.:: Louis Szemszöge ::.
Nem tudtam hány óra lehetett, mert sötét volt mindenhol, de nem is érdekelt. Zoe itt feküdt mellettem, csak csodáltam.
Ahogy a párnára omlott a haja, meg a csupasz válla kandikál ki paplan alól.
– Szia – hallottam egy dallamos hangot.
– Szia – hajoltam le, majd magamra húztam és hosszasan megcsókoltam. – Már hiányzott ez – öleltem magamhoz.
Ráfeküdt a mellkasomra, mire elkezdtem simogatni a haját.
– Haza jössz velem? – pusziltam meg a fejét.
– Igen – adott egy csókot mellkasomra, nagy nehezen felkeltünk, majd elmentem készülődni.
– Kész vagy? – kérdeztem, mire bólintott.
A kezem nyújtottam neki, majd így mentünk az esküvő helyszínére. Ahogy oda értünk az apja meg Edward azonnal ott termet előtte.
– Ha megbocsátotok – kerülte ki őket, én meg szorosan tartottam a kezét.
Leültünk az asztalhoz, mire Soffy és Adam ültek le mellénk.
– Hogy vagy? – kérdezi Soffy.
– Jól köszi – mondta Zoe, mire magamhoz húztam és adtam az arcára egy puszit.
Zoe Soffyval beszélgetett arról, hogy mikor jön majd vissza Londonba. Én meg szememmel tartottam a családját.
Az esküvő valami csodálatos volt, után meg a fotózás jött. Zoe meg Adam tényleg kitette a lelkét, hogy minden úgy sikerüljön ahogy akarták.
Vissza mentünk a kiinduló helyhez. Ami a lovas tanya hatalmas füves területe volt. Itt voltak felállítva sátrak és tele voltak fehér rózsa füzérekkel.
– Hogy vagy? – ült le Peggie, Z mellé.
– Ki oldalán állsz? – kérdezte.
– Egyiken sem, mert mind a kettőt hülyeségnek tartom. Semmin acsarkodtok, mind a hárman.
– Semmin? – emelte fel a szemöldökét Zoe.
Megszorítottam a combját, mire megnyugodott.
– Igen, de ez csak az én véleményem. Amúgy meg tudom milyen érzés, de most nem ez miatt jöttem, hanem valamit szeretnék neked adni. Úgy volt, hogy utolsó nap amikor vissza mész átadjuk, de van egy olyan erős érzetem, hogy amint vége lesz mész. Szóval boldog szülinapot – nyújtott át neki egy kis dobot.
– Köszönöm – ölelte meg Zoe az anyját.
A kis dobozkában egy kocsi kulcs volt. Mikor Z meglátta azonnal megölelte az anyját. A semmiből ott termet Denis. Azt hittem, hogy megszabadultam tőle, de tévedtem.
– Hölgyem? – kérte fel Zoet egy táncra.
Rám pillantott, mire én bólintottam. Azonnal fel állt, majd megszorította a vállam és megfogta Denis kezét.
– Különben ő mit keres itt? – kérdeztem Peggiet.
– Adam bátya – vonta meg a vállát, majd elment.
Figyeltem ahogy Z és Denis elfoglalták a parkettet. Zenészek is őket figyelték, azonnal magukra vonták a figyeltem.
Valaki erősen megragadta a ruhám nyakát, majd elkezdett hátra felé húzni. Senki nem figyelt minket, így könnyen be tudott rángatni az egyik boxba.
– Figyelj szépfiú. Egyszer elmondom mit akarok. Leszállsz a húgomról örökre. Most oda mész és megmondod neki, hogy már nem szereted és elhúzol a francba – szorított neki a falnak Edward.
– Soha – mondtam határozottan, s próbáltam kiszabadulni a szorításából.
– Mit mondtál? – vágott bele a hasamba.
Belevágott még egyet a gyomorszájamba, mire hangosan felnyögtem. Ha nem szorított volna neki a falnak akkor össze estem volna. Több ütést mér még az oldalaimra, meg a gyomromra. Amikor felkészültem egy újabb ütésre, behunytam a szemem. Az ütés nem jött, de a kezem kiszabadult a szorításából. Azonnal a hasamhoz kaptam, majd a földre csúsztam. Mikor kinyitottam a szemem Adammal, Zoevel, Denissal és Soffyval találtam szembe magam. Zoe ott térdelt előttem és kétségbe esett arccal figyelt.
– Jól vagyok – nyögtem fájdalmasan.
– Tudsz járni? – kérdezte, miközben a hajába túrt idegesen.
Adam és Denis segített fel állni, majd két oldalról megtámasztottak.
– Vigyétek el a házhoz, én lerendezem Mr. Goldenwint – mondta Zoe ördögi vigyorral.
Soffynak dobta a kulcsot, majd mind a négyen megindult Goldenwin rezidencia felé.
– Piszok szerencsés vagy ugye tudod? – kérdezte Denis.
– Nem, de miért? – néztem felé.
– Táncba az a fontos, hogy mindig tud mi a lépés meg, hogy a pároddal fel vedd a szemkontaktus. Akkor tűnik csak igazán szépnek az egész. Z végig téged figyelt. Ahogy eltűntél azonnal ott hagyott mindent és megindult a keresésedre. Folyamatosan aggódott, sőt Edwardot fejbe vágta egy lapáttal – mondta, mire mosolyognom kellet. – Az elején szét akartalak szedni titeket, mert azt hittem Zoe az igazi, de ahogy néztem az aggódó arcát tudtam, hogy neki, csak te kellesz. Szóval össze ne törd s szívét, mert én is behúzok neked párat – nevetett, de tudtam, hogy komolyan gondolja.
– Régóta ismerem Z-t és tudom, hogy milyen makacs tud lenni, de ez semmi ahhoz képes, hogy mennyire szeret titkolózni. Ez a legnagyobb baja, de emiatt is az apja a hibás, mert neki semmi nem felelt meg amit csinált. Így kénytelen volt titokba, megszokta és ezért nem mond el soha semmit – mondta Adam.
– Kísérteties, hogy ti többet tudtok róla, mint én.
– Csak a megfigyelések miatt – sóhajtott fel Denis. – Sokáig nem értettem miért akar titokban táncolni. Amikor átmentem hozzájuk és az apja lehordta a táncot megérettem. De nem tudja mai napig, szóval ha lehet ez a kis beszélgetés maradjon közöttünk.
– Persze – bólintottunk rá mind a hárman.
Ahogy megérkeztünk Soffy azonnal nyitotta ki az ajtót, majd felvittek Zoe szobájába, ami inkább hasonlított egy vendég szobára. Régebben tele volt képpel, most meg frissen festett falak.
– Szóval a terv – ült le az ágyra Soffy.
– Elmegyek a kis házhoz, elhozom a cuccaitokat – csapta össze kezét Denis.
– Én meg keresem Dant és feltartom – ajánlotta fel magát Soffy.
– Én meg készítem a kocsit – mondta Adam.
Magamra hagytak a kavargó gondolataimmal. Nem hiszem, hogy voltam valaha ilyen esküvőn, de nem is akarok ilyeneken még egyszer részt venni.
– Hogy vagy? – jött be Zoe, valamivel a kezében.
– Szarul – nyögtem fel.
Oda jött az ágyhoz, majd felhúzta a pólómat, mire az arca eltorzult.
– Ennyire?
– Igen, ez hideg lesz és fájni is fog – mondta miközben elővette egy krémet.
Ahogy hozzám ért megugrottam a fájdalomtól, de a hideg jót tett neki. Miközben a krémet masszírozta bele eltűnt a fájdalom.
– Ezt vedd be – adott egy pohár vizet meg egy szem gyógyszert.
Szót fogadtam neki, mire eltűnt a fürdőbe. Pár perc múlva vissza jött, majd leült mellém az ágyra.
– Sajnálom – kezdte el simogatni a hajam.
– Nem te tehetsz róla – ültem fel, mire újra elő jött a fájdalom, ez az arcomon meg is látszott.
– Feküdj vissza – tette a kézét a mellkasomra.
– Majd akkor amikor a barátnőm belátja, hogy nem ő tehet róla.
– Jó igazad van, csak feküdj vissza – tolt vissza az ágyra. A fejemet bele tettem ez ölébe, mire lekezdte a hajam piszkálni.
– Mennyire tudsz utazni? – törte meg a békés csendet.
– Nem tudom, mennyit kellene kibírnom.
– Olyan röpke nyolc órát – ahogy kimondta felnyögtem.
– Nem lehetne kevesebb, nem Londonba mennénk hanem haza.
– Ha beszélsz anyukáddal, akkor nekem az is jó.
– De hogy megyünk?
– Adam jön le Londonba, mert ott fog tanulni. Így neki is jó, mert nem kell vonatozni. Soffynak is, mert neki sem kell. Nekünk meg nem kell megvárni míg lábra állsz.
Kocsiba felhívtam anyát, hogy meglátogatnánk olyan öt óra múlva. Az okot nem mondtam el neki. Elköszöntünk Denistől aki megígérte, hogy fedez minket. Adam meg Soffy ült elől. Z meg én hátul. Mellettem meg Lucky és Lucifer ültek. Fejem Zoe vállra dőlt, mire azonnal elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése