II. Évad 72 rész 09/02 D

.:: Zoe szemszöge ::.

Szemebe sütött a nap, ezért eltakartam a kezemmel. Próbáltam vissza aludni, de sehogy sem ment. Louis végig csókolta az ujjperceim, mire elvettem a szemem elől és szemeibe néztem az álmos pillantással.

– Jó reggelt.

– Neked is hősszerelmes – mosolyodtam el.

Megforgatta a szemét, majd közelebb húzott magához, mire a fejem a mellkasára tettem.

– Tudod milyen jól nézel ki kócosan meg meztelenül – suttogta Louis a fülembe.

Felmutattam neki a középső ujjam, majd elfordultam, hogy tudjak aludni.

– Nem, te kapod be – mondta mosolyogva, mire összeráncolta a szemöldököm.

Magam elé fogtam a takarót, majd megindulta a fürdő felé.
– Várj, Zoe nem úgy gondoltam – szólt utánam, de én gyorsan bevágtam az ajtót.
Vettem egy gyors zuhanyt, majd magamra csavartam a törölközött és úgy mentem ki. Kerestem magamnak ruhát, majd nem foglalkozva Louissal vissza mentem és felöltöztem. Felkötöttem a hajam majd lementem a konyhába.

– Jó reggelt – köszöntem Jaynak és a lányoknak.

– Neked is – mosolyogtak.

Louis battyogott lefelé, majd leült mellém. Mikor át akart ölelni kicsit megrúgtam a lábszárát.

– Baj van a paradicsomba? – kérdezte Charlotte.

– Igen – sóhajtott fel Louis, majd teljes figyelmét a reggelijének akarta szentelni. Csak akarta.

– Mit csináltál már megint? – kérdezte tőle Jay.

– Nagy volt a szája – válaszoltam helyette.

A reggeli további része csendben telt. Segítettem elpakolni Jaynak, majd a lányok elköszöntek, mert kezdődik nekik az iskola. Éppen indultam felfelé, mikor meghallottam Jay és Louis hangját

– Mit csináltál szerencsétlen? – kérdezte ki anyja a fiát.

– Semmit.

– Ajánlom, hogy vágódj fel és kérjél tőle bocsánatot.

Vissza mentem a szobájába, majd lefeküdtem az ágyra és a telefonommal szórakoztam, mát több napja próbáltam kijátszani az egyik pályát. Lassan nyílt ki az ajtó, majd Louis dugta le rajta a fejét. Leült az ágyamra, majd békejobbként oda nyújtott egy csoki kelyhet.

– Sajnálom – mondta kiskutya szemekkel.

Elvettem a kelyhet, majd adtam az arcára egy puszit.
– Még mindig haragszok – suttogtam a fülébe.

– Tudom, és sajnálom nem gondolkoztam.

– Farkaddal gondolkoztál.

– Igen – hajtotta le a fejét.

Megettem a csoki kelyhet, majd az asztalra tettem.

– Feküdj le – mondtam Louisnak mire megcsillant a szeme. – Nem az amire gondolsz.

Felhúztam a pólóját, majd elővettem a krémet és belemasszíroztam a sérüléseibe. Mikor végeztem megindultam kifelé.

– Mennyire haragszol rám? – szólt utánam.

– Tízes skálán.

– Igen.

– Nyolc.

Lementem a nappaliba, majd bekapcsoltam a tévét. Lucky ott várt, hogy valaki végre észre vegye. Tegnap jó volt neki, mert lányok folyamatosan vele voltak elfoglalva. Meg persze Lucifer is körbe dédelgették. Belemászott az ölembe, majd onnan figyelte a színes képernyőt. Semmi értelmes nem ment a Tvben, de jobb mint a semmi. Louis kukucskált be a nappaliba, majd lassan bejött.

– Mondtam már, hogy nagyon sajnálom? – nézett rám hatalmas szemekkel.

– Igen – fordultam felé.

– Leülhetek?

– Igen.

Leült mellél. Én a tévét néztem ő meg rám meresztette hatalmas szemeit.

– Leütlek Tomlinson – morogtam.

– De te... – kezdett bele a védőbeszédébe.

– Ha azt mered mondani, hogy én vagyok a hibás, akkor én kimegyek az ajtón, de vissza nem jövök.

– Te... semmi – legyintett.

– Ügyes fiú – adtam a neki egy puszit.

Elkezdte rebegtetni a szempilláit, mire inkább próbáltam nem rá figyelni.

– Tényleg sajnálom – tette rá a kezét a combomra.

Felé fordultam és megadtam magam. Rádőltem a mellkasára, mire belecsókolt a hajamba, majd belefúrta az orrát.

– Mindent sajnálok csibém – puszilt bele a hajamba.