Végleges vég

Az utolsó búcsú beszéd.

Három hosszú éven át húztam nyúztam ezt a történetet, de csak nagy nehezen végre sikerült lezárnom. Mindenki megkapta a maga saját boldog befejezését. 

Zoe és Louis két ördögöt nevelnek, Tiffanyt és Malcolmot.

Leila és Niall meg a két fia életét egyengeti a szőke herceg Leo és a kis Hogy aki azért kapta ezt e nevet, mert a hogy a keresztem.

Amy és Liam az államokba nevelgetik Luca nevű szeme fényüket.

Harry folytatja a kornyikálást Gracevel az oldalán.

Soffy el van az urával.

Edward el van a feleségével és a két gyerekükkel, Barbi meg megtűri mind a négyüket.

Röviden és tömören többé kevésbé boldogan éltem míg meg nem haltak.

Nosztalgiáztam egyet, hát volt pár érdekes fejléc:

Ez volt az első szerkesztett fejléc, inkább nem is mondok rá semmit

Ezt én csináltam és akkor kurva büszke voltam magamra, valaki megmondhatja, hogy miért?

Amikor ez elkészül még büszkébb volta mint valaha, és egekig kellett dicsőíteni a munkámat.

Ezt meg sem mutattam senkinek, lehet hogy jobb is lett volna.

Miért voltam ettől oda meg vissza magamtól?

Ezt nagyon szeretettem, még mindig.

Hogy csináltam csíkosra?

Ezt azért csináltam, hogy menőzzek, mert én még giffes fejlécet is tudok csinálni, csak a giff kibaszott velem.

Ezt is nagyon szeretem, talán egy kicsit jobban, talán ez legegyedibb.

Ha meg lesz valami csoda és sikerül írnom még és érdekel, akkor itt mindenféleképpen megosztom veletek. 

III. Évad 50. rész 08/01 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

~ 4 év múlva ~

Leszedtem Malcomról a tésztát, de sokat kellet küzdenem vele. Louis meg Tiffanyt próbálta rávenni, hogy menjen el zuhanyozni.

Míg egyszer nem fogom hagyni őket a konyhába Louis kíséretébe. Mind a három gyereket nekem meg nevelnem, és az egyiket lehetetlen jobb belátásra téríteni.

Elég fenyegetően nézhettem Louisra, mert összébb húzta magát, majd felette Tiffany-t és megindult vele felfelé.

– Csinálhatok valamit? – ült fel Malcolm a székre és lehető legaranyosabban pislogott a kék szemeivel. Kísértetiesen hasonlított Louisra, főleg hogy már most úgy áll a haja. Jobb lesz majd bezárni a házba mikor kamaszodni kezd. Kevesebb szín fog akkor majd összetörni.

– Kóstold meg! – tartottam felé egy nagy kanalat rajta csoki krémmel, amit elvett és csöndben nyalogatta róla. 

– Én is akarok – jelent meg Tiffany most már nem volt lisztes a haja, hanem egy törölközőbe volt bele csavarva. Mögötte Louis jött és próbált szemmel bocsánatot kérni, hogy hagyta a gyereket tésztával játszani. Tiffanynak adtam egy kanál krémet.

– Sajnálom – nézett rám lehajtott fejjel közben a kezeit maga előtt kulcsolta össze, és a lábával idegesen toporgott.

Felhúztam a szemöldököm, majd inkább visszafordultam elpakolni a rendelteltséget. Louis szó nélkül segített elpakolni minden a helyére, majd a végén muffinokat rakta el, amikor már felkerültek a csokis krémek.

Átölelte a derekam, majd a fejét feltette a vállamra és adott egy puszit az arcomra. Hűtőből figyeltem, majd nagyot sóhajtottam és hagytam, hogy behálózzon újra. Szembe fordított magával, az egyik kezével a derekam tartotta , míg a másikkal a hajamba túrt, én csak lustán átdobtam a kezeim a nyakán, jobban foglalkoztam a csókkal.

– Mi fene szexuális felvilágosítás folyik itt, már most tanítjátok nekik, végül is nem lehet elég hamar kezdeni – jelent meg a konyha ajtóban Niall, majd lerakta a legkisebb fiát, aki szintén szőke herceg volt a hatalmas kék szemeivel, azonnal magába bolondíthatott volna bárkit. Lehet a három fiút majd el kellene zárni a külvilágtól, nem halnának bele a puszta látványukba.

– Niall – ütötte meg Leila a haját.

– Csak kérdeztem! – emelte fel védekezően a kezét. Louis csak a szemét forgatta, felkapta a karjaiba Malcolt és Tiff kíséretébe kimentem. Niall is fogta mind a két fiát és kitoloncolta az udvarra, hiába tiltakoztak és könyörögtek, hogy tévét tudjanak nézni.

– Milyen volt egy évig Írországba? – kérdezte Leilát, miközben le ült az asztalhoz.

– Kikészített az anyós, még egyszer olyan sokáig nem maradunk ott. Van valami dugi alkoholod?

– Keverhetek valamit, mennyire üssön?

– Azért haza tudjak menni.

– Akkor olyan közepes legyen.

Gyorsan megcsináltam az italt. Whisky és áfonya levet kevertem össze feles arányba. Telepakoltam jó sok jéggel, majd egy szívó szálat dobtam bele a pohárba. Csináltam egyet magamnak is majd kimentünk a kertbe, a süti kíséretében.

Napágyakat közelebb húztunk egymáshoz minden figyelmünket a a két öregebb gyerekünknek szenteltük. Leo előhúzott valami a a háta mögül és oda adta Tiffnek. Leila kisfia az én kislányomnak adott egy kis virágot amiért nem egy kicsi puszit kapott az arcára. Mi mosolyogva összenéztünk és még poharainkat is összekoccintottunk.

– Mi fene a nászom leszel? – kérdeztem Leilát, mire csak nevetve megvonta a vállát.

– Ó nem már, pont ő? – nyögött fel egyszerre Niall és Louis.

– Mi az, hogy pont ő? – kérték számon egymást.

– Gondoltad volna, hogy ha Londonba költözünk ez lesz az életünk? – fordultam a volt lakótársam felé.

– Gondoltam rá, hogy nem végzem el a sulit, találok valami jó kereső pasit és boldogan élek míg meg nem halok. Végül is elértem, sőt sokkal jobban jártam Niallal. Te meg túlteljesítetted magad, de ezt mindenki el is várta tőled. Többiekkel való barátságunk is annyit változott. Amy és Liam nagy nehezen feldolgozták, hogy elvesztették az első és a második gyereküket, most meg az államokba dédelgetik agyonra az ő egyetlen fiújukat, Lucajukat, meg akarnák még, remélem sikerül nekik, csak a gyerek miatt. Egy érzelmi roncs lesz az a kölyök, még az udvarra is kikísérik játszani. Harry meg talán talált valami jó nőt, aki tényleg szereti nem csak a hírét meg a pénzét, Gracet, nem mertem volna rájuk fogadni, hogy újra össze jönnek. Végül is minden jól alakult. Kellett pár év, de mindenki élete végül sínbe jött. Koccintottunk össze a poharainkat.

– Igaz, de én arra gondoltam, hogy hat  gyerekről kell gondoskodni.

– Csak kettőről. Tiffany és Leo el vannak egymással foglalva a hintánál. Hogy meg Malcolm egymást verik a homokozóba. Csak a kettő a medence szélén kiabál egymással a gyerekeik jó tulajdonságait sorolja.

– Nesze – dobtam neki az egyik labdát.

– Enyém a nagyszájú szőke – célozta be a férjét. 

– Akkor anyám a kiakasztó barna.

– Mond, hogy van több labdád, kell mit a fejéhez vágni.

– Van még pár – dobtam meg Louist mire bele esett a medencébe, utána azonnal Niall is követte. Mikor kijöttek fejbe dobtuk őket, majd visszafordultunk az italainkhoz. 

Csak lenyugodtak végre, remélem a két kölyök miatt nem fognak majd újra egymásnak esni.

– Szóval nászom mond mivel akasztott ki az anyós.

– Fel sem tudom sorolni, de azért megpróbálom.

III. Évad 49. rész 04/19 L

.:: Zoe Szemszöge ::. 

~ 4 év múlva ~

Louis mellkasán pihentem és próbáltam visszanyerni a normális levégzésem. Az ő keze a gerincemen futott többször végig, én meg a köldökét rajzoltam körbe többször is. Bele csókolt a hajamba és újra elkezdte a gerincem melletti masszírozni.

– Nem akadok megmasszírozni rendesem a hátam? – néztem fel rá, utána azonnal vissza is feküdtem rá.

– Ha leszállsz rólam és eldőlsz – nyúlt oldalra és elvette az éjjeli szekrényre állított testápolót.

Fejem alá raktam a párnát és mikor kirázott a hideg attól ahogy a testápoló a bőrömhöz ért. Biztos meg is szunnyadtam, mert arra riadtam fel, hogy dörömbölnek az ajtón, már Louis is mellettem feküdt. 

– Apa – hallottam egy kétségbe esett három éves síásást az ajtónk előtt, de hogy biztos felfigyeljünk rá, mind a két kezével verte a fát.

Louis morogva felkelt, majd felvette a pizsama nadrágját, oda dobta nekem a hálóingem, meg még mielőtt kinyitotta volna az ajtót kivett egy bugyit a fiókból és felém dobta. Csak akkor nyitotta ki mikor már teljesen fel voltam öltözve. Felvette a karjába a síró Tiffanyt, mire ő a nyakába fúrta az arcát, félhosszú haja meg eltakarta maradék részét.

– Miért itatod az egerek prücsök? – simította oldalra Louis a haját, és adott az arcára egy puszit.

– Rosszat álmodtam – dörzsöli meg a két öklével a szemét.

Összenéztünk Louissal, de inkább megtartottunk magunknak a véleményünket. Nem hiszem, hogy egy órája feküdt le, de már rémálmai vannak. De Louis nem tudott neki nemet mondani ezért is leült az ágyra és az ölébe ültette a lányát, megint hátra simította a rakoncátlan barna haját, aki kíváncsian csillogó kékes barna szemivel az apját figyelte.

– Ki mellett szeretnél aludni?

– Középen – vágta rá már sokkal vidámabban.

– Nem – vágtunk rá egyszerre.

– Nem már, miért nem? – kezdte a szokásos hisztiét, mikor megengedjük neki, hogy itt aludjon.

– Mert anyád mellett szeretek aludni, és mellékesen rundosul ezért ha itt alszol tied a fél ágy. 
– Mivel tegnap anya mellett aludtam, akkor most feled alszok – karolta át a nyakát.
Louis eldőlt az ágyon, közeb húzódott hozzám, a lányunk meg felénk fordulva húzta fel magára a takarót. Tökéletesen láttam a halak villanyától, mennyire próbál ébren maradni. Közelebb húzodtam hozzájuk és feltettem a fejem Louis mellkasára.
– Miért fekszel apán? – szegezte nekem a kérdés Tiffany.
– Mert kényelmes.
– Nem zavar? – kérdezte Louist.
– Nem, sőt szeretem – adott egy puszit hajamra.
– Miért jó, hogy téged nyom?
– Mert itt van velem.
– Én is használhatlak párnának?
– Ha elég idős leszel hozzá lesz egy saját párnád.
– Mennyit kell addig várnom?
– Úgy 20 évet.
– Louis – löktem meg az oldalát.
– Jó akkor csak 18-at, akkor talán.
– Anya, apa egyszer kaphatok én is egy saját Hogyt? – mind a ketten értelmetlenül néztünk rá, majd össze, de ebből semmit nem vett észre, csak folytatta. – Leila és Niall mondta, ha akarok egy saját kis öcsit titeket kell megkérnem. Szóval vesztek nekem egyet.
– Öcsikét nem lehet csak úgy venni? – könyököltem fel.
– Akkor fogadjunk örökbe, szeretnél egy sajátot annyira aranyos volt, mikor ott voltunk nálunk.
– Szeretnél egy kis tesót? – nézett rá csodálkozottan Louis.
– Igen nagyon örülnék egynek. Niall azt mondta, hogy ezt mondjam hozzá, mert fontos.
– Én benne vagyok, de anyádat kellene meggyőznöd – markolt bele a fenekembe és adott egy gyors csókot a számra.
– Ha a szobádba alszok, akkor bele megyek, hogy legyen egy kis tesód.
– Köszi anya – oda hajolt és adott az arcomra egy puszit. Felhajtotta a takarót, és kiugrott az ágyból.
– Hogy mész? – ráncolta a homlokát Louis.
– Szobámba, kell egy olyan aranyos öcsi mint Hogy.
– Mi van ha húgod lesz? – tettem fel a kérdést.
– Nekem öcsi kell. Ha húgot kapok akkor vigyétek inkább vissza és cseréljétek ki.
Louis kimászott alólam, majd elkísérte lányát a szobájába. Vissza érve első dolga volt, hogy bezárja az ajtót és kilépett a pizsama nadrágjából. Nevettem rajta míg leszedte rólam a ruháimat.
– Volt már egy alkalom – toltam el kicsit magamtól, de még mindig csókolgatta a nyakam.
– Az szórakozás volt ez már munka, boldoggá kell tennünk egy négy évest.
– Mi lesz ha a húga lesz?
– Addig csináljuk míg öccse nem születik.
– Nem ilyenről ne is álmodj. Örülj annak a kettőnek.
– Bízok benne, hogy Tiff akar még egy két talán három kistestvért – megforgattam a szemem, majd megcsókoltam, legalább addig sem beszél.

III. Évad 48. rész 03/10 L

.:: Louis Szemszöge ::.

Gyerek sírásra nem olyan mókás kelni mint idáig gondoltam. Az első pár alkalom még jó volt, de amikor az egész éjszakát át sírja akkor ez az öröm elveszett. Ha nem azért sírt mert éhes volt, akkor én keltem fel. Az éjszaka közepén vagy elején nem tudom mikor egyszerűen megfogtam a bölcsőjét, míg Zoe a kezében tartotta. Beraktam az ágy lábához, így legalább nem kellett vak sötétben végig mászni a folyóson. Ezután meg volt az a pillanat, amikor úgy feküdtem le, hogy a kezembe maradt. Ott feküdt közöttünk és talán csak az álmosság miatt, de nem sírt minden különösebb ok nélkül. Tudtunk aludni több mint egy órát aludni, ezután úgy éreztem mintha több mint nyolc órát aludtam. A koncert alatt megedződtem így nekem nem jelentett akkora gondot felkelni reggel mikor a telefonom csörgött. Zoe csak morogva elfordult és próbált visszaaludni.
– Ébredj hívnak a magazintól, legyél csak te is fent legalább nem fogok olyat mondani amit nem szeretnél – szem forgatva felült, majd elkezdte a lánya szőke haját piszkálni.
Vettem egy pillantást az órára, majd magamra erőltettem egy műmosolyt.
– Jó napot – köszönt bele vidám egy nő a vonal túloldalán.
– Önnek is, érdeklődni szeretnék, ha ma mikor alkalmas nektek az interjú?
– Feltétlenül kell mennem? – nyögött fel Zoe.
– Nagyon örülnék neki, mivel Louis csak nekünk engedte meg.
– Hány óra? – tátogta nekem a kérdés mire felemeltem a mind a 10 ujjam.
– Délután valamikor.
– Nekem teljesen megfelel, lehetne róla szó, hogy átmegyek hozzátok – nyomta ki a telefont.
– Ide fog jönni? – nézett rám Zoe össze szorított fogakkal.
– Ezek szerint – néztem értelmetlenül a telefonra. Az előbb még beszélgettünk, most meg rám csapta a telefont, ennyire nem érnek rá a magazinnál.
– Komolyan Louis, hívd fel és mond meg, hogy találkozunk valami eldugott helyen, ott kifaggat arról, hogy milyen volt az esküvő, addig anyám meg apám vigyázz a gyerekre, és nem kell többet erről beszélnem.
– Megpróbálom – vettem elő a telefont és akárhányszor hívtam fel, soha nem vette fel.
– Elérted már?
– Nem – ráztam meg a fejem, de ne foglalkoztunk vele tovább, mivel Tiffany elkezdett sírni.
Zoe felvette a kezébe, és magához húzta. Bekapcsoltam a Tvt, rádőltem Zoe lábszárára és onnan figyeltem a tegnap esti meccs ismétlését.
– Megböfizteted? – markolt bele a hajamba.
– Persze – tornáztam fel magam ülő helyzetbe, majd átvettem a gyereket. Végig simítottam a hátán, mire böfögött egyet. Bele tettem a kiságyba, és megindultam Zoe után a fürdőbe. A zuhany alatt állt, ledobáltam magamról a ruháimat, majd beléptem mellé. Felém fordult, majd oda adta nekem a samponját, mire elkezdtem a hajába masszírozni.
– Köszönöm szépen – fordult meg és adott egy csókot nekem.
– Nem fogom kibírni azt a hat hetet.
– Kénytelen leszel – vonta meg a vállát, majd adott megint egy puszit az arcomra és kilépett a zuhanyfülkéből.
Gyorsan megmostam én is a hajam, majd egy törölközővel a derekamon mentem ki. Leültem az ágy szélére és figyeltem mennyire nyugodtam tud aludni Tiffany, nem értem este miért nem tudja ezt csinálni.
– Mit figyelsz ennyire? – simított végig Zoe az arcomon majd adott egy puszit.
– Nem értem, hogy nappal miért tud aludni és este miért nem?
– Te akartad viseld is el – csipet bele az arcomba, majd otthagyott.
Tiffany elkezdett nyújtózkodni, de mielőtt kinyitotta volna azt a hatalmas száját felvettem és agyon dédelgettem.

Az utolsó patentet csatoltam össze mikor csengettek, Zoe azonnal megindult, hogy ajtót nyisson. Felvettem a karomba a tündéri és tiszta kislányt, majd megindultam lefelé.
Leila és Niallra számítottam, de helyette a magazintól a riporter várt ott. Mikor meglátta a gyereket a kezembe hatalmasra tágult ki a szeme és tátott szájjal indult meg a nappali felé.
Gyorsan feltette a kérdéseit az esküvővel kapcsolatba, és utána csak a lányommal akart foglalkozni, meg meg próbáltuk rá venni, hogy tartsa meg magának.
Sokat segített a lehetelne helyzetünkön mikor megjelent Niall és Leila. Csajok össze beszéltek, mire valami értelmetlen jellel Leila leadott valami jelet Niallnak, mire oda ment a riporterhez és bejelentette, hogy el fogja venni Leilat azzal foglalkozzon, de a gyerekünkkel. Nagyon hatásos téma, mert azonnal a két új párral foglakozott, közben Zoe egyszerűen eloszolt gyerekkel a kezébe.

III. Évad 47. rész 03/08 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Nem is tudom az elmúlt pár napba mikor aludtam ilyen jól, amikor tudatosult is bennem, hogy milyen jól alszok azonnal felugrottam. Louis lecsúszott rólam, fejét fogva felült.
– Mi van Tiffanyval?

– Nyugalom megettem, tisztába tettem és már le is fektettem – nézett rám anya, aki az egyik karfában üldögélt.

– Mennyit aludtunk? – simított végig a combján Louis.

– Nyolc órát végig aludtatok.

– Többiek?

– Nagyjából akkor mentek el mikor ti kidőltetek.

– Kösz anya, sokat segítettél. Apa?

– Már fent alszik, de ha már felkeltetek én lefekszem.

– Én kialudtam magam, te? – fordulta felém Louis, közben meg a combom simogatta.

– Én tudnék aludni.

– Akkor feküdj le, majd felkeltelek ha van kellenél.

– Kösz – adtam a puszit az arcára. – Nem akarsz véletlenül fent lenni velem?

– De, majd némítva nézem a tévét.

– Szeretlek.

– Tudom – húzta ki magát büszkén, mire a pólójánál fogva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Hirtelen nem értette a reakciómat, de azonnal kapcsolt amikor a szájam rányomtam az övére. Az édes csókunknak az egyetlen lányunk vetett véget. 

– Gyere anyuka – fogta meg a kezem és elkezdett lassan felfele húzni.

– Nem akarsz vinni?

– Sajnálom az orvos megtiltotta.

– Mindent be fogunk tartani amit az orvos mondott?

– Igen, azért mondta – állított meg a szobánk ajtaja előtt.

– Megyek megnézem min nevet a lányunk.

Bevackoltam magam a pihe puha ágyamba, mit már több mint öt napja nem láttam, szavakban sem lehet önteni, hogy mennyire hiányzik. 

Lekapcsoltam a villanyt, csak az éjjeli lámpát hagytam felkapcsolva az ő oldala felől. Nyakig felhúztam a paplant egészen a nyakamig, már majdnem elaludtam mikor hallottam az ajtó nyílását. 

– Csak akkor marad csendbe ha kézben van – ült le Louis.

Feléjük fordultam és figyeltem ahogy dajkálja a lányát. Olyan kicsi, hogy egy kezében elfért, ezért a másik meg oda adta neki és az ujját szopta. 

– Nem éhes?

– Nem anyád úgy fél órája ette meg.

Odabújtam hozzá és a homlokon neki támasztottam a felkarjának. Óvatosan oda fordult felém és adott egy puszit az arcomra.

– Örülök.

– Minek?

– Ennek az egésznek.

– Kifejted?

– Hogy itt vagy nekem, itt van a csodálatos lányunk.

– Igen ha alszik tényleg aranyos.

– Máskor is, szóval annak örülök, hogy végre nekem is van egy normális életem, mindig is ezt akartam, és nagyon jó, hogy veled oszthatom meg.

– Köszönöm – kúsztam feljebb és adtam neki egy szájra puszit.

– Van egy rossz hírem.

– El kell rontanod ezt a pillanatot?

– Igen, jobb ha tudsz róla.

– Miről kellene tudnom? – ültem fel és szerintem szemmel ölni tudtam volna.

– Kiderült, hogy összeházasodtunk, mivel nem akartam, hogy valami hülyeséget találjanak ki, ezért inkább elmondtam mindent, remélem nem baj.

– Csak arról volt szó, de majd talán elnéz ide az egyik újság riportere, vagy valahol találkozok vele.

– Ebben az a rossz?

– Veled is akar, és megígértem, hogy beszélek veled erről.

– Nekem minek is kell ott lennem?

– Ezt én sem tudom, de ha nem akarsz akkor majd megmondom hogy fertőző mandula gyulladásod van.

– Holnap kitalálom, most inkább alszok.

– Szép álmokat – adott egy puszit a hajamra, majd vissza fordult a lányához.

Átfordultam a másik oldalamra és Louis halk motyogása nyomott el.

III. Évad 46. rész 03/07 L

.:: Louis Szemszöge ::.

~ Hét hónap múlva ~

Végre kiengedték Zoet a kórházból, most a hátsó ülésen alszik. Mind a ketten fent voltunk éjszaka, de ő azonnal kidőlt ahogy beszálltunk a kocsiba. Kabátom a hátán van és az egyik ujját ölelgeti. Akármennyire is élveztem nézni azt, hogy Zoe hogy alszik most sokkal jobban érdekel az anyós ülésen a Mózes kosárban szenderedő lányom. Kicsi Tiffany az ujját szopva aludt bekéssen. Tündérien nézett ki a rózsaszín sapkájával és a kilógó rövidke szőke hajával. Szeme most még kék nem tudni, hogy be fog barnulni vagy ilyen marad.

Hátrafordultam Zoehoz majd végig simítottam az arcán. Száját elhúzva fordult meg, majd fel is ült. Álmosan dörzsölte a szemét, majd a fejét neki döntötte az ülésnek.

– Mond, hogy senki nincs itt – pillantott rám a tükörből.
– Biztos itt vannak. Anyám már két napja itt szobrozik, tegnap este meg a te szüleid jelentek meg. Ismerve a bandát már ők is itt vannak.
– Itt maradhatok, fáradt vagyok.
– Nem akarlak megsérteni, de szerintem ha egyszerűen felmennél mellettünk észre sem vennék. Mindenki a gyerekkel lesz elfoglalva.
– Akkor felmegyek aludni – szált ki a kocsiból.
Kivettem a kosarat, mire a kicsi elkezdte nyitogatni a szemét, de szerencsére ahogy elindultam azonnal vissza is csukta.
Az ajtóban megvárt, majd egyszerre léptünk be. Mindenki felénk fordult, de utána azonnal minden szem a kosárra hárult. Zoe ezt kihasználva minden gond nélkül felment az emeltre. Lehet hogy képzelődtem, de hallottam ahogy lerogy az ágyra.
Kinyitotta hatalmas szemeit és mindenki egyszerre akarta felvenni.
Szerencsétlen lányom mindenki kezében hatvanszor megfordult és több millió kép készült róla ahogy valaki karjában alszik vagy éppen figyeli.
– Hol van Zoe? – fordult felém az anyja.
– Tényleg ő hol van? – fordult felém Leila Tiffanyval a kezében.
– Alszik.
– Kocsiban? – kérdezte az apja.
– Nem.
– Akkor meg hol van?  – rázta meg a anya fejét, majd átvette az apró csöppséget.
– Fent a szobába.
– Mikor ment fel? – ráncolta a szemöldökét Dan.
– Azonnal oda ment fel.
– Most nagyon beégtünk – húzta el a száját Amy, mire a többiek csak bólogattak.
– Mitől ilyen fáradt.
– Kért egy utolsó adag fájdalom csillapítót, nagyon fájt neki a varrat.
– Igen az tud fájni – értett egyet velem anyám.

– Nem akarod felkelteni?
– Addig nem míg nem muszáj.
– Még mindig nem értem, hogy miért kellett olyan sokáig titkolni, hogy unokánk lesz – rázta meg tagadóan Peggie a fejét.
– Nem volt különösebb oka.
Amy kezében volt Tiff amikor teli torokból lekezdett üvölteni. Azonnal oda adta nekem, de akárhogyan ringattam nem akartam abba hagyni.
– Gyere megyünk anyuhoz – indultam meg vele a szobába. Mire oda értem Zoe már fent ült az ágyon. Készségesen átvette a lányát, adtam a hajára egy puszit, majd magukra hagytam őket.
– Milyen érzés apukának lenni? – lökött meg Harry.
– Még nagyon jó, de lesz majd sokkal rosszabb is.
– Na ebben teljesen egyet értek – jelent meg mellettem Niall. – De te szerencsés vagy. Itt a szünet van időd csak velük foglalkozni, és annyi fontos pillanatból kimaradtam Leonál.
– Vedd rá Leilat még egyre – adta az ötletet Harry.
– Mi van ha folytatjuk, megint nem leszek ott.
– Igen mi van ha nem hagyjuk abba? – tette fel a nagy kérdést Harry.
– Miről maradtam le? – jelent meg Liam is.
– Szünetről van szó – indult meg a konyhába, ők is jöttek velem. Leültünk az asztal köré, mindegyikünk előtt egy üveg sör.
– Itt akarok lenni Tiffany minden fontos pillanatánál.
– Én meg Leila kezét akarom megkérni.
– Amy újra terhes.
– Nekem valami rendes nő kellene, kezd elegem lenni azokból akik csak a pénzemre hajtanak.
– Jó messzire jutottunk, annyi mindent elértünk – emeltem fel az üvegem mire össze koccintottunk.
– Szálljunk most ki? – kortyolt egyet Niall.
– Ha a csúcson hagyjuk abba, akkor nem felednek minket soha – rajzolt valami mintát Harry a párás üvegre.
– Ennyi a bandának vége? – kérdezte Liam.
– A legjobb fiú bandára inni kell valami töményet – keltem fel a helyemről, majd elővettem a whisky meg poharakat. Töltöttem mindenkinek, és eléjük löktem a poharakat.
– Legjobb bandára és gratulálunk Liam – emelte fel a poharát Harry.
– Szint úgy, az asszonynak el ne mondjátok képes lenne ebbe az állapotba kicsukni – mondta mire mind a hárman felkacagtunk. Össze koccintottunk a poharainkat. Elpakoltam a mosogatógépbe, majd kimentem utánuk a nappaliba.
Z a két személyes kanapén ült és Leilaval beszélgetett, aki szembe vele ült a dohányzó asztalon. Leültem a mellette lévő szabad helyre. Nem figyeltem arra, hogy miről beszélgettem a társaságot figyeltem aki össze gyűlt itt, csak hogy a lányomat agyon tudják dajkálni.
– Ha elalszok fel ne merj kelteni – dőlt nekem Zoe.
– Persze – adtam a hajára egy puszit. Nem kellett sok és azonnal bealudt, lecsúszott a vállamról így az ölembe tettem egy párnát így azon hortyogott. Az anyja a hátára terített egy pokrócot, majd vissza fordult az unokájához. Lehunytam egy kicsit a szemem, hogy pihenjen, de erőm már nem volt kinyitni így a kezemre dőlve elaludtam.

III. Évad 45. rész 08/28 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Szerinted le fogunk bukni? – könyököltem fel és úgy figyeltem Louis.

– Ha ügyesen csináljuk nem, nem fogják megtudni hogy itt töltjük a nászutunkat. Elvégre Taliát átvittük Amyhez még mielőtt indultunk. Mindenki azt hiszi, hogy vissza mentünk Bora Borára. De ne is foglalkozunk ezzel elvégre ez a mi nászutunk – túrt bele a hajamba, majd megint magára hozott és a nyakam csókolgatta.

– Igen és ha kérdezik milyen volt, mit láttunk, kár volt hazudni.

– Ha megmondod, hogy nem akarunk elmenni akkor itt lógnak a nyakunkon. Önző vagyok, ezen a héten csak is csak az enyém vagy. 

– Úgy csinálsz mintha nem látnál többet.

– Nem, de ki akarom élvezni, hamarosan úgy is el kell mondani, hogy terhes vagy, akkor meg mindenki ide fog csődülni és vége a mézes heteknek.
– De a ruhákat tegyük el – ültem fel.
– Ráérünk még azzal – feküdt rá a combomra. – Visszabújhatnál – adott egy csókot a combomra.
– Mi lenne ha eltennénk a ruhákat és a kádban folytatnánk – túrtam bele a kusza hajába, amit kicsit meg is húztam.
– Benne vagyok – ült fel, és húzott engem is a fürdő felé.
Kihúztam a kezem az övéből, majd felakasztottam a ruhákat a vállfára és átvittem a másik szobába, ahova betettem a szekrénybe. Visszamentem a szobába és a maradék ruhákat, meg a szennyesbe dobtam.
– Beszállsz? – kérdezte Louis a kádból, mire csak bólintottam és beültem mellé. -neki döntöttem a hátam, és az arcomat a nyaka hajlatába fúrtam. Ő a kezét a hasamon kulcsolta össze.
– Megsúgod nekem miért nem akartál Mrs. Tomlinson lenni?
– Olyan mintha alád lennék rendelve, tudom hogy hülyeség, de nem értettem soha hogy akkor végül is mi a nevel valakinek. Meg vannak elégé őrült rajongóid, meghagyom nekik a Mrs. Tomlinsont, hátha akkor nem ütnek le az utcán mikor átsétálok.
– Elsőt megértem a másodikra meg inkább nem mondok semmit. Azért nem ennyire őrültek, volt jó pár évük felfogni hogy nem fogunk szétmenni. De végül is ha ezt így megmondod nekik lehet, hogy ezért nem veszed fel a nekem lehet, hogy megkímélik az életed – nevetett fel és végig csókolt a nyakamon.
– Nem akarod majd megmasszírozni a lábam?
– Ha szeretnéd, neked bármit.
– Ilyet azért ne mondj, a végén nagyon rosszul fogsz járni.
– Csak nem – adott egy csókot a fülem alá.

A második körünket a kádban egy kulcs zörgés zavarta meg. Mind a ketten idegesen néztünk egymásra, még levegőt sem mertünk venni. Gyorsan felnyúltam és lekapcsoltam a villanyt.
– Bazd meg a halak – csapta magát homlokon.
– Maradj kussba – tettem a kezem a szájára.
– Miért nekünk kell ezeket a dögöket megetetni? Egy kettő felfordul észre sem veszi annyi van belőle – hallottam meg Niall panaszos hangját.
– Apa éhes vagyok – nyöszörgött Leo is.
– Nézzétek mi van hűtőbe, addig adok nekik annyit, hogy három napig ne keljen rájuk nézni – szóltat meg Leila.
Hallani lehetett a halak brugykálását, majd ahogy becsapják a szoba ajtót. Akkor mertünk kiszállni a kádból, mikor hallottam hogy elhajt a kocsi.
– Kár volt nekik mondani, hogy a halakat etetni kell – ráztam tagadóan a fejem.
– Nem baj három napig nem kell foglalkozni velük, folytassuk ott ahol abba hagytunk.
– Telhetetlen vagy.
– Tudom.