II. Évad 74. rész 10/01 L

.:: Grace szemszöge ::.

Szörnyen fájt a fejem mikor felébredtem. De nem a fejfájás zavart hanem, hogy nem tudtam hol voltam. Emlékszek arra, hogy nem rég volt a ballagásom a középiskolából, hogy anya megengedte a jó érettségim miatt, hogy rúdtancoljak, de hogy kerültem kórházba?

– Grace – szólalt mellettem egy ismerős rekedt hang.

Oda fordítottam a fejem, majd mikor láttam, hogy ki is ült mellettem hatalmasat sikkantottam.

– Harry Styles!

Ahogy sikítottam több embert is bevonzottam a kórterembe. Közöttük volt három nővér akik azonnal lefogtak és be akartak valamit adni nekem. Meg az ONE DIRECTION hiányzó tagjai, ami még szemet szúrt az az volt, hogy 5 idegen lány állt a fiúk mellett és Niall kezében egy gyerek volt. Mögöttük meg a bátyám és anyám figyelt.

– Mi történt? – kérdezte Louis.

– Menjenek ki – zavarta ki őket a nővér.

Egy lány aki eddig Louis mellett állt oda jött Harryhez, majd rá tette a kezét a vállára. 

– Gyere – szorította meg a vállát.

Vegye le a kezét a jövendőbeli férjemről – morogtam magamba.

Harry oda fordult felém, majd követte kifelé. Pillantása szomorú volt, de nem tudtam, hogy miért. Többiek is vele mentek. De egy vörös haja lány bent maradt.

– Kérem menjen ki – mondta neki a nővér.

– Csak valamit mondani szeretnénk.

– Gyorsan – mondta, majd az infúziónak szentelte figyelmét.

– Ki vagy? – kérdeztem tőle.

– Mit csináltál tegnap?

– Az első rúdtánc órám voltam. De ki vagy?

– Egy nagyon jó barátod – mondta, majd kiment.

Láttam az ajtón mielőtt becsukódott mögötte, kisablakon hogy átvette Nialltól a gyereket, majd oda bújt hozzá. Valamiről nagyon lemaradtam.
Bejött egy orvos, majd bele világított a szemembe.

– Hol vagyok?

– Kórházba.

– Kik vannak kint?

– Egy hónapja minden nap bejönnek a barátai.

– Miért nem emlékszek rájuk?

– Mert amnéziája van.

– De ennyire?

– Előfordul, hogy kb két év kiesik.

– És mi történt abba a két évben amire nem emlékszek?

– Majd a vizsgálatok segítenek, hogy vissza kapja az emlékeit. Szeretne beszélni a szüleivel?

– Igen.

– Akkor beengedem őket.

Anya meg a bátyám bejöttek, majd leültem a székekre amik az ágyam mellett voltak.

– Hogy van kincsem? – simította ki anya a hajam az arcomból.

– Rosszul nem értek semmit. Nem tudom, hogy kik vannak kint, vagy hogy mi történt ez velem. Nem értek semmit. Nem tudtam hogy felejthettem el több mint két évet, lehetetlen ilyen csak a filmekben volt. Hirtelen ki nyílt az ajtó, majd a férj lopó jelent meg rajta.

– Matt ki tudnál jönni pár perce? – kérdezte, mire a bátyám bólintott, majd kiment a kórteremből.

– Csak mond meg, hogy ki ez a lány? – kértem anyát.

– Zoe, de miért érdekel, hogy ki. Azt mondtad nem akarsz velük még beszélni.

– Nem Harryra tette a kezét.

– Nem sokat változtál – sóhajtott, majd adott a homlokomra egy puszit.

Ahogy felemelkedett anya láttam, hogy Matt lépett be a kórterembe. Oda lépett hozzám, majd óvatosan megölelt.

– Tudod nagyon megijesztettél – szorította meg a kezem.

– Az lenne a jó ha tudnám, hogy mivel.

– Majd vissza jönnek az emlékeid – simogatta meg anya a hajam. Olyan mintha régen látott volna és nem tudna betelni a látványomból. Nem tudtam mit csináltam az a két év alatt, de volt egy olyan sejtésen, hogy nem voltak szép dolgok.