III. Évad 17. rész 07/04 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kiöntöttem mind a két kávét, majd leültem a székre. Lucky azonnal felugrott a bal oldalamra. Társaságába kortyolgattam a kávét, és vártam, hogy Louis is megérkezzen. Valami eszméletlenül fontos dolga akadt kora reggel. Mondta, hogy siet és eltűnt, ennek úgy durván már két órája.

– Hát Lucky itt hagyott minket – fordultam felé.

Elfordította a fejét, a hatás kedvéért, még a nyelvét is kidugta. Úgy nézett ki, mint egy idióta. Sőt inkább mint, aki frissen szabadult az elmegyógyintézetből.

– Legalább értelmesen néznél, akkor nem érezném magam hülyének, bár mivel egy kutyával beszélgetek. Hagyjuk, csak ártok magamnak.

– Megjöttem – dobta le a kabátját Louis.

– Jó, hogy jöttél, már hülyét csináltam magamból.

– Te soha – adott egy puszit a homlokomra.

– Hol voltál? – adtam oda neki a kávéját.

– Majd meglátod – mosolygott.

– Jobb ha nem is tudom – hagytam rá.

– Úgy is megtudod – kortyolt bele kávéjába. Betette a mikroba, majd megvárta, hogy felmelegedjen.

– Jöttél volna hamarabb – toltam le.

– Pedig siettem – kortyolt bele a gőzölgő italába.

– Mikor akarsz indulni?

– Nekem mindegy.

– Akkor megiszod, pakolunk, és megyünk.

Megitta, a kávéját, majd felmentünk a szobánkba. Gyorsan összepakoltunk, majd Louis levitte a cuccunkat, majd ki is vitte. Felvettem nadrágomat, majd lefelé menet elkezdtem az ingemet gombolni. Louis megállított az utolsó lépcső fokon, majd kigombolta az ingemet, és újra begombolta.

– Jobban néznél ki nélküle – adott egy puszit az orromra. 

– Azért ha nem baj, ha felöltözök?

– Nem, az csak nekem jár ki, Lucky is jön?

– Igen, nem merem itt hagyni, mert valamit szétszed. 

Bezártam az ajtókat, majd Louisra néztem, aki egy teljesen új kocsinak dőlt és valamit figyelt.

– Ezt meg honnan szerezted? – kezdtem el masszíroznom az orrnyergemet.  

– Vettem – mosolygott.

– Minek?

– Mert az a legújabb model.

– Minden sztárnak van?

– Nem, nekem van először.

– Vezethetem? – pislogtam rá.

– Most, hogy mondjak neked nemet? – kérdezte miközben egy nagyon sóhajtott.

– Sehogy – villantottam rá a csodás mosolyom, és közben még pislogtam is.

– Nem adom – tette zsebre a kulcsot.

– Csak egy kicsit.

– Majd – nyitotta ki az utas felőli oldalt –, remélem nem tesz semmi kárt a kárpitba – bökött Luckyra, aki kényelmesen aludt a hátsó ülésen.

– Fel sem fog kelni.

– Akkor induljunk, és ígérem, majd vezetheted.