II. Évad 44. rész 07/26 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Hat napja a nagy bulinak, lebuktak. Hiába szöktek meg csattan rajtuk az ostor. De soha ne hallgassanak az öregebbre, mert az hülye. Nem tud semmit, ugyan semmit nem tud.

Egy kicsit elvonultam. Lucifer jött velem, Whisky meg hátra maradt anyáékkal. Kölyök meg az anyjuk is otthon maradt. Sőt Lucifer sem akartam, hogy jöjjön, magától jött utánam.

Annyira jó a telefon éles hangjára felkelni. Pedig szeretem ezt a számot.

– Nincs kedved haza jönni? – köszönt anyja.

– Minek?

– Postás volt. Hiányolt és azt mondta, hogy elnéz ide később.

– Haha vicces – morogtam fél komás hangon.

– Az – nevetett. – Gyere.

– Jó, ha felébredtem megyek – tettem le a telefont.

Ledobtam a telefont az ágy másik végébe. Lucifer közelebb húztam magamhoz, majd ölelgettem.

– Nem vagyok Louis – mászott ki az ölelésemből.

Morogva közelebb húztam magamhoz a pokrócot. Nem volt kedvem elmenni a bunkeremből. Talán mire Soffy jön, bár az sem biztos. Nincs semmihez kedvem. Itt akartam maradni egyedül. Csak sajnos anya ezt másképp gondolta. 5 percenként hívogatott. Pedig szeretem ezt a dalt, de valahogy most nem akartam hallani.

Megfogtam a pokrócot magamra csavartam, nem volt kedvem átöltözni. Nem mindegy, hogy milyen póló volt rajtam, úgysem mentem ki az utcára. Nagy nehezen lementem a létrán, majd az ajtóban felhúztam egy cipőt. Louis filingre vettem, nem volt rajtam zokni, eléggé furcsa, de 10 perc sétáig jó volt. Lucifer meg a vállamon utazott.

Ahogy kiértünk az erődből elkezdett ömleni az eső. Lucifer azonnal megindult. Én is szedtem a lábaim. A pokróc valamennyire felfogta a vizet. Így nem csöpögött annyira a víz a fejemből.

– Elegem van – vágtam be az ajtót a lehető leghangosabban.

– Azért a tokjából ne szakítsd ki – fő, hogy érdekli apát, mi van velem.

Kiléptem a cipőmből amiben már kacsa úsztató volt. Lehet, hogy felért egy kisebb tengerrel is. Meglocsoltam az ajtó melletti növényeket azzal a vízzel amit a cipőmből szereztem. Lucifer is szét ázott, felére csökkent a mérete, mint egy kismadár.

Felfelé ment csöpögött belőlünk a víz. De nem is az a durva hanem, hogy 3 vagy max 4 perc alatt szarrá áztunk. Anya örülhet nekünk, ahogy felértem szobámba keseregtem egy törölközőt, majd Lucifert szárazra töröltem, szegény vacogott, vagy valami hasonlott csinált. Ahogy viszonylag megszárad a tollait kezdte rendezni.

Fürdőbe megengedtem a csapot, majd megpróbáltam magamról lehámozni a pólót. Ilyenkor áldtam magam, hogy nem öltöztem fel. A melltartót nem tudtam, hogy vettem volna le.

Ahogy a kád megtelt a forró vízzel öntöttem bele habfürdőt. Szinte ki folyt a sok hab a kádszélén, bele ereszkedtem a meleg vízbe. A hideg zuhany után igazi megváltás volt, nyakig bele merültem a kádba és élveztem ahogy átjárt a meleg. Élveztem ahogy a forróság bizsergeti a bőröm, élveztem az egyedül létett meg a meleget. Közben a többiekre gondoltam.

Louisról annyit tudtam, hogy a családjával volt, mindenki más is. Leila visszament Londonba, hogy beszerezzen mindent az apróságnak, Niall is vele volt. Együtt mennek romantikus pelenka vásárlásra, majd pelust cserére. Soffy az utolsó napjait húzza le állatorvos asszisztens ként, ezen a nyáron, jövőre újra mehet. Amy meg Grace Londonba voltak. Reméltem a házat nem szedték szét. Bár mondjuk hamarabb én mint ők. Harry haza ment, mivel az anyukájának valahogy most volt az esküvője. Zayn csak a családjával akart lenni, meg a testvérei is hiányolták. Liam haza látogatott a szülőföldjére. 

Egy jó órája bent ázhattam a vízben, mire nagy nehezen kimásztam a kádból, majd leengedtem a vizet. Ahogy közeledtem a szobám felé egyre álmosabb lettem. Úgy ahogy voltam törölközőstől bedőltem az ágyba. Amint vízszintesbe voltam már képszakadás történt, a boldog tudatlanság. Álmok csodás világába kerültem. Legszívesebben örökre itt maradnék, csak hát itt nincsenek az őrült barátaim.

– Zoe – kiabálta apa és ezzel megzavarta a békés álmomat.

– Mi az?

– Csengettek, nyisd ki az ajtót.

– De te ott vagy,

– Én nem érek rá, megy a meccs. Anyád meg nem hagyhatja ott a kaját.

Miközben morogva magamra csavartam a törölközőt. Lehordtam mindennek az illetőt. Ahogy a lépcsőn lépkedtem, majdnem megcsúsztam a pocsolyán, amit még én hagytam nem is olyan rég.

– Remélem a postás, pont mint négy napja. Mániája, hogy akkor jön, ha én alig vagyok felöltözve – morogtam.

Kinyitottam az ajtót. Mögötte nem volt senki. Már éppen be akartam csukni amikor hirtelen lepillantottam. Ezt is Whiskynek köszönhetem aki hozzám dörgölődve ment be. A lábtörlőn egy vázában egy csokor rózsa pihent. Nem közönséges rózsa. Közepe hófehér míg a széle mélybordó. Felemeltem a csokrot, majd kiesett belőle egy lapocska.
Lehajoltam értem, majd megnéztem mit rejt a fedő lap. "Hamarosan találkozunk" Csak ennyi állt, se név se semmi, de nem is kellett. Kézírásból azonnal tudtam, hogy ki küldte nekem a rózsát. Pontosan ugyan ilyen rózsát kaptam tőle az első randinkon. Még mindig meg volt valahol, mert megszárítottam. Ha hiányzott csak elővettem és nézegettem, és újra éltem az együtt töltött perceket.

Megfogtam a vázát, majd vissza állítottam bele a csokrot. Felvittem a szobámba. Ahogy elhelyeztem ideiglenes helyén nem kellett sok és megtelt a szoba rózsa illattal.

Felvettem egy egyszerű ruhát – ami farmer rövidnadrág és hasonló kék ujjatlan póló volt –, majd vissza mentem a fürdőbe, majd megszárítottam a hajam. Tükörből rálátni az ajtóra. De én nem foglalkoztam vele. Ki jönne be rajta? Anya vagy apa megkérdezni, hogy ki volt kint. Más senki.

Halkan dúdolgattam még a szemem is becsuktam. Koncentráltam a dalra.

– Mondhatom szép – mondta egy ismerős hanga hátam mögül.

Mire kinyitottam a szemem a mögöttem lévő, már befogta.

– Na ki vagyok? – változtatta el a hangját.

Letettem a hajszárítót, majd ki kecmeregtem a karjai közöl. Utána meg bele vetettem magam.

Hosszasan és lágyon csókolt. Tele élettel és vággyal. Az édes és butító ajkaival nem lehetett beérni. Ahogy ajkaink elváltak, az ölelő karjai közé bújtam, védelmet keresve nála.

– Hiányoztál – suttogta a fülembe.

– Nekem is – motyogtam a nyakába.

– Hogyan kerültél fel ide? – kérdeztem ahogy elengedtem.

– Beszéltem Peggievel. Azért csábított haza ma reggel – ismertette velem a tervet.

Szóltam anyának, hogy elmentünk, volt egy eldugott part, csak kevesen jártak oda. Leültem, és Louis az ölembe hajtotta a fejét.

Egész távolléte alatt beszélgettünk. Még is szinte mindent újra elmondtuk egymásnak ugyan azt, de más személyesen. Míg beszélgettünk végig a hajam piszkálta.

Ahogy egy csapat kiskölyök szaladgált, mi úgy mentünk arrébb. Egészen az erdőben kötöttünk ki. Vissza mentünk a kis házhoz, majd ott folytattuk a beszélgetést.

Megtudtam, hogy a húgai hiányoltak és ragaszkodtak ahhoz, hogy legközelebb a kis Horant is vigye.

Nem maradtunk sokáig. Két okból: Louis és engem is hívogattak, hogy menjünk haza.

Mikor kiléptem megcsapott a hideg. Louis átölelt, majd így mentünk vissza. Az erdőben nem volt annyira hideg. A fák valamennyire felfogták a szelet, ahogy kiértünk, mind a kettőnk megborzongott, majd gyorsabban szedtük a lábunkat.

Ahogy vissza értünk. Anya elkészített a vacsorát. Még sütött is sütit hozzá.

– Mi ez? – kérdeztem miközben megböktem villával.

– Háromszoros élvezet – tette elénk a csokis emeletem habos süteményt.

Louissal össze néztünk, majd pontosan egyszerre mosolyodtunk el.

– Kezdek aggódni értetek.

– Miért? – néztem értetlenül rá.

– Hagyjuk – legyintett.

Elfogyasztottuk a habos sütit, majd visszamásztunk a szobámba. Louis volt az első aki elment zuhanyozni. Közben én megetettem az apró népséget. Mire Louis kijött addigra én végeztem is. Én nem töltöttem sok időt a víz alatt. Minél hamarabb vissza akartam menni a szobába, ahol addigra Louis megágyazott.

Oda másztam hozzá, majd letámadtam az ajkait. Fordított a helyzetünkön. Már fölém tornyosult.

– Akarlak – suttogtam a fülébe. A nyakláncánál fogva húztam el egy csókra. Az a nyaklánc aminek a párja az én nyakamon lógott, amit még titokban tett fel. A csókra mely a válaszát takarta. Azonnal rá jöttem, hogy ő is ugyan így gondolkodott.