még mindig a legjobb – mondta papa.
– Hallgatlak titeket – ültem fel a kerítésre.
– Nekem ez kínos. Lányom vagy, közben meg ez az egész birtok a te tulajdonod? Hogy beszéljek meg veled bármit is – mondta apa.
– Telefon elmondod, hogy mit találtál ki. Ennyivel le lehetett volna rendezni nem kellett volna haza jönnöm.
– Nem csak ez az ok amiért haza akartunk csalni – vallotta be anya.
– Hallgatlak – tettem csípőre a kezem.
– Adammal kellene megbeszélned ő az érintett.
– Hol van?
– Most söpörted le a pályáról szóval nem tudom – vontam meg a vállát papa.
– Akkor megkeresem – ültem vissza Asztékra.
– Mennyit beszéltél Soffyval az elmúlt időbe? – kérdezte anya.
– Mióta haza mentem nem beszéltem vele, csak szólt, hogy megérkezett.
– Értem – bólintott.
– Miről maradtam le?
– Majd meglátod – veregette meg a vállam apa.
– Dan – hallottam egy ismerős hangot. – Igaz a hír hogy haza jött Miss méregzsák?
Egy emberként fordultunk a hang felé. Én megpillantottam egy ismerős testmagasságot, de a naptól nem láttam az arcát rendesen, de magam elé tudtam képzelni a szőke barátomat, akinek Londonba kellett volna lennie.
– Milyen jó becenevem van – morogtam.
– Tényleg haza jött? – érkezett meg Adam is, majd átölelte a szőkét.
– Mit nem tudok még? – néztem körbe.
– Augusztusba haza kellene jönnöd pár napra, mert Adamnak megígértük, hogy valóra váltjuk a nővére álmát. Lovas esküvőt akar.
Akkorákat pislogtam, hogy világbajnokságot is simán megnyertem volna. Oké, hogy a családom össze szűri a levet a hátam mögött. Az is rendben volt, hogy a barátnőm össze jött a lovászfiúval, na de esküvő?
– Jó vicc – mondtam majd felnevettem erőltetetten.
– Nem az volt – húzta a száját Soffy.
– Kérlek Zoe a nővérem minden vágya, hogy lóháton lovagoljon az esküvőjén. Családom azzal nyaggat, hogy teljesítsem – könyörgött Adam.
– Sorba – tettem fel a kezem. – Miért indultatok a versenyen?
– Unatkoztunk, meg a Goldenwin név régen szerepelt az sportújságokba – válaszolta apa.
– Mikor jöttetek össze?
– Az nap amikor haza indultam itt kötöttem ki – mondta Soffy.
– Miért kellek én az esküvőre?
– Mert te értesz a lovakhoz a legjobban – mondta anya. – Más kérdés?
– Igen elmentem – szálltam le a lóról, majd bementem az istállóba ott felvettem a táskám majd megindultam az erdő felé.
Reggel nagyon rosszul keltem, Molly kitúrt az ágyamból. Nem is értem miért tanítottam meg létrát mászni. De legalább már mehettem vissza New Yorkba. Minden lerendeztem elvállaltam minden hülyeséget, mert én erről voltam híres.
Összeszedtem azt a kevés cuccom, majd bezártam az ajtót. A kulcsot a helyére tettem, majd megindultam haza, otthon anya várt reggelivel. Egész nap otthon szenvedtem, majd apa kivitt a reptérre. Elbúcsúztam tőlük.
A repülő út eseménytelenül telet. Nem volt semmi, csak aludtam. Mikor megérkeztem New Yorkba megpillantottam egy ismerős arcot.
– Louis – rohantam oda, majd megöleltem.
– Hiányoztál – súgta a fülembe.
– Te is nekem – mondtam miközben elengedtem, majd adtam egy puszit az arcára.
Mivel nem egy kíváncsi szempár figyelt minket ezért kézen fogva indultunk meg a kocsija felé.
Ahogy beültem azonnal magához húzott egy hosszasan csókolt.
– Eltűntél, semmit nem hallottam rólad három napon keresztül, azért válaszolhattál volna az smsre, hogy köszi jól vagyok de hagyjál – mondta sértődötten.
– Tudtad hogy Adam és Soffy együtt vannak? – hagytam figyelmem kívül?
– Mi van?
– Az is tudtad, hogy ez az egész cirkusz azért volt, mert unatkoznak?
– Én nem értek semmit.
– Várj a legjobb most jön. Felcsaptam lovas esküvő tervezőnek.
– MI VAN? – ráncolta a szemöldökét.
Mire haza értünk elmeséltem neki mindent,őŐt is annyira meglepte mint engem. Ezeket az infókat még én sem dolgoztam fel, pedig három napja tudtam.
Fáradt voltam a repülő úttól ezért vettem egy gyors zuhanyt, majd befeküdtem Louis mellé aki a laptopját nyomogatta. Adott a fejemre egy puszit, majd vissza fordult a géphez.
– Egyél sütit utána, majd megbeszéljük – adott oda egyet Grace.
Közelebb húzott magához, majd lassan végig puszilta az arcom, majd megcsókolt lassan és érzékien. Egyre vadabbul csókolt, mire lelöktem az ágyra. Hallottunk egy nyakviolást, majd kinyitottam az ajtót, így Lucy le tudott lépni.
