.:: Amy szemszöge ::.
– Biztos, hogy haza kell menned? – fogta meg a kezem a reptéren.
– Igen, de már csak négy hónap – öleltem át a nyakát.
– Sehogy nem tudlak rá venni?
– Nem – ráztam meg a fejem.
– Megkérjük kedves utasainkat szálljanak fel a Londonba tartó járatra – szólalt meg egy idegesítő hang.
– Hamarosan találkozunk – adtam egy utolsó csókot neki, majd felszálltam a
gépre.
Ahogy
felértem a gépre nagy nehezen megtaláltam a helyem, bele süppedtem az ülésbe, a
telefonomat átállítottam, majd megkerestem a fülhallgatómat és megkerestem
rajta a zenét.
Ahogy
földet ért a gép kicsatoltam a biztonsági övemet, majd utolsónak szálltam le a
gépről. Odamentem a szalaghoz levettem a bőröndömet és fejemet lógatva
megindultam kifelé. Megláttam Z kocsiját majd kinyitottam a hátsó ajtót
bedobtam a csomagom és beültem előre.
– Indulhatunk! – szólaltam meg.
– Elnézést, de ki maga? – kérdezte egy idegen hang.
Azonnal
odanéztem és egy 60-as éveiben járó öreg tatával találtam szembe magam.
– Sajnálom rossz kocsi – mondtam elvörösödve.
Kivettem
a csomagjaimat majd visszasétáltam a járdára és elém gurult egy kocsi. Kétszer
is meggyőződtem róla, hogy most jó autóba szállok-e be. A csomagjaimat bebasztam
hátra majd én is bevágódtam előre.
– Na meg volt a nagy búcsú? – kérdezte a sofőr.
– Igen – morogtam.
– Meg ne egyél! – emelte föl a kezét, de a kocsi lassan gurult.
A
szívverés egyet kihagyott, ahogy megláttam, hogy mit csinált. Kikerekedett
szemmel nyúltam a kezei után közben kiabáltam vele.
– Te normális vagy? Tedd már vissza a kormányra a kezed! Nézd vezetés közben itt
a helye a kezednek – tettem a kezét a kormányra.
– Remélem nem baj, de be kell menni a bevásárlóközpontba.
– Ne! – vágtam rá miközben még mindig remegtem a sokktól.
Végig
száguldott az utcán, mindent kerülgetett, ami mozgott. Szerintem a hangyákat is
próbálta kikerülni. Valami lassú Trabant kéne neki, nehogy megöljön valakit az
első kanyarban. Megérkeztünk a Tescoba vettünk fejenként egy-egy kocsit majd
bementünk.
– Remélem, ezzel nem akarsz száguldozni.
Nem
mondott rá semmit csak egy csúnya pillantással nyugtázta a nem tetszését.
Körülbelül olyan fejjel nézhetett rám mint aki itt akart hagyni és kidob az
utcára. Elővett egy listát a zsebéből majd ketté tépte. Az egyik felét oda adta
majd áttanulmányoztam. Éppen szóvá akartam tenni, hogy minek neki májva színű
festék, de mire feleszméltem már csak a távolodó alakját láttam. Azért
kellett neki festék, mert szétverte a házat vagy felújítsa. Remélem az utolsó, de
úgyis tudtam, hogy az első. Lehetetlenség itt bármit is megtalálni, utálok
vásárolni és minden egyes perccel jobban utáltam. Ez kemény 3 perc alatt
játszódott le bennem. Több, mint egy óra alatt megszeretem a lista felét plusz
ami nekem kellett. Na jó megtetszett, de csak az édességek miatt. Végig húztam
a pénz tárok előtt a járgányt és megláttam Z-t. Odahúztam mellé a kocsit, majd
kipakoltam azokat a cuccokat amiket Zoe írt fel.
– A többit nem teszed fel? – csodálkozott.
– Nem, külön fizetem.
– Tedd fel őket.
– Nem kell.
– De tedd fel őket.
– Így is a terhedre vagyok.
– Nem vagy a terhemre csak tedd fel most!
– Nem – vágtam rá.
– MOST! – szólt rám
– Nem! – ráztam meg a fejem.
– Szeretnéd, hogy Liam a hírekből tudja meg, hogy vásárolni voltál – bökött egy
csapat lány felé akik folyamatosan közeledtek felén és 1D-s cuccok voltak
rajtuk.
– Utállak! – fordultam el.
Feltettem
a szalagra, mire Zoe gonosz mosolyt ejtett meg felém. Végre mi kerültünk sorra,
Zoe állt a pénztárnál én meg pakolta bele a kocsiba a cuccost. Mire végeztünk a
rajongók ott álltak körülöttünk. Zoe oda jött mellém az ajándék matricával a
kezében, amit az egyik rajongó kezébe nyomott. Megfogtuk mindketten a kocsinkat
és megindultunk kifelé. A rajongók pedig követtek minket. Bepakoltunk mindent a
járgányba és mikor beakartam szállni Zoe megállított.
– Mit szeretnétek? – mosolygott a rajongókra.
– Egy képet kérhetünk – szólalt meg a legbátrabb.
Megcsináltuk
a képet velük és már indulhattunk is végre haza. Otthon nem voltunk egyedül nagyon sokan lézengtek ott, ebből csak Edwardot ismertem a maradék 10-et nem.
– Mit keresnek ezek itt? – böktem feléjük.
– Szoba átalakítást csinálunk.
– Melyiket?
– A sajátomat.
Kiszedtem
a bőröndömet majd felcipeltem a szobámba. Kipakoltam, a szennyest bedobtam a
mosógépbe, majd elkezdtem … majd hirtelen kopogtak az ajtómon.
– Gyere! – kiáltottam.
Edward
jött be tescos szatyrokkal.
– Zoe küldött – emelte fel.
– Köszi – vettem el tőle.
Elpakoltam
mindent, majd megindultam kifelé. A folyosón Luckyban buktam fel, akit ha jól
láttam egy ágy lábat rágcsált. Nagy nehezen kikerültem és benéztem Zoe volt
szobájába. Ahogy belestem csak a két ajtó maradt a helyén. Mást nem igazán
láttam, mivel folyamatosan mászkáltak az emberek.
– Miért lesz átalakítva? – fordultam Zoe felé, aki a másik szobából jött ki
Luciferrel a karján.
– Kitört az ablak és ki kell cserélni ezért, ha már szét verjük a szobát, akkor
legalább csináljuk rendesen.
– Milyen lesz?
– Holnapra kész lesz és este jönnek meg a bútorok.
– 1 hét alatt megtudták csinálni?
– Igen. Lehetetlen?
– Nagyon.
Lementünk
a konyhába, ahol Edward olvasott. Elhiszem, hogy félti a húgát, de könyörgöm
nincs saját élete? Egyáltalán van munkája? Zoe kilökte az ajtón majd utána
dobta az újságot ami fejbe találta.
– Mindig ilyen kedves vagy vele?
– Áhh, dehogy sokkal kedvesebb vagyok. Mit csinálunk?
– Vacsorát!
Pillanatok
alatt előpakoltunk majd neki láttunk megcsinálni a kaját. Én pucoltam a
krumplit addig Zoe rántotta ki a húst, amint végeztem a feladatommal Zoe
bedobta a sütőbe, és visszafordult a húshoz. Rántott még sajtot és karfiolt
is, ahogy kész lett a vacsora a bútorok is megjöttek. Edward felvitette a
szobába majd leült mellénk enni. Zoe felment, hogy rendezze a szobáját Edwardot
pedig befogtam mosogatni és mivel közben eszembe jutott, hogy ki kellett teregetni
elmentem megcsinálni. Ahogy végeztem bezárkóztam egy kurva forró és kellemes
zuhany után bebújta a pihe-puha ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése