.:: Louis szemszöge ::.
Közeledett a vasútállomást, a vonat lassan siklót be. Néztem a peront hátha látok rajta egy ismerős alakot. Fék csikorgatva megállt a vonat, majd rajtam kívül még egy öreg nő szállt le róla. Nem volt nálam csak egy válltáska, szóval cipekednem nem kellett, de segítettem levenni az öreg nő hatalmas bőröndjeit. Feltettem a fejemre a napszemüveget, majd úgy kémleltem a messzeséget. Zoeval mióta megjött csak pár szót váltottunk akkor is csak arról volt szó, hogy mikor jövök.
Leparkolt egy kocsi és Edward szállt ki belőle. Zoe nem mondta, hogy ő jön értem, szóval nem mozdultam sőt a hátam mutattam neki.
Valaki elkapta a ruhám nyakát, majd behúzott a női mosdóba.
– Mi... – akartam megszólalni, de rá tette a mutató ujját a számra.
– Shhh – mutatott a fejével az egyik ajtóra.
Mind a ketten bementünk, majd hallottam, hogy nyitódott az ajtó.
– Ki elöl menekülünk? – suttogtam a fülébe, majd a fenekére tettem a kezem és ösztönöztem, hogy ugorjon fel az ölelembe.
– Apám és Edward elől menekülök úgy kb. mióta kiszálltam a kocsiba – motyogta a fülembe.
– Egyik sincs itt – morogta Edward. – Tuti, hogy ezt mondta a telefonba... Ne kérdőjelezd meg az embereim, inkább örülj, hogy le tudják hallgatni a telefonját, bár nem használja a GPS meg nincs rajta így kinyomozni nem tudjuk... Tudom, hogy azt mondta Peggie, hogy egy hotelbe van, de szerintem már rég vissza ment... Ki tudja lehet, hogy van egy terve, hogy elvonja a figyelmünket... Nem, megyek haza, majd ott megtudjuk beszélni, hogy mi legyen modern Júliával és Rómeóval – ez volt a végszava, majd megfogta magát és lelépet.
– Júlia miről maradtam el?
– Elég sok mindenről, de útközben mindent elmesélek – adott egy puszit az arcomra, majd leszállt rólam.
Ahogy kiértünk a mosdóból azonnal körül nézett, majd mikor tiszta volt a levegőt hatalmasat sóhajtott.
Megfogtam a kezét, majd közelebb húztam magamhoz. Belemarkoltam a formás fenekébe, mire a lábait össze kulcsolta a derekam körül, majd megcsókoltam. Nyelveink vad táncot jártak és dominanciáért küzdöttek. Derekánál fogva tartottam őt, majd az arcomat simogatta, vagy a hajam markolta.
– Annyira hiányoztál – hajtotta rá a fejét a vállamra.
– Te is nekem – adtam egy puszit a hajába.
Megfogta a kezem, majd elkezdett húzni az erdő felé. Ott két rég látott ismerős vált. Egy ág mellett álltak, hogy én is fel tudjak szállni rájuk.
– Miért a feketét hoztad? – kérdeztem miközben nagy nehezen felmásztam rá.
– Fehér a te szavaiddal élve a menyasszony lova, szóval csillognia villognia kell holnapra.
– Értem. – Menjünk – fordította menet irányba a lovam, valami kézjellel.
Lucifer a semmiből jelent meg és szállt le velem szembe. A zöld lombok közül nagyon jól kirajzolódott az rikító sárga tollai.
– Helló – fordította oldalra a fejét.
– Neked is – ráncoltam a homlokom. – Mennyi mindenről maradtam le?
– Majd mindent elmondok, de most kapaszkodj – mondta, majd mutatott valamit a kezével, mire megindult alatt a paripa.
– Mik ezek a kézjelek? – kérdeztem, mire homlok ráncolva felém néz. – Meg emeled a kisujjad és azonnal indulnak.
– Adam tanított be őket, mert a drága nővére lovas esküvőt akar, de életében kétszer ült lovon. Még te is jobb vagy nála – kacsint rám
Az út alatt elmeséltem neki, hogy milyen volt a filmbemutató, meg a többiekkel mi történt. Amikor beértünk az erdőbe a kis házhoz lepattant a lóról, majd kikötötte az egyik oszlophoz. Meglepett, hogy az enyém beállt a lépcsőhöz.
Be akartam mutatni neki mennyire voltam fasza gyerek és le tudok szállni segítség nélkül is. Átlendítettem a lábam és ahogy előre akartam dőlni, hogy majd leugrottam a pázsitra hátra estem. Nem volt valami felejthetetlen érzés találkozni a terasszal. Fájdalmamba lehunytam a szemem.
– Jól vagy? – halottam egy dallamos hangot, mire kinyitottam az egyik szemem, majd egy aggódó arccal találtam szembe magam.
– Igen – nyögtem fel.
– Biztos? – hajolt közelebb az arcomhoz, mire a haja fátyolként eltakart minket.
Megfogtam az arcát, majd közelebb húztam magamhoz, majd letámadtam az ajkait. A kezére támaszkodott, hogy ne dőljön rám.
– Akarlak – motyogtam az ajkába.
Rátettem a kezem a derekára, majd végig húztam a kezem a combján és bele markoltam a formás valagába. Felültem mire lehúzta rólam a pólót. Én meg szenvedtem az ingével. Kuncogott az ügyetlenségemen, de a ruhát nem akartam leszakítani róla, mert tudtam, hogy ez a kedvence. Engem is mosolyra késztetett az ügyetlenségem, de amikor lekerült róla az utolsó gomb is felálltam, majd magam után húztam. Egy lábon ugrálva húzta le a csizmája cipzárját, közben én a sarkamra lépve szabadítottam meg a cipőmtől. Közben Zoe derekát folyamatosan fogta, vagy éppen a nadrágja övével vacakoltam.
– Minek öltöztél fel ennyire – morogtam a nyakába, majd fogammal meghúztam rajta a bőrt.
– Nem számítottam rá, hogy ennyire kanos vagy – markolt bele a hajamba, majd hátra húzta és nyakamnak esik.
– Ne hagy egyedül sokáig, akkor nem leszek ilyen.
Nagy nehezen le tudtam róla szedni a nadrágot, közben ő az enyémet pillanatok alatt lerántotta.
– Kezdesz kijönni a formádból Tomlinson.
– Akkor a mai napot a gyakorlásnak szánjuk – emeltem fel, mire össze kulcsolta a lábát a derekamon.
– Menjünk be – ahogy kimondta oda léptem az ajtóhoz, majd lenyomtam a kilincset, de zárva volt.
– Zárva – motyogta az ajkaiba.
– A kulcsa a csizmámba van – karmolta a hátam.
Oldalra fordítottam a fejem, majd láttam, hogy a csizmái szét voltak dobálva. Ezzel nem lett volna baj ha nem lett volna tele levéllel minden.
– Maradunk kint – csatoltam ki a melltartóját.
– Tényleg a terasz padlóján feküdtünk össze – tette fel az állát a szegcsontomra.
– Tanuld már meg, hogy veled nem össze fekszek hanem szeretkezek – öleltem magamhoz Zoet.
Megforgatta a szemét, majd felült, és a ruhái után nyúlt.
– Hova mész? – fogtam meg a kezét.
– A teraszon vagyunk, szóval inkább bemennék.
– Jó öltözz fel. Úgy is gyakorolnom kell ruha levételt – kacsintottam rá, majd elfogadtam a kezét és felhúzott.
Felhúztam a boxerem, majd megkerestem a nadrágom, és átdobtam a vállamon, pólót meg a cipőt a kezembe hagytam. Zoe megtalálta a kulcsot, majd fehérneműbe benyitott.
– Amúgy szégyen, hogy mestert legyőzte a tanítványa – nyomtam neki a falnak
– Majd megtanítalak – kacsintott, hatalmas dörrent az ég.
Azonnal megugrott, majd felvette a ruháit bele lépett a csizmájába.
– Négy perc és itt leszek – adott egy csókot, majd kilépet.– Lucky – szóltam mire lesett a feje az asztalról.
Felvettem a földről, majd az ölembe ültettem és úgy simogattam.
Megjelent Zoe az ajtóba, a hajából csöpögött a víz, de a ruhája száraz volt.
– Hogy csináltad?
– Titok – kacsintott.
– Gyere zuhanyozzunk le, mert megfázol.
– Második menet Tomlinson?
– Pontosan Goldenwin – kaptam fel a karjaimba.
Hihi <3
VálaszTörlésEz nagyon jó *.* <3
Gyorsan kövit! <3