.:: Louis Szemszöge ::.
Amikor magamhoz tértem a kábulatból az ágy közepén feküdtem szétterülve. Kezemmel Zoet kerestem, de sehol nem találtam. Magamra húztam a takarót, folytatni akartam az álmom. Ilyen nyugodt éjszakám még nem volt.
Az a szándékom, hogy visszaalszok megdőlt, amikor egy fénysugár nem hagyta békén a szemem. Arra pillantottam és láttam, hogy Zoe az ablakba ül és olvas.
– Jó reggelt – fordult felém.
– Honnan tudtad, hogy fent vagyok?
– Lucky – mutatott a földön fekvőre, aki folyamatosan csóválta a farkát.
– Nem jössz ide? – paskoltam meg az ágyat. – Hiányzol.
Lefeküdt, adtam egy puszit a csupasz hasára, majd ráfeküdtem. Közben meg a combját simogattam.
– Olvasni fogsz? – kérdeztem tőle miközben apró köröket rajzoltam a térdére.
– Beszélgethetünk is.
– Megvárom még a fejezet végére érsz – helyeztem magam kényelembe.
– Köszönöm – túrt bele a hajamba.
Szerintem bealudtam, mert arra ébredtem, hogy Zoe csavargatja a hajam. Nyújtózkodtam, majd átöleltem a lábát.
– Ébren vagy?
– Nem értem miért szeretik piszkálni mindig a hajam?
– Miért ki piszkálta?
– Anya meg El is a húgaim, hiába mondtam nekik, hogy hagyják abba, ők folytatták – motyogtam a hasába. Sajnálatomra abba hagyta a hajam csavargatását. – Nem azért mondtam, hogy abba hagyj – ültem fel, majd magamhoz öleltem.
– Azt mondtad, hogy zavar.
– Igen, mivel ők meghúzták – ásítottam. – Hány óra?
– Három, kávét, reggelit? – kérdezte, mire csak megráztam a fejem.
– Én nem vagyok éhes, de ha te, akkor rá szánom magam, hogy felkeljek.
– Én már bejártam a fél város, meg a többiekkel is beszéltem. Vagy is Harryval nem, mert még délben aludt, és nem akartam felkelteni.
– Mikor keltél?
– Kilenc, mindig felkelek akkor, meg Lucky is felszokott verni, ha beragad az ajtaja. Felkeltem, utána meg Amyvel beszéltem, aki mondta, hogy reggel a kanapén találta meg Liamet. Felkeltette, majd befeküdt az ágyukba. Mivel mind a ketten aludtatok mi elmentünk várost nézni.
– Nem látod eléget? – böktem meg az orrommal.
– Nem, mindig itthon ülök és várom, hogy haza gyere.
– Mindig is meg akartam kérdezni, mi a véleményed róla.
– Miről? – ráncolta a szemöldökét.
– Arról, hogy összeköltözzünk, elvégre vagy itt vagyunk, vagy nálam.
– Egy feltétellel, te pakolsz ide – emelte fel a mutató ujját.
– Miért pont én?

– Azért remélem ez nem fog megtörténni.
– Én is, még a földszint nincs kész, meg a kerttel is kellene kezdeni valamit.
– Jobb ha nem is tudom.
– Egyszer majd csak kész lesz.
– Mit csinálunk ma?
– Semmit.
– Azért csinálhatnánk valamit.
Felültem, majd bele húztam az ölembe. Meg akartam csókolni, de elfordította a fejét, így csak egy puszit adtam az arcára.
– Moss fogat.
Morogva felkeltem, majd elmentem, hogy megmossam a fogam. Visszamentem hozzá, éppen Luckyt csukta ki a szobából. Mögé mentem, majd oda húztam az ágyhoz. Leültem, majd újra az ölembe húzta.
– Most már nem vagy fáradt? – ölelte át a nyakam.
– Ilyenkor, soha – csókoltam meg végre.