.:: Leila Szemszöge ::.
– Niall nem bírom ezt. Haza megyek és összepakolok, majd visszamegyek Hillsidebe.
– Ne, maradj. Nem mehettek el örökre.
– De így lesz a legjobb mindhármunknak.
– Nem, maradj – jelent meg a szemében egy könnycsepp.
– Sajnálom.
– De azért láthatom a fiam.
– Igen, amikor akarod, de megyek – vettem fel a hordózót.
Megfogtam a bőröndömet, majd megindultam lefelé.
Kint várt a taxi, beszálltam, lediktáltam neki a címet. Oda felé próbáltam visszatartani a könnyen, több kevesebb sikerrel.
Szeretem Niallt és mindig is szeretni fogom, de nem tudtam tovább elviselni a támadásokat, amiket kaptam. Az én kicsi angyalomnak nem úgy kell felnőnie, hogy utálják, csak azért mert Niall az apja.
Szeretem Niallt és mindig is szeretni fogom, de nem tudtam tovább elviselni a támadásokat, amiket kaptam. Az én kicsi angyalomnak nem úgy kell felnőnie, hogy utálják, csak azért mert Niall az apja.
Kitett a reptéren, majd megkértem, hogy adja le a csomagjaim. Egy kis plusz pénzért bármit megtesznek.
Ahogy felültem a gépre, majd a kezem vettem az én kicsikémet.
– Annyira hasonlítasz apádra. Ezzel az édes kis szőke fürtjeid is annyira rá ütnek, pedig az én hajszínemet örökölted – mondtam mire kinyújtotta a kezét. Bele pusziltam mire felkacagott.
Az út felét végig ecseteltem a neki a kapcsolatunkat. A mesétől el is aludt. Bele tettem a hordózóba, majd a mellettem lévő székre tettem.
Édesen rágcsálta álmában az ujját.
Én nem tudtam aludni. Mindig Niall körül forogtak a gondolataim.
Lejátszottam a fejembe az első beszélgetésünket.
"– Bocsi, hogy rátok törtem, de adok autógrammot meg fényképet ha kell.
– Mi elől menekültél ilyen örülten? – kérdezte Zoe.
– Rajongok – ült le mellém.
– Hol szállsz? – kezdte Zoe.
– London és ti? – kérdezte miközben egy angyali mosollyal jutalmazott meg.
– Mi is – válaszoltam miközben kivettem a fülest a fülemből.
Zoe álomra hajtotta a fejét, én meg az idegen felé fordultam.
– Niall vagyok – fordult teljesen felém.
– Leila – nyújtottam bénán a kezem, amit elfogadott, majd hasonló bénasággal kezet ráztunk.
– Miért jöttök Londonba?
– Iskola miatt, oda költözünk.
– Ezt örömmel hallom. Egy ilyen gyönyörű lánnyal kiváltság egy városba élni.
Ahogy kimondta én felvettem a hajam színét, pár lehet hogy az arcom élénkebb piros.
– Mindig is imádtam az olyan lányokat akiket könnyű zavarba hozni – mosolygott rám.
Abba az észvesztően helyes, aranyos és cuki mosolyba ott helyben bele estem. Büntetni kéne aki így néz ki."
– Kérem kapcsolják be a biztonsági öveket – ahogy mondta én úgy csináltam.
A gép simán landolt. A reptéren azonnal megláttam apámat meg a bátyámat. Apa a bőröndömet levette a szalagról. Adam felvetett a hordozót, én meg a kis hercegemet vittem a karomba. Kocsiba bepakoltak, én meg hátra beültem, az út alatt nem beszéltünk.
– Anya figyelnél rá egy kicsit? – kérdeztem miközben beléptem az ajtón.
– Persze, vigyázok az én kis unokámra – vette fel a karjaiba.
Felvettem egy kabátot, majd sétálni indultam. Régen amikor valami bajom vagy gondom volt elmentem sétálni és bíztam benne, hogy mire haza érek a gond már eltűnnek, vagy a próbarémára találok megoldást. Volt amikor segített volt amikor ártott. Remélem most az első lesz.
Nem vagyok biztos magamba, de az tudtam, hogy a fiamért bármit megtennék. Nem hagyom, hogy a média rajta csámcsogjon, normális életet akarok biztosítani neki.
Nem vagyok biztos magamba, de az tudtam, hogy a fiamért bármit megtennék. Nem hagyom, hogy a média rajta csámcsogjon, normális életet akarok biztosítani neki.
Az egész várost bejártam, de semmire, nem jutottam.
Ahhwww.. Nagyon jó kövit!
VálaszTörlésCsak egyet árulj el! Mièrt kínzol!?
Imádom ezt a történetet. Remélem még nincs vége!! Zoe - Louis párossal mi lesz? Ő a kedvenceim.
VálaszTörlésImádom, alig várom a következő részt!!!
VálaszTörlés