.:: Amy szemszöge ::.
Reggel amikor felkeltem akkor vettem észre, hogy este annyira fáradt voltam, hogy nem öltöztem át, de az alattam fekvő is lusta volt hozzá.
– Jó reggel édesem – suttogta az imádni való hangján.
– Neked is – könyököltem fel, majd adtam egy lágy csókot az ajkára. – Mi a mai programotok?
– Reggeli után megyünk egy interjúra, majd esténk meg szabad, mert holnap lesz a koncert.
– Hánykor lesz az interjú?
– 11 körül, de majd ha Richard és Zoe kiabál akkor elég elkezdeni készülődnünk.
– Szerinted miért vitatkoznak folyton?
– Szerintem még ők sem tudják, de kérdezd meg Zoetól.
– Miért pont Ztől?
– Mert Richard nem bírja a csajainkat így ha teheti kerül titeket.
– Milyen kedves.
– Ez van, mást nem tehetünk. Köt a szerződés. Még egy évig ő boldogít minket.
– Egy évig el kell viselni a diktatúrát?
– Nem, mellékesen csak akkor ilyen ha itt vagytok. Múltkor amikor elmentetek, együtt ittunk.
– Richard ivott és nem vizet? – szaladt fel a szemöldököm.
– Pontosan, változnak az idők, bár szerintem csak azért ívott, mert nem voltatok ott.
– Pontosan, változnak az idők, bár szerintem csak azért ívott, mert nem voltatok ott.
– Szerintem tuti – keltem fel. – Te Liam mióta van nekünk egy kutyánk? – kérdeztem.
– Mink van? – ült fel ő is.
Az ágynál ott ült és figyelt minket egy kiskutya. Nem volt olyan kicsi, de a póráz meg a nyakörv rajta volt. A következő gondot az okozta, hogy be volt zárva az ajtó. De akkor hogy jutott be? Vagy megint balfaszok voltunk és nem zártuk be?
– Hát te ki vagy? – kérdeztem miközben meg emeltem a két mellső lábánál fogva. Akart adni nekem egy puszit, éppen, hogy nem csókolt képen.
– Hát te ki vagy? – kérdeztem miközben meg emeltem a két mellső lábánál fogva. Akart adni nekem egy puszit, éppen, hogy nem csókolt képen.
– Szállj le a csajomról – szólalt meg mögöttem Liam.
– Ne legyél féltékeny egy kutyára – mondtam nevetve.
– Majd ha nem csókolgat akkor nem leszek – kelt fel, majd megindult a fürdő felé.
Ott hagytam a vendégünket, majd én is követtem az uram. Miközben zuhanyzott én megmostam a fogam, majd váltottam a tusolásba.
Kiléptem a zuhany alól, majd megindultam be a szobába Liammel magam mögött.
– Kurva életbe – káromkodott, mikor meglátta a szobát. Gyorsan ott akartam lenni, de seggre estem. De ebből a szögből sokkal jobban láttam mindent.
Az ágy szét volt túrva, a ruháink szét voltak szórva. Az egyik asztalnak hiányzott a lába. Fel volt borítva az éjjeli szekrény. Egy párna szét volt rágva.
– Ha megtalálom saját kezűleg fogom kiherélni és utána te jössz – mondta egy ideges hang az ajtó másik oldaláról.
– Nem tehetek arról, hogy a legkisebb lyukon kiszökik – védekezett egy férfi.
– Ne tetesd a hülyét, mert vagy ezerszer elmondtam, hogy annyira tökkel ütött mint te.
– Miért hozzám hasonlítod?
– Mert te kedvenced nem az enyém.
– Persze kenj rám mindent, igazán megnevelhetted volna és le a gond.

– Azonnal ide jössz – sziszegte a fogai között, mire a bűnöző fölét farkát behúzva ment oda Zoe lábához. Louis megfogta a pórázát, mire mintha kicserélték volna újra kapott élet kedved.
– Nektek mióta is van kutyátok? – kérdezte Liam miközben elhessegetett egy tollpihét az orra elől.
– Még Susan esküvőjén születtek meg.
– Ez Molly kölyke? – csodálkoztam.
– Igen – sóhajtotta Z.
– Egy cseppet sem hasonlít az anyjára.
– Nem csinált volna semmit, ha... – fordult oda Louis felé, csak addigra ő már kámforrá vált – Nem engedi ki – fordult meg és követte az ura nyomdokait és eltűnt.
– Nem lennék Louis helyében – mondta Liam, miközben becsukta az ajtót.
– Én meg a mi helyünkbe. Ki fogja ezt feltakarítani?
– Majd a takarítónő, megmondjuk, hogy valami állat beszabadult.
– Szerinted elhiszi?
– Kénytelen lesz – vonta meg a vállát, majd tárcsázta a takarítónő számát.
Mivel a mi szobánk takarítás alatt áll ezért a lakosztály nappali részébe kértük a reggelinket. Mivel a civakodó pár mindenkit felkeltett így együtt fogyasztottuk el a reggelit Tv nézés közben.
– Jó az én hibám, csak hagyjuk már – érkezett meg a kedvenc párunk.
– Köszönöm – mondta, majd levágta magát az egyik fotelbe, mire Louis a tőle lehető legmesszebbre.
– Ha nem lennétek unalmasak lennének a napjaink. Meg persze békések – mondta Harry, mire mindkettőtől kapott egy gyilkos pillantást.
Felnevettünk Harry viccén, majd jött a következő isten csapás. Leo és az édes hangja. Fizikai képtelenség, hogy egy ilyen kicsi gyerek ennyit kiabáljon. Leila bevitte a szobájukba és próbálta elhallgattatni. 10 perc folyamatos sírás után végre beállt a csend és nyugalom. Utálom, hogy elkiabálom a dolgokat.
– ZOE! – jött be Richard.
– Igen? – kérdezte normális hangerővel.
– Kedves nézőink élő közvetítésből jelentkezünk az idei Horse-Races díjugrató verseny elődöntőjéről – kezdett bele az egyik riporter a szövegébe.
– Izgalmas verseny elé nézünk, mert ebben az évben a Golden... mai várható időjárás – kapcsolta át a tévét Harry.
– Kapcsold vissza – ugrott a távirányítóért egyszerre Richard és Zoe. Közben engem Zoe tarkón vágott, mire én Harryhez vágtam egy párnát. Én kaptam azért amit ő csinált, fő a demokrácia.
– Több éves kihagyás után végre újra megmutatja magát Hillside leghíresebb tenyészete. A zsoké Adam McQueen. Lova meg Diablo – mondta a riporter, majd hirtelen elhalkult minden és valami béna zene kezdődött el.
– Ez? – csodálkozott Louis.
– Ez? – csodálkozott Louis.
– Pszt – szólt rá egyszerre Z és R.
Míg végig futott a ló meg sem szabadott szólalnunk. Azt csodáltam, hogy levegőt vehetünk. Mikor fel lélegeztünk, hogy végre beszélhetünk, nem engedték, mert meg kellett várni az eredmény hirdetést. Azt hittem, hogy ott fogunk meghalni az unalomtól.
Míg végig futott a ló meg sem szabadott szólalnunk. Azt csodáltam, hogy levegőt vehetünk. Mikor fel lélegeztünk, hogy végre beszélhetünk, nem engedték, mert meg kellett várni az eredmény hirdetést. Azt hittem, hogy ott fogunk meghalni az unalomtól.
– A nyertes Diablo és zsokéja Adam McQueen.
– Ez felháborító – szólalt meg Zoe.
– Mit képzelnek magukról – folytatta Richard.
– Kérdezhetek valamit – tettem fel a kezem.
– Igen?
– Nem hogy jó, hogy nyertek?
– Nem, mert nem tudtam róla – mondta Zoe.
– Ki érti? – nézett körbe Leila.
– Szerintem senki – szólalt fel Grace.
– Mindegy, de fiúk interjúra kell menni – csapta össze a kezét Richard.
Fiúk elmentek én meg azonnal a gép elé vágtam magam. Lehető legtöbb oldalon voltam egyszerre fent.
– Mit csinálsz? – jött be Grace.
– Nyomozok.
– Miután?
– Zoe, meg a kis titka.
– Sok szerencsét egy félélet kell, hogy megértsd ami a fejében játszódik – veregette meg a vállam, majd kiment. Visszafordultam a géphez és bele vetettem magam a a betűk világába.
Nem tudtam hány órája keresgéltem, de sok mindent találtam, sőt szűkítettem a kört, hogy mi igaz és mi nem.
– Mit csinálsz cica? – búgta egy mély hang a fülembe.
– Nyomozok – fordultam felé.
– Miután?
– Louis asszonya után.
– Mire jutottál?
– 16 évesen megkapta a bírtok teljes tulajdon jogát. Akkor hagyta abba a díjugratást, és tűnt el a Goldenwin lovas tanya a térképről. Mostaniról meg annyit írnak, hogy valami gikszer van, mert a tulajdonossal nem lett aláíratva a versenyszerződés.
– Szóval akkor meg van miért ideges, de nem értem Richard miért zavarja.
– Mert Richard és Zoe nagyapja testvérek és közösen örökölték a lovas tanyát, de mivel Richardnak nem lehet gyereke ezért mindent Zoe nevére írattak.
– Hány órát ültél a gép előtt?
– Sokat – kerültem ki, majd megindultam Louisék szobája felé.
Résnyire nyitva volt az ajtó. Így láttam és hallottam mindent.
– Nem érdekel apa, hogy mit találtál ki. Nekem van csak beleszólási jogom. Nélkülem semmilyen döntést nem hozhattok – mondta elég mérgesen Zoe.
– Nyugi – lépett mögé Louis majd az oldalát simította, meg a nyakára adott csókot.
Viszonylag be jött a terve, mert normális hangon meg tudták beszélni.
– Elegem van – dobta el a telefont.
– Figyelj. Zárj ki mindent a fejedből. Felejtsd el, hogy mit hagytál magad mögött.
– Nem olyan könnyű. Tudod milyen nehéz, ha a saját apád hátba szűr.
– Majd én segítek – mondta Louis.

– Meglógtam.
– Liam? – kiáltottam el magam.
– Fürdő – jött a válasz.
– Csak ne csinálj semmi hülyeséget – mondtam a madárnak, majd bementem Liamhez.
– Bírtál beszélni vele?
– Nem, mert tiszta ideg.
– Majd holnap.
– Az lesz.
– Már most szólok. Reggel megyünk a partra úgy készülj – adott a fejemre egy puszit, majd kiment. – Mit keres itt Lucifer?
– Nem tudom – vontam meg a vállam, csak ő nem látta.
– Nem tudom – vontam meg a vállam, csak ő nem látta.
Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogam, majd a hajam kiengedtem. Kontaktlencsét kivettem a szememből, majd kikerülve a bőröndöket befeküdtem az ágyba. Ahogy besüpped alattam a takaró Liam úgy ölelt magához.
– Jó éjt – suttogta a fülembe.
– Jó éjt – motyogtam a mellkasába.
– Jó éjt – mondta a vendünk is. Legalább illedelmes.